Sziasztok! Nem keresek kifogásokat azért, hogy miért hoztam ennyire régen részt ezelőtt, egyszerűen csak szeretném ha tudnátok, hogy nagyon nehéz helyzetben voltam az utóbbi hetekben. Először jött a nyelvvizsga amin elvéreztem, utána tönkrement a gépem, és a szerelmemmel is szakítottunk 5 év után... sajnálom, ha nektek ez nem tetszik, hogy nem jöttem új résszel, de kérlek értsetek meg :/ Nem tudom hogy fogok írni, mert néha a fellegekben járok a boldogságtól, máskor pedig minden perc maga a pokol. Azért remélem kicsit örültök, hogy tettem újat végre! :) Na jó olvasást :)
-De azt ugye tudod, hogy mostantól nagyon kell vigyáznod magadra? Nem akarom, hogy rosszabbra forduljanak a dolgok. Az orvos is megmondta.
-Persze, mostantól kényszerpihenőre teszem magam. Nem akartam, hogy baja essen, nem csináltam semmit. De ezek szerint nem óvtam őt eléggé. Majd most jobban odafigyelek.
-Egész nap pihizni fogsz. –mosolygott, majd lefeküdt mellém az ágyra. –Viszont azzal nem értek egyet, hogy hazajöttél a kórházból.
-Nem azért jöttem el otthonról, hogy a kórházban töltsem el az egész nyaralást. Vagyis jobban mondva telelést. –mosolyogtam.
-Csak aggódok érted. Nehogy valami baj legyen belőle!
-Semmi baj nem lehet belőle, vigyázok magamra.
-Felhívtam Harryt. Mondta, hogy el akar jönni hozzánk.
-Harry? –ültem fel az ágyon. Egy kicsit megdobogott a szívem.
-Nem volt jó ötlet? Ő kért meg, hogy szóljak…
-De persze, semmi baj nincs. –mosolyogtam.
Reggel…
-Harry! –kiabáltam ki a szobából.
-Szia Steph! Hát veled meg mi van? –dugta be a fejét, majd beljebb jött.
-Az ég világon semmi, csak Zayn erőszakkal fogvatart! –fontam össze karjaimat magam előtt durcás képpel.
-Majdnem elvetélt!
-Mi? De ugye semmi baj?
-Nincs, csak az idegek… de már teljesen jól vagyok! Csak volt egy… fura álmom amiben nagyon felizgattam magam… -szó szerint… ha ha ha.
-Legközelebb ne álmodj olyanokról! –mosolygott és leült mellém az ágyra.
-Lemegyek a boltba mert kellene vennem pár dolgot, amit itt nem kapunk… addig itt hagyhatom veled, vigyázol rá? –nézett Zayn Harryre.
-Mint a két szememre!
-Jól van akkor, sietek!
-Szia. –mosolyogtam.
-Szóval… -kérdezte miután hallottuk az ajtócsukódást.
-Szóval?!
-Hát mit álmodtál?
-Veled álmodtam.
-Velem? –kerekedtek ki a szemei.
-Bizony.
-És az izgatott fel?
-Szó szerint… -mosolyodtam el.
-Mert hogy? –nevetett fel.
-Hát intim álom volt. Elég durva képzelgés…
-Avass be!
-Mi? Mesélj már!
-Elég domináns voltál benne de a legjobb résznél keltett fel Zayn. A beteljesülésnél.
-Oh ne… pedig szívesen meghallgattam volna.
-Én át is éltem…
-Én is párszor, de többször is átélném meg. –puszilta meg az arcomat a szám mellett.
-Ne rosszalkodj, mert kísértésbe esem… tudod mennyire szerettem veled lenni…egy kicsit nehéz volt szakítani a múlttal aminek te is a része voltál.
-Nosztalgia?
-Jó lenne, de nem tehetem!
-És ha Zaynt is bevesszük?
-Ja, egyébként az álmomban csak ketten voltunk. Fura, de így történt…
-Nem bírsz megszabadulni a testemtől! A látványom is az őrületbe kerget. Nyalnád a mellbimbómat, harapdálnád a vállam, szívnád a nyakam…
-Fejezd be. –hunytam le a szemeimet és vettem egy nagy levegőt.
-Soha!
-Direkt csinálod, mi?
-Véletlen nehéz lenne! –mosolygott mint a tejbetök.
-Jól van Harold… Amit most csinálok, azt el ne mondd Zaynnek, nem akarom, hogy félreértse, vagy hogy feleslegesen legyen féltékeny, jó?
-Mire gondolsz? –nem szóltam semmit, csak a tarkójánál fogva közelebb húztam és ajkaimat az övéire nyomtam. Egy rövid, de annál intenzívebb csókcsata kerekedett ki belőle, amit szuszogások közepette szakítottam meg.
-Ezt most mire véljem?
-Kekeckedsz. És rohadt ellenállhatatlan vagy. Ezt add össze…
-It makes your lips, so kissable, and your kiss unmissable, your fingertips so touchable and your eyes irresistible… -énekelgette.
-Megjöttem!
-Kicsim, ez rohadt gyors volt!
-Mert nem mentem le. Meggondoltam magam.
-Akkor gyere, dolgod van!
-Mégis mi?
-Rosszalkodni akarok!
-Felejtsd el! Árt a gyereknek! A doki is megmondta, hogy ne tegyelek ki izgalomnak…
-Az fog ártani a gyereknek, ha nem kaplak meg titeket! Mert belepusztulok a vágyba!
-Édes hármas?
Pontosan…
**
-Milyen ironikus… mintha egyszer már lettünk volna ilyen helyzetben…
-Milyen helyzetben?
-Hogy Zayn aludt, mi ketten meg fent voltunk.
-Nem bírja a gyűrődést!
-Nem megyünk valahová?
-Hagyjuk itt őt? Ha felkel mit fog gondolni?
-Ő? Nézz már rá… -nevettem. A hátán feküdt hanyagul szétterülve, tátott szájjal. –Szerintem reggelig még ágyúdörgéssel se lehetne felébreszteni őt. Kérlek…
-Jó, legyen. -mosolyodott el, majd felállt, hogy összeszedje a ruháit. Mögé léptem és finoman végigsimítottam a gerincén. Abbahagyta az öltözködést és felegyenesedett. Megdermedt és meg sem mozdult. A háta mögött álltam teljesen, egészen közel hozzá. Nyomtam egy-egy puszit a lapockájára, aztán kétoldalt végigsimítottam a karjain. Sóhajtott egy nagyot, de halkan…
Annyira fura ez a helyzet Harryvel. Nem vagyok oda érte. Nem… tetszik, és ennyi. Mármint jó pasi, de ha visszaemlékezek arra, hogy milyen izgalmakat éltem át Zaynnel addig, amíg elszerettem Tinától… felpezsdül a vérem teljesen. Harry teljesen más. Neki a testébe vagyok szerelmes. Szexi, vadító és rettenetesen jól ki tudja használni az adottságait. Sohasem kellett volna belemennem ebbe a gruppen dologba, mert azóta rengeteg képzelgésem van vele. Előtte is gondoltam már rá, de csak olyan szinten, hogy milyen lehet vele. Most viszont, hogy tudom, már nem ilyenekre gondolok, hanem, hogy hogy csinálnám vele legközelebb. Mindig eszembe jut valami, amibe beleremegek, vagy valami olyan, aminek már a gondolatába is belepirulok.
Felöltöztünk és lementünk a közeli parkba. Nagy pelyhekben esett a hó.
-Imádom Párizst. Annyira gyönyörű. És olyan szép a karácsonyi világítás is…
-Szerintem is nagyon szép. –mosolyogtam. Megálltunk egy fa alatt, mikor valami megmozdult a fejem fölött és a nyakunkba zúdult egy nagy maréknyi hó.
-Ez meg mi a…
-Mókus! –visított fel Harry, mikor meglátta a kis vörös cukiságot.
-Milyen szép színe van! Otthon csak szürkét láttam még.
-Hát én se sűrűn láttam ilyet a parkban. –mosolygott. Felnézett a fára.
-O-ó…
-Mi van? –néztem fel én is. Nem telt el sok idő, mire megpillantottam, hogy mit kell nézni.
-Fagyöngy? –mosolyogtam.
-Benne vagy?
-Nem is tudom… -mosolyogtam. –Szeretnéd?
-A hagyományokat szeretem megőrizni, tudod…
-Jó, akkor tartsuk be őket! –mosolyogtam.
Megcsókolt. Óvatosan, nem követelőzően. Kezeit a hátamra simította.
-Hideg van… menjünk valahová!
-Vegyünk olyan török sütit. Tudod, ami kívül porcukros, belül lekvár… meg igyunk valami meleget. Mit szólsz?
-Jó ötlet. Csak nem szabad alkoholosat innom.
-Na majd nézünk valami finom teát. –mosolygott, majd átkarolta a derekam és elindultunk. Beültünk egy hangulatos kis kávézó szerűségbe, ahol lobogott a kandallóban a tűz, gyertyákkal volt megvilágítva, kőfalakkal volt kirakva. Fa bútorok voltak mindenütt. Mi leültünk az asztalhoz, ami a kandalló mellett volt. Olyan jó meleg volt itt, úgyhogy azért választottuk azt a helyet. Kértünk magunknak olyan török sütit, Harry puncsot, én pedig szilvás-fahéjas teát kértem.
-Na akkor most mesélj nekem szépen arról, mikor egymásnak mutogattátok a mellbimbóitokat az osztálytársnőiddel a tesiöltözőben.
-Nem is mutogattuk egymásnak!
-Nem baj, meséld úgy! –ekkor megcsörrent a telefonom.
-Zayn…
