37. Isten csapása

Sziasztok. Hosszas hallgatás után meghoztam az új részt. Igen igen, tudom, hogy egy teljes hónapnál is több idő telt el, de lelki beteg vagyok, amit nem szívesen fejtenék ki, csak szeretném, hogy tudjátok, hogy okkal nem voltak részek eddig. Sajnálom, ha csalódást okoztm, esküszöm minden erőmet bele fogom fektetni, remélem, hogy sikerülni is fog! Mégegyszer bocsánatot kérek mindenkitől! :( Tx

Hazaérve teljesen kivetkőztem magamból. Nem tudtam, hogy mit kellene kezdenem a helyzettel, ami adódott. Harry jelenléte teljesen összezavart, Zaynt sehol sem találtam annak ellenére, hogy felhívott. Azt mondta siessek haza, mert nem érti hová tűnhettem.

Harry ijeden hozott haza, majd ő is lelépett. Teljesen összezuhantam, úgy éreztem, mindennek vége. Leültem az ágy szélére és erőtlenül a telefon után nyúltam. Tárcsáztam anyu számát. A hangposta szólalt meg a vonal túloldalán. 
-Szia anyu. Stephanie vagyok. udod, aki a lányod volt... szeretnék most mindent elmesélni, amit eddg talán nem tettem meg nyíltan. Mndig utáltam Tina-t, sohasem volt elég jó ember ahhoz, hogy megkapja mindazt, amilye van. C sak ez volt az egyetlen ok, ami miatt én becserkésztem Zaynt. Nem voltam szerelmes belé, csak piszkosul helyesnek tartottam. Kívántam. Akartam a testét, hogy az enyém legyen és hozzám tartozzon. Sikerült elérnem egy hónap alatt, hogy belém szeressen. Aztán a mziban dugtunk. Ja, igen... a moziban, a hátsó sor padlóján a két szék között. Életem legboldogabb napja lett. Aztn elszöktünk és megint ezek történtek meg... szeretők lettünk és én belezúgtam fülig. Képtelen voltam lemondani róla, képtelen voltam, hogy máshogy képzeljem el az életem... képtelen voltam elképzelni az életemet úgy, hogy ő nem a része... aztán terhes lettem. És eljött a karácsony. Boldog voltam míg Hazza fel nem bukkant. Jah igen... hogy ő hogy jön a képbe? Hármasban szeretkeztünk és istentelenül jó volt vele minden együttlét. Maga volt a mennybéli pokol, mikor rajtam vonaglott. -elnevettem magam keservesen. -Aztán ez is rutinná vált, nem bítuk abbahagyni ezt a gruppen témát. És most elérte, hogy végleg elkeseredjek. Szóval anya nagyon szeretlek, sohase felejtsd el! Soha, rendben? -nyomtam ki a telefont, miközben könnyeim patakokban zúdultak le az arcomon. Harry... miért kellett ezt kiváltania belőlem...
A konyhába támolyogtam és imádkoztam legbelül, hogy senkise nyisson be. Szerettem volna magam maradni. Benyúltam a fiúkba és kihúztam belőle egy kést. Mit csinálok? Hogy süllyedtem ennyire mélyre? Belülről mardosott a depresszió és nem bírtam elszámolni vele. Ez tűnt a könnyebb útnak. Bementem a fürdőbe és a csap szélére fektettem a kést. Csak bámultam hosszú perceken keresztül, miközben megtámaszkdtam a csapon. Aztán a tükörben bámultam elfehéredett arcképemet, majd az égre néztem és csak annyi jött ki a számon, hgy miért? Miért kellett mindennek így történnie?
Megfogtam a kést és egy csókot leheltem rá. Könnyeim végigfolytak a fényes fémen, majd a hasamhoz nyomtam. Felsikítottam a fájdalomtól, miközben egyre beljebb fúródott...


Zayn szemszöge:

Elmentem a parkba, hogy megkeressem Stephaniet. Éppen a fagyzó előtt sétáltam, melynek jégvirágos ablakai elnyelték az utca gyér fényeit, mikor megcsörrent a telefonom. 
A kijelzőre pillantva egy kicsit elcsodálkoztam. Steph anyukája hívott.
-Jóestét... -kezdtem bele, de a szavamba vágott, amitől kicsit megijedtem.
-Zayn hol vagy, hatalmas baj történt! 
-Mi a baj?
-Stephanie most hagyott egy búcsúüzenetet a mobilomra! 
-Tessék? -a torkomba ugrott a szívem és futni kezdtem hazafelé.
-Elmesélt minden gusztustalanságot amit ti műveltetek és hogy Harry a felelős érte. Aztán annyit mondott, hogy szeret, de múlt iőben beszélt, nagyon félek!
-Azonnal megyek! -nyomtam ki és őrült tempóban rohanni kezdtem a szállásunk felé. 
Szinte feltörtem az ajtót és úgy rohantam be.
-Stephanie... Stephanie hol vagy?! -fel le rohangáltam, mire megtaláltam őt vérbe fagyva a fürdőszobában összeesve. 
-Saj... sajnálom. -nyögte erőtlenül.
-Nem..

36. Vendég

Sziasztok! Nem keresek kifogásokat azért, hogy miért hoztam ennyire régen részt ezelőtt, egyszerűen csak szeretném ha tudnátok, hogy nagyon nehéz helyzetben voltam az utóbbi hetekben. Először jött a nyelvvizsga amin elvéreztem, utána tönkrement a gépem, és a szerelmemmel is szakítottunk 5 év után... sajnálom, ha nektek ez nem tetszik, hogy nem jöttem új résszel, de kérlek értsetek meg :/ Nem tudom hogy fogok írni, mert néha a fellegekben járok a boldogságtól, máskor pedig minden perc maga a pokol. Azért remélem kicsit örültök, hogy tettem újat végre! :) Na jó olvasást :)  

-Végre. Örülök, hogy csak vak lárma volt az egész. Nagyon megijedtem, hogy baj van a babával. –dőltem le az ágyra és összegömbölyödtem.
-De azt ugye tudod, hogy mostantól nagyon kell vigyáznod magadra? Nem akarom, hogy rosszabbra forduljanak a dolgok. Az orvos is megmondta.
-Persze, mostantól kényszerpihenőre teszem magam. Nem akartam, hogy baja essen, nem csináltam semmit. De ezek szerint nem óvtam őt eléggé. Majd most jobban odafigyelek.
-Egész nap pihizni fogsz. –mosolygott, majd lefeküdt mellém az ágyra. –Viszont azzal nem értek egyet, hogy hazajöttél a kórházból.
-Nem azért jöttem el otthonról, hogy a kórházban töltsem el az egész nyaralást. Vagyis jobban mondva telelést. –mosolyogtam.
-Csak aggódok érted. Nehogy valami baj legyen belőle!
-Semmi baj nem lehet belőle, vigyázok magamra.
-Felhívtam Harryt. Mondta, hogy el akar jönni hozzánk.
-Harry? –ültem fel az ágyon. Egy kicsit megdobogott a szívem.
-Nem volt jó ötlet? Ő kért meg, hogy szóljak…
-De persze, semmi baj nincs. –mosolyogtam.


Reggel…

-Harry! –kiabáltam ki a szobából.
-Szia Steph! Hát veled meg mi van? –dugta be a fejét, majd beljebb jött.
-Az ég világon semmi, csak Zayn erőszakkal fogvatart! –fontam össze karjaimat magam előtt durcás képpel.
-Majdnem elvetélt!
-Mi? De ugye semmi baj?
-Nincs, csak az idegek… de már teljesen jól vagyok! Csak volt egy… fura álmom amiben nagyon felizgattam magam… -szó szerint… ha ha ha.
-Legközelebb ne álmodj olyanokról! –mosolygott és leült mellém az ágyra.
-Lemegyek a boltba mert kellene vennem pár dolgot, amit itt nem kapunk… addig itt hagyhatom veled, vigyázol rá? –nézett Zayn Harryre.
-Mint a két szememre!
-Jól van akkor, sietek!
-Szia. –mosolyogtam.
-Szóval… -kérdezte miután hallottuk az ajtócsukódást.
-Szóval?!
-Hát mit álmodtál?
-Veled álmodtam.
-Velem? –kerekedtek ki a szemei.
-Bizony.
-És az izgatott fel?
-Szó szerint… -mosolyodtam el.
-Mert hogy? –nevetett fel.
-Hát intim álom volt. Elég durva képzelgés…
-Avass be!
-Mi? Mesélj már!
-Elég domináns voltál benne de a legjobb résznél keltett fel Zayn. A beteljesülésnél.
-Oh ne… pedig szívesen meghallgattam volna.
-Én át is éltem…
-Én is párszor, de többször is átélném meg. –puszilta meg az arcomat a szám mellett.
-Ne rosszalkodj, mert kísértésbe esem… tudod mennyire szerettem veled lenni…egy kicsit nehéz volt szakítani a múlttal aminek te is a része voltál.
-Nosztalgia?
-Jó lenne, de nem tehetem!
-És ha Zaynt is bevesszük?
-Ja, egyébként az álmomban csak ketten voltunk. Fura, de így történt…
-Nem bírsz megszabadulni a testemtől! A látványom is az őrületbe kerget. Nyalnád a mellbimbómat, harapdálnád a vállam, szívnád a nyakam…
-Fejezd be. –hunytam le a szemeimet és vettem egy nagy levegőt.
-Soha!
-Direkt csinálod, mi?
-Véletlen nehéz lenne! –mosolygott mint a tejbetök.
-Jól van Harold… Amit most csinálok, azt el ne mondd Zaynnek, nem akarom, hogy félreértse, vagy hogy feleslegesen legyen féltékeny, jó?
-Mire gondolsz? –nem szóltam semmit, csak a tarkójánál fogva közelebb húztam és ajkaimat az övéire nyomtam. Egy rövid, de annál intenzívebb csókcsata kerekedett ki belőle, amit szuszogások közepette szakítottam meg.
-Ezt most mire véljem?
-Kekeckedsz. És rohadt ellenállhatatlan vagy. Ezt add össze…
-It makes your lips, so kissable, and your kiss unmissable, your fingertips so touchable and your eyes irresistible… -énekelgette.
-Megjöttem!
-Kicsim, ez rohadt gyors volt!
-Mert nem mentem le. Meggondoltam magam.
-Akkor gyere, dolgod van!
-Mégis mi?
-Rosszalkodni akarok!
-Felejtsd el! Árt a gyereknek! A doki is megmondta, hogy ne tegyelek ki izgalomnak…
-Az fog ártani a gyereknek, ha nem kaplak meg titeket! Mert belepusztulok a vágyba!
-Édes hármas?
Pontosan…

**

-Milyen ironikus… mintha egyszer már lettünk volna ilyen helyzetben…
-Milyen helyzetben?
-Hogy Zayn aludt, mi ketten meg fent voltunk.
-Nem bírja a gyűrődést!
-Nem megyünk valahová?
-Hagyjuk itt őt? Ha felkel mit fog gondolni?
-Ő? Nézz már rá… -nevettem. A hátán feküdt hanyagul szétterülve, tátott szájjal. –Szerintem reggelig még ágyúdörgéssel se lehetne felébreszteni őt. Kérlek…
-Jó, legyen. -mosolyodott el, majd felállt, hogy összeszedje a ruháit. Mögé léptem és finoman végigsimítottam a gerincén. Abbahagyta az öltözködést és felegyenesedett. Megdermedt és meg sem mozdult. A háta mögött álltam teljesen, egészen közel hozzá. Nyomtam egy-egy puszit a lapockájára, aztán kétoldalt végigsimítottam a karjain. Sóhajtott egy nagyot, de halkan…
Annyira fura ez a helyzet Harryvel. Nem vagyok oda érte. Nem… tetszik, és ennyi. Mármint jó pasi, de ha visszaemlékezek arra, hogy milyen izgalmakat éltem át Zaynnel addig, amíg elszerettem Tinától… felpezsdül a vérem teljesen. Harry teljesen más. Neki a testébe vagyok szerelmes. Szexi, vadító és rettenetesen jól ki tudja használni az adottságait. Sohasem kellett volna belemennem ebbe a gruppen dologba, mert azóta rengeteg képzelgésem van vele. Előtte is gondoltam már rá, de csak olyan szinten, hogy milyen lehet vele. Most viszont, hogy tudom, már nem ilyenekre gondolok, hanem, hogy hogy csinálnám vele legközelebb. Mindig eszembe jut valami, amibe beleremegek, vagy valami olyan, aminek már a gondolatába is belepirulok.

Felöltöztünk és lementünk a közeli parkba. Nagy pelyhekben esett a hó.
-Imádom Párizst. Annyira gyönyörű. És olyan szép a karácsonyi világítás is…
-Szerintem is nagyon szép. –mosolyogtam. Megálltunk egy fa alatt, mikor valami megmozdult a fejem fölött és a nyakunkba zúdult egy nagy maréknyi hó.
-Ez meg mi a…
-Mókus! –visított fel Harry, mikor meglátta a kis vörös cukiságot.
-Milyen szép színe van! Otthon csak szürkét láttam még.
-Hát én se sűrűn láttam ilyet a parkban. –mosolygott. Felnézett a fára.
-O-ó…
-Mi van? –néztem fel én is. Nem telt el sok idő, mire megpillantottam, hogy mit kell nézni.
-Fagyöngy? –mosolyogtam.
-Benne vagy?
-Nem is tudom… -mosolyogtam. –Szeretnéd?
-A hagyományokat szeretem megőrizni, tudod…
-Jó, akkor tartsuk be őket! –mosolyogtam.
Megcsókolt. Óvatosan, nem követelőzően. Kezeit a hátamra simította.
-Hideg van… menjünk valahová!
-Vegyünk olyan török sütit. Tudod, ami kívül porcukros, belül lekvár… meg igyunk valami meleget. Mit szólsz?
-Jó ötlet. Csak nem szabad alkoholosat innom.
-Na majd nézünk valami finom teát. –mosolygott, majd átkarolta a derekam és elindultunk. Beültünk egy hangulatos kis kávézó szerűségbe, ahol lobogott a kandallóban a tűz, gyertyákkal volt megvilágítva, kőfalakkal volt kirakva. Fa bútorok voltak mindenütt. Mi leültünk az asztalhoz, ami a kandalló mellett volt. Olyan jó meleg volt itt, úgyhogy azért választottuk azt a helyet. Kértünk magunknak olyan török sütit, Harry puncsot, én pedig szilvás-fahéjas teát kértem.
-Na akkor most mesélj nekem szépen arról, mikor egymásnak mutogattátok a mellbimbóitokat az osztálytársnőiddel a tesiöltözőben.
-Nem is mutogattuk egymásnak!
-Nem baj, meséld úgy! –ekkor megcsörrent a telefonom.
-Zayn…

35. Egy képzelgés

Sziasztok! Hot + 18 for life! Lets enjoy it aha! :)

Élvezkedjetek! A kövi rész nem tudom mikor lesz, igyekszem amennyire tőlem telik, ígérem! Köszönöm a támogatást, nagyon jólesett! :) ♥

freakin' perf ♥ 

Feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Senkisem volt rajtam kívül a házban. Legalábbis ezt hittem…
Egy tanga és egy melltartó volt rajtam, mondván a fiúk úgyis elutaztak, semmi veszíteni valóm nincsen. Nem fognak meglátni. Könnyed léptekkel suhantam le a konyhába egy pohár innivalóért. Behajoltam a hűtőbe, mert az ajtóban alul volt egy bontatlan üveg narancslé. Mikor felegyenesedtem azt hittem szívrohamot kapok. Harryvel találtam szembe magam, aki hatalmas mosollyal legeltette a szemeit rajtam. Pillanatnyi zavarom elmúlt és szexi mosolyára összpontosítottam.
-Kívánatos vagy.
-Harry nem kell mindent kimondani ami eszedbe jut! –nevettem fel.
-Pedig néha jólesik.
-Nekem úgy tűnt, hogy mindig.
-Ha már így belebonyolódtunk ebbe… kurvára kívánlak…
-Hát elég szar ügy, mivel csak te vagy itthon.
-Én bevenném Zaynt, de ha egyszer nincs itt, hát nincs itt! –kapott fel a combomnál fogva.
-Harry mit művelsz?
-Meg foglak dugni. –felültetett a pultra és szétnyitotta a lábaimat. Közéjük furakodott és letolta magáról a melegítő nadrágját. Szenvedélyesen megcsókolt, miközben ujjai egyre feljebb csúsztak a combomon. Rázott a hideg az érintésétől. Ujjaimmal megmarkoltam a konyhapultot olyan erősséggel, hogy elfehéredtek. Kívántam őt minden porcikámmal. Nem először lenne dolgom vele és hát nagyon érti a dolgát, az az igazság…
Szinte letéptem róla a felsőtestét galád módon takaró pólót és végigsimítottam rajta jólesően. Kirázta a hideg.
-Harry… -búgtam bele a fülébe, mikor keze rátalált a leggyengébb pontomra. Beleremegtem…
-Ne… ne kínozz! –sikkantottam fel szakadozottan.
-Pedig imádom mikor alattam hullámzik a tested a gyönyörűségtől. Megőrjítesz!
-Kérlek Harry… ne kínozz… könyörögve … kérlek! –szinte már sírtam.
-Jól van, ahogy gondolod. –mondta halkan, majd visszahúzta magára az időközben lekerült nadrágját és a nappali felé indult.
-Mi… MIT MŰVELSZ? –ordítottam rá.
-Te kérted, hogy ne kínozzalak! –nézett fel a válla fölött és kajánul vigyorogva kiment. Összeszedtem minden lelki erőmet és utána mentem.
-Te mégis mit… mit… mit képzeltél? –úgy lihegtem, mint aki lefutotta a maratont.
-Nem tudom, mit képzeltem? –rántotta meg a vállát és széttárta a karjait ártatlan fejjel.
-Na megállj te kis szarházi! Te utolsó kis söpredék! –mentem oda hozzá és belemarkoltam a hajába. Erősen magához rántott, én pedig izmos felsőtestének feszültem.
-Úgy felizgat mikor ilyen mocskosul beszélsz hozzám! –motyogta, miközben én a nyakának estem, és kezemmel nekitámadtam a nadrágjának. Eltolta finoman a kezeimet.
-Hmmmm! –nyögtem, miközben száját az övére tapasztottam, ezzel jelezve, hogy baromi jó lenne már, ha nem ellenkezne. Újra megpróbálkoztam ezzel a hadművelettel, ismét sikertelenül.
-Harry! –pirítottam rá, gondolván az ezt követő próbálkozásom sikeres lesz. Azonban ez is kudarcba fulladt..
-Ajj! Fejezd már be!
-Mit is? –búgta kellemes hangon a nyakamba.
-Megadhatnád magad végre!
-Szeretnéd, mi?
-Hát ami azt illeti, már ELÉGGÉ! –kiabáltam rá.
-Na mi van kislány? Felizgattalak?
-Harry ne csináld már! –hisztiztem. Már a könnyeimmel küszködtem.
-Sírj csak! Nem kapsz meg olyan könnyen! Azt akarom, hogy könyörögj értem!
-Már fél órája könyörgök érted, de ezt nem bírom! Olyan mint a drogelvonó!
-Bennevagyok, hogy hamarabb megkaphass. Viszont az ahhoz vezető út egy szerepjáték lesz!
-Benne vagyok, mindenben benne vagyok! –puszilgattam a nyakát.
-Lassan a testtel!
-Értettem. –vágtam magam haptákba, pedig nagyon nehezemre esett. Ő elszaladt…
-Ülj le szépen! –mutatott a székre, amivel visszatért és letette a nappali közepére.
Teljesítettem, amit mondott.
-Most pedig végig kell nézned, ami magammal művelek, úgy, hogy nem érhetsz hozzám!
-Te…tessék? –kerekedtek ki a szemeim.
-Csak figyelj. Ha jól viselkedsz kapsz egy kis jutalmat! –benyúlt a nadrágjába és csak annyit láttam az anyagon keresztül, hogy a keze fel-le mozog. Körülbelül 5 percig bírtam a dolgot, aztán a kezeim elindultak felé és a csípőjére tapasztva őket letérdeltem elé.
-Rossz vagy! –pirított rám. –Várj itt! –felszaladt az emeletre és kb 2 perc múlva visszajött egy nyakkendővel.
-Most mi… -fogta a kezeimet és a székhez kötözte.
-Ez annyira nem ér… ne kínozz már! –újra a nadrágjába nyúlt.
Össze vissza vonaglottam már a széken miközben ő kéjesen nyögdécselt. Nem csinálta végig a dolgot, de addig igen, hogy nadrágját majd átszakította a kedvenc testrésze.
-Jó kislány! –mosolygott és közelebb hajolva szenvedélyesen megcsókolt. Nyelvemmel azonnal övét kerestem, és hamar meg is találtam. Belenyögtem a csókunkba.
-Na ez a nem semmi! –simított végig a hátamon. Igen, teljesen leizzadtam közben.
-Most már végre befejezted? Kiélted az elfojtott vágyaidat, te terrorista?
-Azt hiszem! Na figyelj! –kötözte ki a kezeimet, amiket már elszorított a nyakkendő, ahogy próbáltam megszabadulni tőle.
-Szükséged van egy kis előjátékra?
-Igen Harry! Ez minden vágyam! –nevettem fel keserűen. Leült a székre.
-Na?
-Na mi? –néztem rá értetlenül.
-Azt művelsz velem, amit csak akarsz…
-Ez most komoly? –szaladt széles vigyorra a szám.
-Nem, viccelek!
-Megfogadom! –odaléptem hozzá és lerángattam róla a nadrágját. Szabályosan belevetődtem az ölébe.
-Végre! Istenem… -sóhajtottam egy nagyot.

-Stephanie! Ébredj már fel!
-Zaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaayn! Ezt nem hiszem el!
-Mi van? Rosszat álmodtál?
-Nem… nagyon jó álmom volt! –mosolyodtam el és kimentem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd egy erős szorítást éreztem a hasamban. Lenéztem és pizsamanadrágom pirosra színeződött…

Drágáim! :(

Ne haragudjatok, de egy kis időre távol leszek ettől a blogtól:( Talán 1 hét, lehet, hogy kevesebb. Megbuktam a nyelvvizsgán és nagyon szeretném bepótolni azokat, amiken már ott, a vizsga időpontjábban éreztem, hogy el fogok vérezni:S Remélem nem utáltok most nagyon, ígérem, hogy amint visszatérek fellendülök rendesen, csak most annyira görcsben van a gyomrom, meg annyit készülök, hogy egyszerűen nem fér bele.. NAGYON SAJNÁLOM:(

34. Emlékek

Sziasztok! Bocsi, hogy nem hoztam eddig új részt, de se ihletem, se kedvem nem volt írni :/ Meglátszik ezen a részen is, szerintem elég keservesre sikeredett. Na mindegy. A történetről annyit, hogy ez egy visszatekintő rész, bár szerintem ez a végéből akkor is kiderült volna, ha ide nem írom ki, elég egyértelmű:) remélem azért lesz akinek tetszik majd, és azt is, hogy megdobtok pár véleménnyel :)

Ültem a nappaliban a kanapén és ő engem nézett. Gyönyörű barna szemei csillogását ugyan csak a periférikus látásommal láttam, mégis erősebben ragyogtak rám, mintha valaki más szemtől szembe bámulna rám. Izgatta a fantáziámat, hogy vajon miért néz engem ilyen elgyengülten, ilyen kedvesen, ilyen gyengéd pillantásokkal, mikor körülbelül fél méterre ül tőle a barátnője, aki elvileg fontos a számára. Első pillantásra magával ragadott ez a fiú, képtelen voltam a nyugalomra. Szívem össze-vissza kalapált, pedig eldöntöttem, hogy soha nem fogok beleszeretni. A tegnapi este után sem éreztem magam nyeregben Tina-val szemben, annak ellenére sem, hogy az ő szobájában elégítettem ki az ő barátját, az ő buliján, amiről ő volt az egyetlen, aki elmenekült. Miért is éreztem volna azt, hogy nyertem, miközben még mindig együtt vannak, és ennyi az egész, amit Zaynből kiváltottam ezzel: bámul engem. Képtelen voltam elfelejteni azokat a vágytól lyukat égető pillantásait, amiket akkor küldött felém, miközben rajta munkálkodtam. Egy lotyónak éreztem magam, hogy csak úgy kezelésbe vettem alig 1 nap ismertség után, de annyira fűtött a vágy, hogy ilyesmire folyamodjak. Sosem szerettem Tina-t. Mindig irigy voltam rá, mert az ő élete mindig tökéletes volt az enyémmel szemben. Az én szüleimnek meg kellett dolgozniuk a pénzükért, ő beleszületett a vagyonba. Neki mindig tökéletes pasijai voltak, annak ellenére, hogy sokkal csúnyább mint én, és egy kis nyomi. Annyira prűd, maradi, ódivatú. Nem értettem, hogy ez az arab fiúcska hogy lehet oda egy ilyen nőért? Aki még a szükségleteit sem tartja tiszteletben. Újra és újra a szemem előtt lebegett a pillanat, mikor teljesen kikészítettem őt. A takaróba markolt, másik kezével rászorította a fejére a párnát és hangosan felnyögött. Remegtek a térdei miközben tenyereimet a combjára simítottam. Aztán felfelé haladtam és feltolva a pólóját, az alhasát puszilgattam. El kellett mosolyodnom ezeken az emlék képeken, majd tekintetemet a folyamatosan engem bámuló szempárhoz szegeztem. Ekkor felfüggesztette a stírölésemet, elkapta a tekintetét rólam. Mérges arcot vágott, de nekem nagyon imponált valamiért. Annyira vágytam rá, hogy újra vele lehessek. Érezni akartam újra puha ajkait az enyémen, bársonyos érintését a tarkómon, a teste mellegét, a finom illatát… nemes egyszerűséggel vágytam rá. Baromira. Soha senkire sem még ennyire az életemben, pedig már a második x-et taposom.
Arca tökéletességében gyönyörködtem. A határozott állvonalán, a finom borostáján, a vastag szemöldökén, a halványan ívelt száján. Miért váltott ki belőlem ilyesmit? Csak mert jól néz ki? Nem… ez valami egészen más. Jól néz ki nagyon, de nem ez ragadott magával. Valami van a kisugárzásában, ami ellenállhatatlanná tette a szememben. Már egy hónapja volt a buli, ahol szórakoztam vele, mégis ennyi a maximum, amire jutottam vele. Bámultuk egymást egyfolytában. A mai nap mégis másképp alakult, mint a többi…

Kilátástalannak láttam a helyzetemet Zaynnel kapcsolatban. Tina úgy dörgölőzik hozzá állandóan mint egy tüzelő macska. Még a hangja is olyan. Annyira irritál, hogy be tudnám verni a pofáját. Kimentem a konyhába inni, ahová Zayn is követett. Nagyon meglepődtem ezen.
-Beszélhetnénk?
-Persze. –tettem le a poharat, mert annyira remegett a kezem, félő volt, hogy elejtem. –Miről lenne szó?
-Rólunk.
-Rólunk? Van olyan, hogy mi? –incselkedtem vele.
-Lenne? –nézett szemeimbe gyilkos szépségű pillantásaival.
-Miért csinálod ezt? Neked ott van az a nyomo… ott van Tina.
-Hali! –lépett be az emlegetett degenerált. Legszívesebben felemeltem volna a kést az asztalról és feltűztem volna az ajtóra, amiért megzavarta a beszélgetésünket. Odalépett Zayn mellé és csontos ujjait a mellkasára vezetve hozzá bújt. Fejem akkorára dagadt mint egy Zeppelin.
-Tina? –mosolyogtam rá erőltetetten.
-Ja, csak annyit szerettem volna mondani, hogy Zaynnel, Harryvel és Lou-val moziba megyünk. Esetleg lenne kedved velünk jönni?
-Persze, miért ne jönne. –Zayn.
-Hát nem tudom, nem fogok zavarni? –tettem az ártatlant.
-Nem, dehogy is! Na akkor ezt megbeszéltük. Csinálok egy teát, kértek?
-Majd én csinálok, hagyd csak!
-Köszi! –majd kimentek a konyhából. Körülnéztem a szekrényben a teafilterekért kutatva. Ekkor észrevettem egy kis levelet, amiben apró fehér tabletták figyeltek. Megnéztem a dobozát, hogy mégis mi az. Hashajtó volt.
Kivettem vagy 5 darabot belőle, és egy kanál segítségével összetörtem őket. Beleszórtam Tina poharába.
-Lehet, hogy én nem fogok zavarni, de hogy te sem, az is biztos! –nevettem fel, miközben megkevertem a teát.
Ördögi kacaj uralkodott el bennem, miközben átadtam Tina teáját. Idiótán vigyorogva kezdte el szürcsölgetni azt.
-Egy fél óra múlva indulunk, jó?
-Nekem teljesen! –mosolyogtam, miközben az járt a fejemben, hogy te biztos nem érsz el odáig úgy, hogy be ne kakálj.

Kicsit elkámpicsorodtam mikor még a moziban való sorban állás alatt sem hajtotta őt a tatár. Gondoltam ez teljesen elfuserált ötlet volt.
Aztán beültünk a terembe, már tíz perce ment a film, mikor nagyon elkezdett mocorogni. Odasuttogott Zaynnek valamit, majd felállt és kiszaladt a teremből.
-Mi történt vele?
-Szükségletei adódtak. –oh, szóval mégiscsak jó az a hashajtó.
Körülbelül tíz perc múlva visszajött, de nem sokáig maradt itt. Aztán Zayn telefonja elkezdett rezegni.
-Hallo? –sutyorgott bele. –Jól van szívem, ahogy gondolod. Majd megyünk mi is! Szia.
-Hazamegy?
-Igen.
Ezek a mondatok teljesen boldoggá tettek. Harryék alszanak, a többiek a filmet nézik. Én körülbelül egyetlen momentumát se tudnám feleleveníteni a filmnek, még a címét sem tudom, folyamatosan Őt bámultam alatta.
-Izgalmas vagyok? –kérdezte mosolyogva. Legszívesebben odabújtam volna hozzá és addig csókolgatom amíg meg nem adja magát és rám nem ugrik végre. Annyira vágytam rá, hogy elmondani képtelen vagyok… csak figyeltem őt csendesen. Elmosolyodtam és belepusziltam a nyakába. Meglepett vele, hogy mosolyogva fogadta.

Az volt életem leggyönyörűbb napja. Onnantól kezdve, hogy ebbe a moziba betettük a lábunkat, és Tina Wilsont kiiktattam egy pár hashajtóval, Zayn Malik hozzám tartozott végleg. Egy hatalmasat szexeltünk a mozi hideg padlóján. Sohasem gondoltam volna, hogy a buli óta eltelt egy hónap alatt az a rengeteg kekeckedés, amit egymás felé irányítottunk ki fog robbanni belőlünk. Sosem gondoltam volna, hogy így el fogja veszíteni a fejét. Megcsalta Tina-t. Velem…
Kimentünk a moziból, és mivel foltosra szívtam a szenvedélytől a nyakát, ezért feljött hozzám. Elterveztünk mindent. A nap, ami úgy indult, hogy „a hátam mögött” stírölt, és esélyt sem láttam arra, hogy valaha mi egymáséi legyünk, így ért véget… kétszer is szeretkeztem vele 1 óra szünettel közbeékelve…


-Mi van drága, annyira elgondolkodtál. –puszilt bele a nyakamba, miközben a kandalló előtt ültem, ő pedig a hátam mögött, és átölelt.
-Csak elgondolkodtam, hogy hogyan szereztelek meg magamnak. –fordítottam  hátra a fejem és rá mosolyogtam halványan. Adott egy puszit az arcomra.
-Nem volt olyan nehéz dolgod szívem. Az első pillanatban a tiéd lettem.
-Ahhoz képest elég makacs voltál. –nevettem fel.
-Valóban. Féltem attól, hogy elárulok valakit aki nem érdemli meg. De nem tudtam harcba szállni az érzéseim ellen. És azok nagyon feléd húztak engem…
-Emlékszem, hogy bámultál és azt hitted nem veszem észre.
-Amatőr vagyok az ilyesmiben. –nevetett. –De nem bánom, hogy így alakult.
-Én sem. –mosolyodtam el. –Szóval, hová is megyünk ma?

33. Az első nap Párizsban

Sziasztok! Itt az új részecske :) Jó olvasást:)

 pitsa ♥:D

Szenteste…


Zayn szemszöge:

A mai napom egy az egyben egy őrült rohanás, reggeltől estig. Hajnalban Stephanie úgy vesén rúgott, hogy vissza sem bírtam aludni, annyira kiverte az álmot a szememből. Aztán olyan 7 óra körül felébredt ő is, gyorsan összecsomagolta a ma reggelre még szükséges holmijait is, aztán kitalálta, hogy ő mangót akar enni, ami jól meg van érve, mert az olyan finom édes, ő pedig imádja, és most meg fog halni, ha nem ehet egy szép, pirosra érett mangót.. Puff Malik, most feladták neked a leckét. Lementem a boltba körülnézni. Találtam avokádót, papayát, igaz elég zöld állapotban, de legalább volt. De mangó, az seholsem…
Most mit csináljak? Már tuti teljesen hülyének néznek, mert itt állok a Tesco kellős közepén és a fejem vakargatom, hogy honnan akasszak le Stephanie-nak fincsi mangót. Aztán eszembe jutott a régi szomszédom, még mielőtt egy házba költöztünk a fiúkkal. Maggie néni. Neki volt ilyen üvegháza, ahol déli gyümölcsöket termesztett, még banánt is, kókuszt, ilyeneket. Nagyon remélem, hogy mangója is van, és azt is remélem, hogy ad is belőle 1-2 szemet. Fogtam egy taxit, majd a sofőrre ráparancsoltam, hogy azonnal vigyen az általam bediktált címre.
-Ötven font lesz.
-Tessék? –akadtam ki egy kicsit és összeráncolt szemmel meredtem rá. –Na jó nesze, fogja! –vágtam hozzá egy százast, mert annyi volt nálam apróbb…
-Jupí! –visított fel, majd el is hajtott. Már csak azt nem tudom, hogy fogok hazajutni miután végeztem itt, sebaj!
Becsengettem.
-Csókolom Maggie néni, emlékszik még rám? –mosolyogtam.
-Zayn drága kisfiam! Annyira örülök, hogy látlak! –puszilgatott körbe, majd megölelt. –Gyere beljebb!
-Egy hatalmas szívességgel fordulok önhöz, és kérem ne sértődjön meg, csak a barátnőm terhes és…
-Tessék? De hát ez csodálatos! Gratulálok!
-Köszönöm. –mosolyogtam.
-Szóval, mi kellene a kis kertecskémből? –mosolygott.
-Hát 1 vagy 2 érettebb mangó.
-Gyere csak, megkeressük a legszebbeket! –kacsintott mosolyogva, majd a hátsó üvegház felé vezetett.

Ki is kerestük a két legszebbet. Szép nagyok voltak, pirosak és érettek. Akartam neki adni érte cserébe valamit, de semmit sem fogadott el, nem csak pénzt nem.
Aztán kiszaladtam az utcára, és leintettem egy taxit. Haza is értem viszonylag gyorsan.
Felfutottam a szobába, és mikor beértem, kiestek a kezemből a gyümölcsök. Steph ott táncolt erotikusan, és mindössze egy aprócska, fekete csipketanga fedte a testét.
-Hmmm.. –lépett oda elém, miközben szemeimet képtelen voltam levenni csodálatos testéről. Lehajolt a mangóért, felvette és jólesően beleharapott.
-Istenem… -sóhajtott egyet, miközben újra és újra beleharapott a gyümölcsbe. Én pedig az alsó ajkamba…
-Hmmm… nagyon fincsi.
-Látom. –tátottam el picit a számat. Tudom, hogy amatőr, de annyira dögös volt.
-Kérsz belőle? –mosolygott rám pajzánul, majd a melléhez nyomta.
-Ne tedd ezt velem. –szuggeráltam mereven, és minden mozdulatát figyelemmel kísértem. Odalépett elém, majd felnézve rám elmosolyodott.
-Szeretlek kínozni, kicsi Malik úr.
-Igen, erre sikerült rájönnöm. –meredtem szemeibe. Aztán megcsókolt. Hosszú combjai alá nyúlva felkaptam, majd a szoba közepe felé haladtam vele, mikor a tükörben megláttam az egész hátát beborító tetoválását. Hogy lehet ennyire szexi egy ilyen csodálatos nőn ez a hatalmas ábra? Pedig nem szeretem a túl nagyokat lányokon, de ez valahogy… tényleg úgy néz ki, mint egy igazi angyal.



Stephanie szemszöge:

-Te nem is angyal vagy, hanem maga az ördög. –nyögte erőtlenül miközben leült az ágyra, ölébe húzva finoman.
-Szexmániás vagy.
-Te meg iszonyatosan szexi! –emelt fel picit, amíg lerángatta magáról a nadrágját. Aztán visszaültem az ölébe.
-Hééé!
-Shhh kis mohó! –mosolyogtam, majd összepuszilgattam. Egy darabig tűrte, hogy kínozom. Aztán mikor már kezdte átszakítani a micsodájával a bugyimat, kicsit elvesztette a fejét.
-Nem bírom tovább, elég ebből! –emelt fel.
-Haha, rajtam bugyi van! –egyetlen mozdulattal félrehúzta a vékony szövetet, majd az ölébe ültetett. Hatalmasat sóhajtottam.
-Most már nincs akadálya… semminek! –csúsztatta tenyereit a csípőmre, miközben olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem szétharapja a számat. Gyengéden, de szenvedélyesen… azt hiszem sikerült felizgatnom a fantáziáját. Na meg persze mást is.


Őrült rohanásban telt el az egész délelőttünk. Délután negyed háromkor landolt a gépünk Párizsban, és egyből a szállodába mentünk. Csodálatos volt Párizs, minden fényáradatban úszott, nagy pelyhekben hullott a hó.

-Ez a fa engem irritál! –mutatott a rózsaszín díszekben pompázó szállodai műfenyőre, ami a szobánk ékességévé vált erre a pár napra.
-Miért, szerintem nagyon cuki.
-Langyi fa! Mi van ha fiúk veszik ki a szobát? Tök buzis! –nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Ne mérgelődj, mert árt a szépségednek! –koppintottam az orrára.
-Akkor is buzis!
-Tegyél ellene! –nevettem fel. Erre ő odament. Azt hittem fel akarja rúgni, vagy valami. Ehelyett lehajolt, és előszedett mögüle valamit. Nagy mosollyal az arcán odajött elém.
-Boldog karácsonyt angyalka. –mosolygott kedvesen.
-Ez micsoda? –csillantak fel a szemeim.
-Nyisd ki és meglátod! De nem angyalka. –húzta el a száját. –Mert ezt még azelőtt vettem, mielőtt megtudtam volna.
-Kifejezetten örülök neki, most van épp elég angyalkám! –mosolyogtam, majd kinyitottam a dobozt.
-Úr isten! –kaptam a számhoz, mikor megláttam. Ő csak mosolygott.
-Zayn ez… ezt néztem ki, mikor veled voltam a … istenem… -néztem mereven a fekete dobozból rám kukucskáló gyémántkirakásos órát. A múltkor együtt vásárolgattunk, mikor a poén kedvéért bementünk egy ékszerboltba, és megjegyeztem, hogy gyönyörű ez az óra. De igen csak borsos ára volt, úgyhogy hamar kiszerettem belőle.
-Ezt nem hiszem el, hogy képes voltál megvenni!
-Pedig látod.
-Köszönöm szépen. De már megint elmaradok mögötted. –konyult le a szám. –Én idióta ajándékot vettem karácsonyra. És ne röhögj ki, de ez volt az egyetlen ötletem, a pokémonos figurák mellett. –ekkor felnevetett. –Szerettem volna, valami személyeset adni, és mivel tudom, hogy szereted ezeket, ezért csináltam neked egyet. –nyomtam a kezébe a kis selyemtasakot, ami egy ezüstszínű masnival volt összehúzva.
-Te csináltad? –kerekedtek ki a szemei. Aztán előszedte.
-Juuuuj! –mosolyogott el mikor meglátta.
-Tudom, hogy gáz, mert labdába se rúghatok egy gyémántokkal kirakott óra mellett, de…
-Stephanie! –emelte fel az államnál fogva a fejem finoman. –Nagyon nagyon örülök neki, és ennél személyesebbet nem adhattál volna. És imádom a karkötőket. –mosolygott, majd elkezdte bűvölni a kis fagyöngyökkel kirakott fonott gyártmányomat.
-Szeretlek te kis bolond. –mosolyodott el, és megpuszilt.

32. Wings

Sziasztok!  Rómeó és Júlia 2.0 :$ Remélem bírjátok a nyálat, mert akkor tessék:) Személyes élmény ez is :):$ Jó olvas/dást :D

Percekig képtelen voltam megszólalni, mialatt a szobában gyönyörködtem. Aztán Zayn megtörte a csendet, miközben a kanapén ült és a bejgli-t tömte a buksijába.
-Nem is vagy kíváncsi mit kapsz tőlem szülinapodra?
-Miért, még kapok valamit? Ugye csak viccelsz!
-Még nem kaptál semmit sem! Ez csak egy kis ízelítő volt, vagyis inkább csak…
-Figyelmesség?
-Mondjuk úgy. –mosolyodott el és felállt. Felvett az asztalról egy aranyszínű borítékot.
-Ez mi? –néztem rá csillogó szemekkel.
-Be kell ismernem valamit. –mosolygott sunyin.
-Mit?
-Hát egy kicsit szervezkedtem a hátad mögött. Meg pár információt elferdítettem, de azt akartam, hogy meglepetés legyen. Remélem nem haragszol.
-Nem, de mi van? Nem értem!
-Hát beszéltem anyukáddal ezzel –lobogtatta meg a borítékot –kapcsolatban. Megbeszéltem anyukámmal, hogy nem lenne e nagy baj, ha nem lennék otthon karácsonykor Bradfordban, és anyukáddal is lezsíroztam, ő ugyanis az új pasijánál tölti el a karácsonyt.
-Mi? Anyunak új pasija van?
-Nem hiszem el, hogy ezt ragadtad ki az egészből. –rázta meg mosolyogva a fejét.
-Jó, ne haragudj, de nem tudtam róla.
-Én is tegnap tudtam meg. Szóval… -vett egy nagy levegőt.
-Miért is nem leszünk otthon karácsonykor?
-Ezért. –mosolygott és a kezembe nyomta a borítékot. –Feltéve, ha tetszik az ötlet.
Félve és izgatottan nyitottam ki a kis aranyszínű masnival átkötött lapokat, és előhúztam belőle egy, nem nem.. ez kettő. Két repülőjegyet.
-Pá… Páriiiiiizs! –sikítottam fel örömömben. –De honnan… honnan?
-Egyszer mesélted nekem, mikor a parkban ültünk Chicago-ban, hogy nagyon szeretnél elmenni Párizsba, mert még nem volt rá lehetőséged. Emlékszel?
-Tényleg… és ezt te így megjegyezted?
-Mindent megjegyzek, amit te mondasz! –mosolyodott el.
-Köszönöm, hogy vagy nekem, drága! –öleltem meg és megcsókoltam.
Mostmár egészen biztos voltam benne, hogy megfogtam Isten lábát ezzel a fiúval, és sohasem fogom őt elengedni!



Tina szemszöge:

Már egy hónapja töröm magam azon, hogy mégis hogyan rondíthatnék bele a kis tökéletes Stephanie és a degenerált Zayn családi idillkéjébe. Még azt sem tudom, hogy hogyan fogom véghezvinni, hogy eltüntessem a fattyút akit az a nyomorult megszül majd, mivel az az idióta Tom lebuktatott. Előkaptam a telefonom és bepötyögtem Estelle számát. Kicsengett.
-Mit akarsz Tina, nem nagyon érek most rá!
-Szia, nem zavarlak sokáig. Csak szeretnék kérdezni, vagyis inkább kérni valamit.
-Mégis mit?
-Csak… tudod itt a karácsony és én teljesen egyedül ünneplem. Szeretnék kibékülni a családommal, mert nagyon magányosnak érzem magam. Tudod, hiányoztok. Te is, Stephanie is és Miranda is. Szeretném, ha együtt töltenénk el ezt a karácsonyt!
-Ez sajnos lehetetlen. Stephanie és Zayn Párizsba mennek, én pedig Mike-kal, a párommal töltöm az ünnepeket a családjánál. Megbeszélhetem Stephanie-val, hogy az egyik napot veled töltsük el, de a szenteste biztos, hogy nem fog összejönni.
-Nekem az is jó, ha 25-én vagy 26-án, csak veletek lehessek. Nem jó ez így, hogy az amúgy is csonka családunk teljesen széthulljon. A szüleim nincsenek itthon, a férjed úgyszintén…
-Meglátom mit tehetek, rendben?
-Köszönöm szépen. Várom a hívásodat! –tettem le a telefont széles mosollyal. Terv első része kipipálva…


Stephanie szemszöge:

Felhívtam anyut, egyszerűen nem bírtam magammal, hogy ne kérdezzem meg tőle az új pasiját. Elmesélte, hogy valami Mike Spencer a neve és tesitanár egy gimiben, és elvileg nagyon cuki. Aztán átváltott egy olyan témára, ami nagyon felidegesített… Tina.
-Megkért, hogy karácsonyozzunk együtt.
-Az nem fog menni, egész ünnepek alatt ott leszünk Párizsban. Mindhárom nap. –mondtam, miközben Zayn a nyakam puszilgatta. Mosolyogva próbáltam ellökni magamtól, a mellkasára tett kezemmel toltam, de egyre csak közeledett.
-Jól van anyu, majd beszélünk, most le kell tennem!
-Jó, szia kicsim, vigyázz magatokra!
-Te is! –tettem le a telefont.
-Ahhhh… -szisszentem fel, ahogy Zayn a hátamra simította kezeit.
-Baj van, bébi?
-Háááááát… szóval… szeretnék neked elmondani valamit, aminek nem garantálom, hogy örülni fogsz, de ki tudja…
-Mégis mi lenne az?
-Hát… csináltattam egy icike picike tetkót.
-Tetkót? –csillantak fel a szemei.
-Igen, tetkót. De ez így feldobott?
-Muti muti muti mtui! –tapsikolt mint egy kisgyerek.
-Megmutatom, de ne akadj ki, jó? –húztam fel a pulcsimat, és a pólómat is. Nem volt rajtam melltartó, mert rettenetesen zavarta volna a friss varratokat.
-Le van még fóliázva, szóval nem sok minden fog látszódni… Egyébként már két hete rajta van, csak…
-És én erről hogy nem tudok? –konyolt le a szája.
-Mert nem akartam megmutatni, amíg be nem fejezték. És ugye pont kapóra jött az a pár nap miniturné.
-Aztaaaaaaaaaaaa! –tátotta el a száját. –Ez gyönyörűűűűű! –vizslatta meg a nagy angyalszárnyakat a hátamon.
-Tényleg tetszik?
-Eszméletlen szép! De nem azt mondtad, hogy pici? Ez az egész hátadat eltakarja édes! –nevetett fel.
-Jó, talán egy kicsit túloztam. –pirultam el. –De annak örülök, hogy szépnek találod. –mosolyogtam.
-Gyönyörű. Tényleg. –megcsókolt. Finoman lefektetett a hátamra és mélyen a szemeimbe nézett.

**


-Olyan törékenynek tűnsz, félek, hogy összeroppansz a karjaimban.
-Shh…-mosolyogtam, majd adtam a mellkasára egy puszit, miközben a fóliától addigra megszabadított tetoválásomon futtatta lágyan puha ujjait.
-Angyalom… én törékeny kis angyalkám…

31. A legboldogabb születésnap

Sziasztok! A zenedobozos résznél úgy láttam nem szeretitek az ilyen elvontabb, meghittebb és romantikusabb részeket, de el kell, hogy keserítselek titeket, mert ez is az lett:) Remélem azért tetszeni fog majd ennek ellenére, mert szerintem tipikus lányregényes lett, és mellesleg megsúgom, hogy személyes élményem van beleírva :) 

-Zayn könyörgöm menjünk valahová! Olyan szép idő van és még a karácsonyi vásárra sem mentünk ki, pedig lassan már vége van!
-Szívem még csak 1 hét múlva lesz karácsony. Addig nem lesz vége a vásárnak.
-Menjünk kiii! Igyunk egy forraltbort, vagy egy puncsot!
-A puncsban sok az alkohol!
-De bort lehet inni!
-Sehogy sem tudom megúszni ezt az egészet?
-Nem nem nem nem nem! –mosolyogtam.
-Ahahajj… -műsírást produkálva az ablakhoz állt. –Még a hó is esik! És este van… Fázni fogunk!
-Ne nyavalyogj már! –pirítottam rá.
-Jól van na, de csak, hogy érezd mennyire szeretlek! –mosolygott és megpuszilt.
-Köszönöm drágám! –öleltem át a nyakát, majd siettem is készülődni.
3 és fél hónapos terhes vagyok. Már egy icipicikét lehet is látni. Tényleg minimálisan, mert nagyon picit nőtt csak a hasam, szinte nem is észrevehető, olyan, mintha hasra felszedtem volna kb. 2 kilót. Zayn nagyon édes velem mindig, az anyukája pedig még derékmelegítőt is küldött, nehogy felfázítsam magam. Olyan cuki mindenki velünk, hála az égnek, hogy nem vetettem el akkor…
Gyorsan felöltöztem, és Zayn is így tett. Ki akart menni a házból kigombolt kabáttal, A nyakába aggattam a sálat, az kéne még csak, hogy megfázítsa magát. Kedvesen elmosolyodott, majd elhagytuk a házat. Odakint nagy pelyhekben esett a hó és eléggé hideg volt. A kesztyűmet természetesen otthon felejtettem, csakhogy nehogy már minden tökéletes legyen. Zaynbe karolva mentem mikor észrevette hogy fázik a kezem. Megfogta és zsebre vágta az övével együtt. Rámmosolygott, én pedig megpusziltam. Most úgy éreztem, tényleg olyanok vagyunk, mint egy igazi szerelmespár.
Hiába volt rajtam két pulcsi + egy kabát, még így is majdnem megfagytam. Dörzsöltem a karomat, hátha a súrlódástól felmelegszik, hát nem sok sikerrel jártam. Aztán Zayn teljesen megőrült. Levette a kabátját és rám adta. Először ráordítottam, hogy azonnal vegye vissza, nem tette. Azt mondta, ha nem veszem fel leteszi a padra és itt hagyja. Mondtam neki, hogy ez nem így működik, ha már minden áron rám akarja adni, akkor bújjon bele és bebújok mellé, nem hagyhattam, hogy egy pulcsiban mászkáljon szakadó hóesésben decemberben. Végül csak meggyőztem.
Odaértünk a kis faházakhoz, ahol a kirakodóvásár volt. Szebbnél szebb karácsonyfagömbök sorakoztak, illetve mindenféle színnel ellátott fényfüzérekkel volt teleaggatva az egész stand. Igazán gyönyörű volt, már értem miért imádom ennyire a karácsonyi vásárokat. Odaértünk egy asztalhoz, ahol csak angyalkás karácsonyfadíszek, angyalkás felfüggeszthető figurák, különféle méretben, illetve angyalkás szobrocskák voltak. Megcsodáltam őket, valamiért rettenetesen vonzottak engem mindig is. Tátott szájjal figyeltem a kis szárnyas tündérkékre, amint pirospozsgás arcocskájukkal kacagó pózban kiformálva figyeltek le a polcról és az asztal teljes területéről.
-Iste…nem… -csuklott el a hangom a gyönyörűségtől.
-Szívem? –nézett rám Zayn, aki abban a pillanatban ért oda.
-Elolvadok… csodálatosak…
-De hát ezek csak angyalkák. –mosolygott.
-Nem, ezek nem csak angyalkák, fogd be Malik! –nyomtam az ujjamat a szájára úgy, hogy közben oda sem néztem. Aztán egy mérges pillantást vetettem rá. Majd elmosolyodtam és visszanéztem a kis tüneményekre.
-Gyönyörűek! –mondtam gyermeki bűvölettől ittasan.
-Nem is tudtam, hogy így elalélsz tőlük. –mosolygott, majd nyomott az arcomra egy puszit. –Gyere, mert bezár a többi, annyit tökörészünk itt!
-De olyan szépek. –néztem Zaynre csillogó szemekkel. –Na jó.. –mosolyogtam, majd elindultam a másik bódé felé. Zayn még mondott valamit az eladónak az angyalkás pultnál, majd az örömében szinte felvisított. Zayn csak mosolygott és elindult felém.
-Mit mondtál ennek a jóembernek?
-Csak boldog karácsonyt kívántam, aztán megkérdezte én vagyok e Zayn Malik, és megörült nekem. –mosolygott.

Forraltbort ittunk, ami kifejezetten jólesett, és a doki szerint jót is tesz, mert a bor segít a vérképzésben, szóval javasolta is, hogy egy pohár bort igyak meg naponta. Aztán hazamentünk, mert már nagyon fáztam. Kint voltunk vagy 3 órát, mindenem fájt már a hidegtől.

Ahogy beértem a fiúk házába, odabent sötétség LETT VOLNA, ha nem lett volna teletűzdelve az egész lakás fényfüzérekkel. Ámulatba estem, amint megláttam a sok csodaszép világító kis izzócskát.
-Úristen, itt meg mi történt? –esett le az állam.
-A fiúk elutaztak a családjaikhoz a karácsonyra. Szóval megörököltem a lakást addig, mert ugye karácsonyra én is anyuékhoz megyek… és addig a bő egy hétig csak a miénk a ház. –mosolygott. –Gyere! –fogta meg a kezem és az emelet felé vontatott.
-Mi az, Zayn, miben mesterkedsz?
-Mindjárt meglátod! –nyitott be a szobába, és itt is ugyan ez volt a helyzet. Gyönyörű fények borították el a helységet, csak egy valami volt, ami miatt sírva fakadtam… mindenhol angyalkák voltak. A fabódé összes kis angyalkáját felfedeztem a szobában, és még többet is!
-Boldog születésnapot. –suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.
-Honnan tudod, hogy ma van a szülinapom? –néztem rá, miközben patakokban folyt a könnyem. –Hisz jóformán még anyu sem tudja…
-Az titok.
-Köszönöm szépen! Ez életem legeslegszebb születésnapja! –öleltem át a nyakát, és erősen magamhoz szorítottam. Könnyeim megállíthatatlanul hullottak. Az egész olyan volt, mintha csodaországba csöppentem volna. Hatalmas csillámporral borított csillagok, angyalkák pelyhes szárnyakkal, vagy csillámporosakkal, mindenhol fényfüzérek és nagy ezüstös csillámporral borított karácsonyfagömbök. Gyönyörű volt, és ez mind értem… soha senki sem volt még ennyire figyelmes velem szemben. Teljesen elérzékenyültem.
-Aztán keresd meg, hogy melyik a legszebb! –mosolyodott el, miközben a könnyeimet törölgette. –Na, ne pityeregj!
-Csak annyira jólesik. Még soha senki sem gondolt rám. Annyira aranyos vagy!
-Szeretlek! –puszilt homlokon, és magához ölelt. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam egy különlegesen szép, kicsit nagyobb méretű angyalt az asztalon.
-Ő lesz a kedvencem! –mutattam a diótörő mellett meglapuló kis gyöngyszemre.
-Miért pont ő?
-Mert olyan csodálatos… -vettem a kezembe és végigsimítottam rajta mosolyogva. –Nem tudom elmondani mennyire boldog vagyok most… -néztem fel Zaynre. Ő csak mosolygott.
-Örülök, hogy sikerült a tervem. Bármit megtennék, hogy ilyen boldogan csilloghassanak a szemeid, és ilyen boldogan mosolyoghass. Ez a legfontosabb számomra. Hogy téged boldognak lássalak...

30. Ne haragudj

Sziasztok! Kis hajbakapás, romantika. :) Puszi, jó olvasást! :)

Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, (nem, ő nem Petőfi Sándor, csak Stephanie XD:D szer. megj. :$)  hogy hogy fogom beismerni ezt a bűntettet Zaynnek. Végül is egy merényletet követtem el a közös gyermekünk ellen, amit biztos, hogy soha az életben nem fog nekem megbocsátani és teljesen meg is érteném. Mindent meg lehet oldani, nem kell ilyen drasztikus lépésekhez folyamodni, hogy elhárítsunk egy akadályt. Szeretjük egymást, a gyereket is, és megoldjuk ezt a helyzetet is. Túl sokat szenvedtünk egymásért és a boldogságért, hogy ne élvezhessük ki minden pillanatát így, hogy megkaptuk végre. Biztos voltam benne, hogy meg fog érte haragudni, és teljesen jogosnak érzem a haragját.

-Kicsim beszélhetnénk? -álltam elé bűnbánóan. Előre féltem a reakciójától.
-Persze. –mosolygott és odajött, de nem sokáig tartott a jókedve. –Valami baj van?
-Egy hatalmas hülyeséget tettem. Vagyis akartam tenni.
-Mit? –nézett rám értetlenül.
-Először is… nem anyuhoz mentem…
-Hanem? –kerekedtek ki a szemei.
-Nőgyógyászhoz.
-Mégis minek? Baj van a babával?
-Nem, a baba teljesen egészséges. –csóváltam a fejem.
-Akkor? Mondd már!
-Hülyeséget akartam csinálni, de szerencsére az utolsó pillanatban félkábult állapotban meggondoltam magam.
-Mit akartál csinálni? –fonta össze a karjait maga előtt és idegesség ült ki az arcára. Azt hiszem sejtett valamit.
-Én…
-Te?
-Csak…
-Csak? –emelte fel a hangját.
-El akartam vetetni a babát. –motyogtam lehajtott fejjel.
-Mit mondtál?
-Ne haragudj…
-Hogy kérhetsz tőlem ilyet? Te nem akarod ezt a gyereket?
-De nagyon, ezért gondoltam meg magam!
-De akkor hogy juthatott egyáltalán ilyesmi az eszedbe? De ha már eszedbe jutott. Hogy mehettél el úgy, hogy engem meg sem kérdeztél róla? –kiabált velem.
-Én… meg akartalak szabadítani egy tehertől!
-Milyen tehertől? –ordította le a fejem.
-Jól van, kérlek ne kiabálj, tudom, hogy ocsmány húzás volt, de féltem, hogy tönkreteszed az életedet miattunk.
-És attól nem féltél, hogy ezzel teszed tönkre az életemet? –semmit sem tudtam válaszolni. Megcsóválta a fejét undorodó arccal, majd elment.
-Zayn kérlek!
-Stephanie hagyjál, kérlek! –rántotta ki finoman a kezét szorításomból és elment.
-Basszameg… -görbült le a szám és a sírás kerülgetett.
-Ez… -Niall.
-Ti végig hallgattátok? –néztem rájuk, miközben Harry és Niall a konyha ajtaját támasztották.
-Végig és egyetértünk Zaynnel. Csúnya húzás volt.
-Egyébként most megyünk mert interjúnk lesz. Puszi.
-Sziasztok… -fancsalodott el a képem. Egyedül maradtam a házban…

Elkezdtem agyalni, hogy mégis hogyan békíthetném ki Zaynt. Aztán eszembe jutott egy nagyon jó ötlet. Kb. három órám volt, mert másfél órás út vezet az interjúra.
Beszaladtam a konyhába és összekotyvasztottam egy süti tésztáját. Betettem sülni, és amíg az süldögél magának, kirohantam a virágboltba 50 szép rózsáért. Az összeset elhoztam. Ha tudták volna mire kell, valószínűleg oda sem adták volna. Felfutottam Zayn szobájába, majd letépkedtem a rózsákról a szirmokat. Kiraktam a selymes szirmokból, hogy „Ne haragudj..”, majd behoztam jó pár gyertyát, amit a boltban vettem hazafelé jövet. Szétrakosgattam őket, de még nem gyújtottam meg, hogy ne égessem le a házat, az nem túl romantikus. Lementem a sütit elkészíteni. Pudingosra csináltam, tejszínt fújtam rá meg cukor drazséval körbeszórtam szívecske formában. Tök nyálas, de minden szeretetemet belesütöttem ebbe a kis édességbe…
Letettem a konyha asztalra, mellé egy kis cetlivel, amire azt írtam, hogy „Zayn. ♥”, majd mosolyogva futottam fel az emeletre, mikor megláttam, hogy megérkeztek. Odafent behúztam a függönyöket és meggyújtottam gyorsan a gyertyákat. Aztán bebújtam a szekrény mögé. Izgatott voltam.


Zayn szemszöge:

-Hmm de isteni illatok vannak! –Liam.
-Kaja? –Niall.
-Te Zayn! Gyere már! –kiabált ki Liam.
-Megyek, mi van?
-Nézd csak! –mutatta az asztalon a sütit. Félmosolyra húzódott a szám, mikor elolvastam a cetlit.
-Finomnak néz ki. –hajolt fölé Niall, miközben az asztalra könyökölt. –Megkóstolhatom? –nézett rám csillogó szemekkel.
-Meg, de az nem azt jelenti, hogy az egészet felzabálod. Meg akarom kóstolni legalább, ha már én kaptam. –mosolyogtam.
-Szerintem menj fel, biztos ott van. –mutogatott a lépcső felé Liam.
-Igen, úgyis félbe maradt egy beszélgetésünk. –sóhajtottam egy nagyot.
Felmentem a lépcsőn, és bementem a szobámba.
-Wao… -lepődtem meg teljesen.
-Ne haraguuuuuudj! –ugrott a nyakamba és erősen magához ölelt. Kezeimet a hátára vezettem.


Stephanie szemszöge:

-Ne haragudj szerelmem, szeretlek, és őt is szeretem. Végig bőgtem az egész előkészítést és nem voltam képes megtenni!
-De akartad. Nagyon… -lehajtotta a fejét.
-Nagyon?
-Semmi. Szomorúvá ettél ezzel.
-Kérlek bocsáss meg, tudom, hogy nem volt helyes, amit tettem. De kérlek ne haragudj, csak kerestem a megoldást. Tudom, hogy nem így kellett volna elkezdenem. Mindennél fontosabbak vagytok a számomra és nem akarom elrontani a viszonyunkat, ha már ilyen sokat szenvedtünk érte. Ne haragudj! –könyörögtem neki. Halvány mosolyra húzódott a szája.
-Megígéred, hogy minden komoly döntést megbeszélsz velem a jövőben?
-Megígérem! –fogtam meg a kezeit és a szemébe néztem. Ő lenézett a földre.
-Ne haragudj… -mosolygott, majd a szemembe nézett. –Nagyon szép lett. Szegény rózsák! –nevetett fel.
-Szent a béke? –mosolyogtam szomorú hangon nyávogva, mint egy kislány.
-Hát… -vágott komoly fejet, de szája sarkában ott bujkált a mosoly. Karjaimat nyaka köré fontam és szájon pusziltam.
-Hm? –mosolyogtam.
-Legyen. –engedte ki végre azt az elfojtott mosolyt.
-Köszönöm! –öleltem magamhoz. -Gyere! -fogtam meg a kezét és bevezettem őt a fürdőbe. Itt is teli volt rakva gyertyákkal.
-Biztosra mentél.
-Nem tudtam, hogy férfiakat is meg lehet nyerni ilyesmivel.
-Csak a romantikus férfiakat!
-Akkor te az vagy?
-Esetenként. -mosolyodott el, majd adott egy apró puszit a számra. Aztán még egyet. És még egyet... végül megcsókolt. Finoman lehúzta rólam a kötött pulóvert, ami alatt nem viseltem semmit, csak a melltartómat. Én is lesegítettem az ő felsőjét. Aztán szép lassan lekerültek rólunk a ruhadarabok, majd elmerültünk a habok között...