13. Szállodai manőverek

Sziasztok! Itt is az új részecske, jó olvasást! :)

édes kis drága ♥

Ültem az ágy szélén felhúzott lábakkal és azon gondolkoztam, hogy mi történt köztük az este folyamán. Nem akartam visszagondolni arra, hogy Tommal tettem féltékennyé Zaynt, mert egyenesen forgott a gyomrom tőle. Oldalra néztem. Mellettem édesen háton fekve terült el Zayn, félig meddig betakarva. Leginkább középen egy sávban pihent rajta a takaró hanyagul. Elmosolyodtam. Haja égnek állt össze vissza. Kócos volt. Úgy aludt, akár egy kisangyal. Végigsimítottam a mellkasán és visszafeküdtem mellé. Pár puszit hagytam felsőtestén mire ő mocorogni kezdett. Finoman megcsikiztem, és mosolyogva ébredt fel.
-Jó reggelt hétalvó! –mosolyogtam, és arcát magam felé fordítva megcsókoltam. Hirtelen érte szegényt, még a szemei se voltak nyitva.
-Jó reggelt. –mondta mosolyogva reggeli rekedtes hangján.
-Annyira jó megint melletted ébredni! –húztam magamra a karját, hogy átöleljen.
-Szerintem is, rég keltem már ilyen nyugodtan mint ma. –mosolygott és erősen magához húzott. Hosszú perceken keresztül így feküdtünk, amit egy hangos dörömbölés zavart meg.
-Ez meg ki lehet?
-Stephanie! Stephanie nyisd ki azonnal!
-Tina. Basszameg! –kaptam fel a fejem ijedten. –Bújj el valahová!
-Jó, és mégis hová?
-Nem tudom de siess!
-A szekrénybe.
-Hülye ott keresne először! Menj ki az erkélyre, elhúzom a függönyt! –sutyorogtunk.
-Így? –mutatott magára. Teljesen meztelen volt.
-Tessék! –adtam a kezébe egy könyvet és kitessékeltem őt a teraszra.
-De… -fordult hátra.
-Shhh. –pusziltam szájon. –Hmmm… -még egyszer. –Nem bírom… -és még egyszer. Majd megfordítottam a vállánál fogva és kitessékeltem az ajtón.
Becsuktam és halkan elhúztam a függönyt. Ruháit gyorsan bedobáltam a bőröndömbe, hogy ne lássa meg őket Tina.
-Stephanie nyisd már ki végre!
-Megyek már basszus…

-Mi van? –nyitottam ki az ajtót ingerülten.
-Hol van Zayn?
-Honnan tudjam hol van Zayn?! A te pasid és nem az enyém!
-Engedj be!
-Csak tessék! –léptem oldalra, ásítottam egyet. Bement a fürdőbe, ahonnan kijőve elég meglepett arcot vágott, majd körülnézett az egész szobában.
-Na? Meggyőződtél róla hogy sehol se rejtegetem a szerelmedet?
-Ne haragudj, csak nem aludt a szobánkban az éjjel és te maradtál utolsónak.
-Jó, itt sincs, mint látod.
-Aj. Kinézek az erkélyen.
-Öhm.. elég hűvös van ma reggel!
-Nem baj csak egy kicsit. –mondta szomorúan. –Onnan sok mindent lehet látni.


Zayn szemszöge:

-Aj. Kinézek az erkélyen.
-Basszameg, most mit csináljak. -Itt állok egy könyvvel a kezemben ami épphogy takarja a farkam, egyébként anyaszült meztelen vagyok. Na jó, valamit mégis muszáj tennem mert ha nem, akkor itt fog minket felboncolni. Ekkor jutott eszembe egy zseniális ötlet. A mellettünk lévő szoba Liamé. Letettem a könyvet a párkányra, reménykedtem benne, hogy Stephanie sokáig fel bírja tartani Tinát. Átmásztam gyorsan a szomszéd erkélyre, dacolva a tériszonyommal, ugyanis a két erkély közt legalább egy méter távolság volt és természetesen a résen leláttam az utcára. Körülbelül a 10.-en voltunk. Szóval elég magasan. Átszökkentem, majd visszanyúltam a könyvért és úgy kezdtem el kopogni Liam erkélyén mint egy őrült.
-Zayn? –tátogta mikor elhúzta a függönyt és meglátott. Aztán hangos nevetésben tört ki Niallel együtt.
-Engedjetek be gyorsan, kérlek! –ekkor nyílt az ajtó.
-Te meg mit… -berohantam.
-Te meg mit csinálsz itt? Így! –fulladozott a röhögéstől Liam.
-Komplikált, mindent elmesélek csak hagy fújjam ki magam.
-Szeretettel hallgatjuk. –rötyögött a szőke.
-Szóval a lényeg annyi, hogy Stephanie-nál aludtam és Tina bejött. Kijöttem az erkélyre, de oda is ki akart nézni, úgyhogy átmásztam, hogy ne bukjak le. Itt járt már?
-Igen razziát tartott az összes szobában.
-Akkor jó, ide biztos nem jön már vissza.
-I’m a barbie girl, in a barbie wo-o-orld.. Life in plastic, it’s fantastic...
-Ez nem az enyém!
-És az enyém se!
-Ez Tina telefonja! –itthagyta mikor távozott.
-Basszameg! –futottam ki az erkélyre mikor kopogtattak az ajtón. Aztán meghallottam Tina hangját hogy engedjék be őt. Liam nagyon durván elkezdet röhögni, majd kicsukott. Megint előadtam az erkélymászási hadműveletemet.
-Szerelmem. –ölelt magához Stephanie mikor már mellettem állt az erkélyen. Megcsókolt.
-Egy pillanatra nagyon megijedtem, hogy bajba kerülsz! –nyomta a homlokát az enyémnek és arcomat simogatta.
-Ne félj amíg engem látsz bébi. –mosolyogtam. Szája a nyakamra tapadt, miközben karjaim alatt átnyúlva fenekembe markolt. Körmeit finoman belemélyesztette a pucér felületbe. Egy hangos sóhaj hagyta el a számat és éreztem, hogy nem nagyon bírok magammal odalent. Alsó ajkamba haraptam és mikor felnézett rám megcsókoltam.
-Menjünk be. Nem osztozom a szexi látványodon senkivel! –ölelt magához és bementünk.


Liam szemszöge:

Tina már fél órája bőgött a szobánkban, mikor meghallottunk pár igencsak fura hangot a szomszéd szobából.
-Stephanie meg mit művel? –kapta fel a fejét.
-Reggeli torna. –mosolygott Niall. –Kérdeztem mehetek e, de azt mondta jobb szeret egyedül tornázni. –ekkor egy olyan hang jött át, mintha a falon dörömböltek volna. Majd egy nagy nyögés. Kimentünk az ajtón és átkopogtunk hatalmas vigyorral a fejünkön.



Stephanie szemszöge:

Abban az állapotban voltam, hogy Zaynt a falnak löktem nagyon durván és erősen rátapadtam. Erősen haraptam a nyakába, simogattam mindenhol és csókolgattam, miközben ő az ölében tartott és erősen kapaszkodtam a lábaimmal a derekába. Az életem árán se szakítottam volna meg a testi kapcsolatot vele. De szerencsére le nem tett egy pillanatra sem.
-Stephanie jól vagy?
-Huh?
-Minden rendben?
-I… aaaa… igen, csak zumbázok. –sóhajtottam egy nagyot Zayn nyakába.
-Zumbázol? –suttogott halkan miközben mosolygott.
-Mondjam azt, hogy Zaynnel dugok? –sutyorogtam. -Kiordíthatom azt is ha… ha… -majd felerősödött a hangom. -Aaaaaaaaaaaa…
-Stephanie!
-Semmi baj csak meghúztam az oldalam egy ki… kicsit! –ellöktem magamtól Zaynt, mire kénytelen volt letenni. Elfutottam előle ő pedig értetlenül nézett rám, miközben délen merevedett a hangulat.
-Ez most mi? –vigyorgott mérgesen?
-Ez most szívatás. –nevettem fel. –Hihetetlen béna ez a csaj a TV-ben! –kiabáltam ki.
-Jó, mi megyünk megkeressük Zaynt, de addig tornászd ki magad!
-Oké sok sikert és köszi!
-Nem szabadulsz tőlem te kis sunyi! –ölelt át hátulról és erősen magához húzott.
-Te Zayn… -fagyott le a mosolyom.
-Igen? –próbálkozott azon, hogy visszajuttassa magát a lábaim közé.
-Várj! Valami… nem jó…
-Mi a baj? –figyelt fel.
-Tom… hová tűnt?
-Hrrrrrr…
-Ez… ugye…
-A fürdő!
-Basszus! –kaptam elő a ruháinkat és mindketten felöltöztünk.
-Ez azt akarja jelenteni, hogy míg mi itt békében szunyókáltunk és szórakoztunk addig ő a fürdőben hempergett? –kérdezte, miközben ügyetlenül rángatta magára a ruháit.
-Nagyon úgy fest! –kaptam magamra az utolsó ruhadarabot.
-Stephanieeeeee! –bőgött fel és kinyitotta az ajtót, majd a földön fekve kidőlt onnan.
-Jó reggelt. –vigyorgott Zayn.
-Hát te?
-Elhívtam Steph-et sétálni.
-Most nem megy sehová mert… -mutatott a lába közti területre.
-Szerintem meg el fog jönni velem sétálni. –vágott morcos pofát Zayn.
-Szerintem csak addig sétál amíg rá nem pörgetem erre! –mutogatott.
-Szerintem az ma maximum a kezedben fog pörögni te gusztustalan senkiházi.
-Mit mondtál? –állította fel hájas testét a földről nagy kínok közepette. Teljesen meztelen volt.
-Öltözz fel duci. –motyogtam.
-Mit mondtál? –ismételt meg a kérdését miközben kigurult Zayn elé.
-Azt, hogy szakadj le erről a lányról!
-Mégis ki mondja? Egy ilyen kis senkiházi bevándorló mint te?
-Rasszista! –pirítottam rá.
-Nem vagyok rasszista csak az ember színe fehér! –ekkor Zayn keze lendült és egy hatalmas öklöst pancsolt bele Tom zsíros arcbőrével borított fejébe.
-Idióta ezt nagyon megbánod!
-Próbálj mg még egyszer ilyesmit mondani! Nem érdekel, hogy 30 éves vagy, egy életre megjegyzed a nevem te semmirekellő!
-Nyugi édes. Nyugi. –suttogtam és kitereltem őt az ajtó felé. Láttam, hogy a kezét dörzsölgeti. Magunkra csuktam az ajtót kívülről.
-Mutasd csak, nagyon fáj? –pusziltam meg a kézfejét.
-Egy kicsit. De sokkal inkább fáj az a förtelem ami elhagyta azt az undorító pofáját.
-Ne foglalkozz vele ő egy senki. Nyugodj meg szerelmem. –öleltem magamhoz és a nyakába fúrtam az arcomat. –Elintézem őt ne félj, ezt nem ússza meg.

12. Étterem

Sziasztok! Kár, hogy alig olvassátok mostanában a bejegyzéseimet. Ezesetben akkor ritkában fogom hozni a részt mert nem szeretnék feleslegesen dolgozni :/ Azért ehhez jó olvasást kívánok:)

♥

3. hónap. Végre eltelt ez a hosszú idő amit el kellett töltenem úgy, hogy csak 1 hét erejéig láthattam Őt. Tom egész végig ragaszkodott, hogy kielégítsem a vágyait. Borzalmas volt mindegyik, de meg kellett tennem. Nincs más választásom.
Megbeszéltük Tina-val, hogy ma elmegyünk valahová. Kiválasztottunk egy gyönyörű szállodát, ahol el fogunk tölteni egy pár napot. Ma pedig az éttermében fogunk vacsorázni.
Fél órával előbb érkeztem mint a többiek, hogy lefoglaljam az asztalt, ilyenek. Beültem és vártam rájuk, de szerencsére ők is hamarabb érkeztek, így nem kellett sokáig egyedül időznöm. Tina még nem volt sehol, Tom, anyu és Miranda mellettem ültek. Ekkor betoppant Tina és Ő. Próbáltam közömbösséget színlelni, de hogy maradhattam volna teljesen nyugodt, mikor a szívem csak úgy zakatolt, annyira örültem, hogy újra viszont láthatom. Alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne rohanjak oda, ne csókoljam meg Őt.
-Szi… sziasztok! –csuklott el a hangom. –Üdv köreinkben Zayn! Már véget is ért a turné?
-Igen, szerencsére. Már épp itt volt a pihenő ideje. –mosolygott. Az ő szemei is ragyogtak a boldogságtól, láttam rajta.
-Igen, egyetértek. Azért 3 hónap munka nem semmi! Ha megbocsátotok.
-Hova mész?
-Hív a természet. –mosolyodtam el. Utalóan Zaynre meredtem.
-Elszívok egy cigit amíg meg nem jönnek a többiek!
-Jól van drága menj csak. –Tina.

Kitipegtem a mosdó felé. Szerencsére pont olyan asztalnál foglaltam helyet, hogy ne lássanak bennünket Zaynnel. Megvártam amíg kimegy az ajtón, majd követtem őt előbújva a mosdó folyosójáról.
Kimentem utána tehát. Az étterem előtt fenyőfák álltak és sűrűn ellepték az udvart.
-Zayn! –suttogtam, mikor valaki megragadta a karomat. Felemelt és megpörgetett a levegőben, miközben egyből a számra tapadt. Aztán letett és kezei a combomra csúsztak. Nyelveink őrült táncot jártak, és egy leheletnyi hely sem volt a testünk közt. Szorosan mellkasának feszültem. Kezét a nyakamra simította.
-Nem tudod elképzelni sem, hogy mennyire szeretlek. –mondta halkan, remegő hangon.
-Őrülten hiányoztál! –markoltam a fenekébe. Igen, ezt muszáj volt. Felnyögött alig hallhatóan. Újra beuraltam ajkait és gyengéd csókolózásba kezdtünk.
-Ti meg mit műveltek itt? –hallottam meg egy ismerős hangot, amitől egy pillanat alatt elfehéredtem.
-Mi… mi csak…
-Hogy van ehhez képetek?
-Mindent megmagyarázunk!
-Képmutató vagy! Elmondok mindent Tinának!
-Meg ne próbáld! –szorítottam meg a nyakát.
-Mit csinálsz? Megőrültél?
-Imádlak Mir. De ha keresztbe teszel nekem megismerheted az árnyoldalamat is! Nem tudod mire vagyok képes azért, hogy megvédjem az érdekeimet! A szerelmemért pedig ölni is képes vagyok!
-Ezt én nem tudom feldolgozni! Hogy beszélhettek szerelemről, mikor Zayn a délután egy másik lányt vitt randira?
-Mi?
-Tinával andalgott. És Tina utána virítva mesélte el, hogy mi volt közöttük az éjjel.
-Te… te lefeküdtél Tina-val?
-Én…
-Zayn! Te… lefeküdtél azzal a…?
-…
-Ja, jó. –rántottam ki a kezem övéi közül.
-Stephanie kérlek!
-Hagyj engem békén! Menjél csak Tina-hoz!
-De megbeszéltük, hogy ez így marad!
-Mikor te idióta, -fordultam vissza és homlokon csaptam. –Mikor? Te agyatlan! Mikor még nem mentem ki Amerikába hozzád! Azt hittem neked is sokat jelentett ez az egy hét amit csak kettesben töltöttünk el!
-Sokat jelentett!
-Hagyjál, nem érdekelsz! –futottam be. Ők pedig követtek.

-Miről maradtunk le? –mosolyogtam keserűen Tina-ra. Legszívesebben megfojtottam volna. Vagy kilöktem volna a csukott ablakon keresztül. Rohadt kis nyomorék.
-Semmiről, csak bort rendeltünk és kihozták az étlapokat! –mosolygott idétlenül. Hülye debil.
-Hová ülhetek?
-Oda a sarokba. Jó lesz? –mutatott Tom mellé. Szuper, ezek szerint Zayn fog mellettem ülni.
-Persze, hogy jó. –vetődtem be a számomra kijelölt helyre. Aztán megjöttek a többiek is és ők is leültek. Persze, Zayn ült mellém.
-Niall és Harry?
-Másik asztalhoz ültek, hogy kényelmesen elférjenek. Hívtak még valakiket.
-Akkor ők nem velünk esznek?
-Nem, majd csak a biliárdozásba kapcsolódnak be ők is.
-Ahogy gondolják.

Kirendeltük az ételeinket, amire bizony elég sokáig kellett várnunk. Mondjuk nem annyira nagyon sokat, de azalatt az idő alatt el is untam magam kicsit. Tina nyihogott idiótán amitől frászt kaptam már egy idő után. Hogy lehet ezt az embert elviselni.
Aztán végre meghozták az ennivalót és befogta azt a hatalmas Joker pofáját. Gyűlölöm őt. Gyűlöltem, amiért a szerelmemmel volt. Soha senkivel sem osztozom Zaynen. Soha! Nem egy ilyen kis nyomorék lesz az, akivel megteszem!
A vacsora alatt jópárszor szabályosan rámásztam Tomra, amitől ő teljesen kiakadt. Láttam, hogy vérben forogtak a szemei és összeszorította a száját.Gyűlölt, amiért ezt tettem vele. Pedig inkább bújtam volna oda hozzá mint ahhoz a gusztustalan fráterhez. Annyira vágytam a közelségére. Aztán nyomtam Tom szájára egy csókot, amit ő elmélyített. Zayn krákogott egyet és kiment cigire hivatkozva. Mosolyogtam. Féltékeny lett, aminek nagyon örültem.
Miután mindannyian megették a kajájukat lemondtak a biliárdozásról. Helyette hozzánk csapódtak Harryék is. Nagyon jól elhülyéskedtünk és rengeteget ittak. Én nem annyira és Zayn sem. Egymást szuggeráltuk. Vérben forgó szemekkel nézett. Tetszett. Még szexibbnek láttam így, mint általában.

Hajnali 4ig szórakoztunk az étteremben, mikor kedvesen megkértek minket, hogy takarodjunk el onnan. Persze nem így. Már senki sem volt rajtunk kívül az étteremben, úgyhogy nekünk sem volt maradásunk többé. Mindenki felment a szobájába, mert részegek voltak mint a csap. Meglepődtem, hogy Tina is berúgott. Mondjuk ő kevés mennyiségtől is be tud, mert sosem iszik. Harry leitatta. Egymásba kapaszkodva mentek fel a szobájukba. Én bementem a biliárd terembe. Itt sem volt senki, még a villany is le volt kapcsolva. Csak az asztal feletti lámpa égett. Felültem az asztalra és ujjaimmal tologattam a tömör gömböket. Unatkoztam. Egyszer csak hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Felkaptam a fejem és odanéztem.
-Áh… -hördültem fel. Nem szólt semmit, csak csendben odajött mögém. Megfordultam de nem másztam le az asztalról.
-Baj van? –néztem kérdően tűzben forgó szemeibe.
-Ez mire volt jó? –ragadta meg a karom és a lábaim közé fúrta magát.
-Engedj. Ez fáj!
-Miért csinálod ezt velem?
-Mit miért csinálok? Tom a barátom.
-… ja vagy úgy. Értem. –engedte el a kezeimet, és megfordult. Én viszont karja után kaptam és visszarántottam magamhoz. Teste hozzám simult.
-Annyira utálom, hogy egyáltalán közöd van ahhoz az emberhez! Felejts el Malik. –suttogtam a fülébe, majd lemásztam az asztalról és elsétáltam mellette pár lépésnyire.
-Szó sem lehet róla. –nyúlt kezem után és most ő húzott vissza. Egy határozott mozdulattal szabályosan feldobott az asztalra, majd ő is felugrott és rám nehezedett.
-Te idióta! –néztem rá mérges pillantásokkal.
-Idióta vagyok. Idióta, mert őrülten szeretlek! Halálosan! Sohasem szerettem még így nőt, ahogy téged. És ezt te nem tudod megérteni? –elmosolyodtam és a hátára vezettem a kezeimet. Megcsókoltam.
-Ez itt.. –emelte fel a dákót, ami mellettünk hevert az asztalon. –olyan helyekre fog ma felkerülni, ahová normális ember még nem dugta be!
-Kíváncsi vagyok azok a helyekre Zayn!


Tina szemszöge:

Eléggé részegek voltunk Harryvel, mikor feltámolyogtunk a szobánkhoz.
-Jóéjt Harry!
-Neked is cica! –markolt a fenekembe.
-Ezt.. nem kéne.
-Mit? –lépett közelebb és megcsókolt. Ugrottam egy aprót és lábaimmal összekulcsoltam a dereka körül. Bevitt a szobájába.

11. Gyanú

Sziasztok! Itt is az új rész:) Remélem tetszeni fog, jó olvasást!!:)

Zayn Malik úr fel lesz jelentve az állatvédőknél! Ez már állatkínzás amit csinál :( ♥ 

Eltelt az egy hét, amit itt töltöttem. Olyan érzés volt, mintha a mézesheteinket töltöttük volna. Amikor nem dolgozott egész nap velem volt, mikor igen, akkor pedig hulla fáradtan hazajött, bezuhant mellém az ágyba és addig babráltam a haját, amíg el nem aludt. A haját… annyira gyönyörű haja van. Imádom. Imádom a színét, imádom, hogy ilyen dús, és olyan puha.
Annyira jó volt minden ezalatt az egy hét alatt. Viszont volt egy kis üröm is az örömben: haza kellett jönnöm. Nem maradhattam itt tovább, még ha annyira nehezemre is esett az elválás. Zayn kikísért a reptérre és hosszas ölelkezés után fel is szálltam a repülő égi csodára, ami majd fél napos utazás után Londonban épségben földet ért.

Becipeltem a csomagjaimat a lépcsőházba és nagy nehezen felszenvedtem őket a lakásunk ajtajáig. Bátortalanul nyitottam be, és berángattam a bőröndjeimet.
-Hahó! –szóltam be bátortalanul.
-Stephanie?
-Igen anyu én vagyok! –ekkor kijött a konyhából és odaviharzott elém. Mérges fej kíséretében egy hatalmas pofont kevert le nekem.
-Anya! –kaptam a kezem az arcom sajgó pontjához és szomorúan a szemébe néztem.
-Szégyentelen! Hogy volt képed ehhez? Én nem ilyennek neveltelek!
-Milyennek?
-Ilyen olcsó kis lotyónak! Egy ribanc vagy!
-Anya hallod miket mondasz? –gyűltek könnyek a szemeimbe. –Ribanc vagyok mert szerelmes lettem?
-Erkölcstelen módon elszeretted a saját unokatestvéred szerelmét! Annak a lánynak a szerelmét, aki a munkámat szerezte! Aki etet téged! Fel tudod ezt fogni te kis hülye?
-Az az ember egy nyomorék! Arra se képes, hogy megtartson egy fiút!
-Fejezd be vagy lekeverek még egyet! –emelte fel a hangját. –Ez egyedül a te hibád! Te nem tudtad magadon tartani a nadrágodat! Szégyentelen! Tűnj a szemem elől, látni se akarlak! –mutatott a szobám felé.
-De anya…
-Elég! Befelé amíg még szépen mondom!
-Jól van, ahogy akarod. –mondtam halkan, majd berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ahogy beértem a könnyeim patakokban kezdtek el folyni. Mit tettem? Elárultam a családomat egy fiúért, akit életemben először fontosnak tartok. Az első olyan emberért, akinek 5 perc után is érzem a hiányát. Hogy mondhatnék le róla csupán azért, hogy ezzel megkíméljek másokat? Mégis hogy tehetném ezt? Adjam fel a boldogságomat máséért?
Fél órán keresztül picsogtam, mikor meghallottam, hogy csengettek. Úr ég, remélem nem Tom az.



Estelle szemszöge:

Folyamatosan Stephanie-n pörgött az agyam. Mit ronthattam el a nevelésében? Hogy lett ennyire erkölcstelen és gonosz? Én mindig a szeretetre, a család megbecsülésére neveltem. Erre így elárulja a saját vérét. Elmélkedésemből a csengő zökkentett ki. Odasiettem az ajtóhoz, és meglepődve találtam szembe magam a túloldalon állóval.
-Szia Estelle néni! –ölelt magához Miranda. Mellette Tina álldogált.
-Szia Estelle. –integetett szomorúan.
-Sziasztok lányok, gyertek csak beljebb! –Ahogy Tinára néztem görcsbe rándult a gyomrom.
Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
-Mi a baj veled Tina, olyan gondterheltnek tűnsz?
-Szakítani fogok Zaynnel, úgy érzem.
-Mi történt? –kerekedett ki a szemem.
-Megcsal valakivel.
-Mi? Ezt meg honnan veszed?
-Láttam a neten képeket ahogy Amerikában más lánnyal volt.
-És azt is tudod ki az a lány?
-Nem, sajnos az arcát nem láttam a kis nyominak, de csak tudjam meg ki az és kerüljön a kezeim közé!


Stephanie szemszöge:

Meg akartam nézni, hogy vajon ki jöhetett. Kimentem és elindultam a hang irányába. Megtorpantam, mikor meghallottam Tina nyavalygó hangját.
Szakítani fogok Zaynnel, úgy érzem.
-Mi történt? –anyu..
-Megcsal valakivel.
-Mi? Ezt meg honnan veszed?
-Láttam a neten képeket ahogy Amerikában más lánnyal volt.
-És azt is tudod ki az a lány?
-Nem, sajnos az arcát nem láttam a kis nyominak, de csak tudjam meg ki az és kerüljön a kezeim közé!
-Én vagyok az a lány! –léptem be határozottan. Felállt és megfordult.
-Tessék? –gyűltek könnyek a szemeibe.
-Velem csal meg Zayn. És szeretjük egymást! Úgy, ahogy te sohase voltál még szeretve! –erre felemelte az asztalon pihenő kést és egy határozott mozdulattal a hasfalamba mélyesztette.



Estelle szemszöge:

-Ne! –hallottunk meg Stephanie szobájából egy nagy kiáltást.
-Ez meg mi volt?
-Stephanie! –álltam fel és mindannyian odamentünk a lányom szobájához. Bementünk és láttuk, hogy mélyen alszik.
-Ne… Zayn! Zayn…
-Mi? –kerekedtek ki Tina szemei.


Stephanie szemszöge:

Arra keltem fel, hogy valaki a vállamat rázogatja. Szóval álom lett volna ez az egész. Nagy kár. Örültem volna neki, ha tényleg megtörténik. Legalább lecsukták volna és mi szabadon élhettük volna az életünket a szerelmemmel..
-Stephanie kelj fel!
-Ébren vagyok. –mormoltam csukott szemekkel.
-Szia Steph!
-Miranda! –pattantak ki a szemeim és kiugrottam az ágyból, hogy magamhoz ölelhessem ezer éve nem látott unokatestvéremet.
-Annyira hiányoztál!
-Te is nekem!
-Khm. –fúrta közénk kezeit Tina és széttolt bennünket.
-Most meg mi van?
-Szabadna megtudnom miért emlegetted álmodban a barátomat?
-Mi? –döbbentem le.
-Azt kiabáltad: Ne, Zayn.
-Jajj. Egy erdőben üldöztek és ő is ott volt. –kamuztam.


Tina szemszöge:

-Uh… ez nem lehetett túl jó álom!
-Hát nem volt az! –mosolyodott el féloldalasan. –Gyere velem Mir, mutatnom kell valamit!
-Megyek! –kézenfogva kimentek a szobából. Odatipegtem az ablakhoz és kinéztem rajta.
-Te nem jössz? –kérdezte Estelle
-Még nézelődök egy kicsit!
-Ahogy gondolod! –mosolyodott el, majd kiment. Körülpásztáztam a tekintetemmel a szobát, mikor észrevettem egy bőröndöt, aminek le volt hajtva a teteje. Kíváncsi voltam mi lehet benne, úgyhogy odasétáltam és felemeltem a tetejét. Döbbenten meredtem egy ismerős ruhadarabra. Pontosabban kettőre. Ezek ugyan azok a ruhák, amelyek a lányon voltak, akivel Zayn kavart a hátam mögött. És a haja is, meg az alakja is olyan volt, mint Stephanie-é! Egyre inkább kezdett világossá válni előttem, hogy ez a lány, ez a titokzatos idegen nem más mint az unokanővérem. De megállj csak Wilson, megismersz te még engem!
Elhatároztam, hogy nem buktatom le őt, mert azért nem voltam benne 100%-ig biztos. Erős volt a gyanúm. Előre elterveztem, hogy csendben figyelni fogom őket. Aztán meglátjuk mi lesz. Előbb utóbb úgy is lebuknak, ezt nem lehet a végtelenségig halogatni.


Stephanie szemszöge:

Ma jöttem haza mégis rettenetesen hiányzott Zayn. Ölelni, csókolni akartam egész nap. Hogy bírom ki, hogy megint nem látom egy huzamosabb ideig? Bele fogok őrülni ebbe. Ekkor megcsörrent a telefonom.
„Nem barom nélküled. Már most belehaltam egy kicsit.. Szeretlek!” –elmosolyodtam. Én is nagyon szeretem.
-Stephanie, életem megjött Tom! –jött be anya. Jajj ne, a hájas. Már csak ő hiányzott!
Kedvetlenül kimentem hozzájuk a konyhába, mikor megéreztem a húsos ujjakat a combomon, ami az ölébe húzott. Akaratlanul is elfintorodtam. Tina előkapta a telefonját.
-Zaynt hívom. –felkapam a fejem és halványan elmosolyodtam. Szerelmem! Rendesen kivirultam, mikor meghallottam a nevét.
-Nem veszi fel!
-Biztos ki van kapcsolva. –legyintettem. Észrevettem, hogy Miranda nagyon szuggerál engem. Bementem a szobámba, mondván átöltözöm.
Egy pár perc múlva megjelent Mir.
-Szia, bejöhetek?
-Persze, gyere csak!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze! –mosolyogtam ő pedig ránk csukta az ajtót.
-Veled csalja Zayn Tina-t?

Díjam :)

Köszönöm Heni Bedőknek :)

Egyébként Rebi barátnőm Abia* blogján vezetem a blogomat, úgyhogy ő teszi fel a részeimet. Ez így egyszerűbbnek tűnt, szóval elmondom, hogy a nevem Tamara :)

• - Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
• - A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
• - 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• - 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• - Nincs visszaadás , visszajelölés

1. Utálom a lónyálakat, mindig csak vizet vay teát iszom.
2. Egyáltalán nem tudok angolul... nagyon rossz a nyelvérzékem
3 Imádok kézizni, 6 éve válogatott tagja vagyok az egyik klubbnak
4. Ezáltal kézirajongó vagyok, kedvencem (mint sok más emberkének nem meglepő módon) Császár Gábor :) (MKB Veszprém drukker vagyok)
5. Trampli vagyok abból az értelemből, hogy utálom a páva ribancokat akiknek 1 tonna festék van a fején és az a legnagyobb prolémája, hogy kék legyen a feje vagy piros. Mindet meg tudnám ütni és lemosni a sminket róla majd beállítani a tükör elé.
6. Fiús lány vagyok, kikoromban is a fiúkkal fociztam, lány barátom egyáltalán nem volt általános 5.-ig
7. Rettentő lusta vagyok viszont nagyon kreatív. Imádok rajzolni és művészeti dolgokat csinálni. Pl. ékszereket készíteni, ilyenek.
8. Boxoltam 3 évig egyáltalán nem vagyok törékeny lány, de ennek ellenére izmos és nagydarab sem. Kifejezetten táposnak tartanak amit utálok.
9. Én vagyok a tanárok szeme fénye. Ezt is utálom
10. Imádok világot látni, érettségi után angol tanfolyamot fogok végezni, hogy kimehessek Amerikába. Az angolokat az 1D ellenére nem szeretem. Sznobok..
11. Imáok divatosan öltözni mégse viszem túlzásba.


Kérdéseim :
1.Miért kezdtél el írni ?
-Nem tudom megmondani. Talán önmagam szórakoztatására, ezért örülök úgy, hogy sokaknak tetszik:)
2. Ki vagy mi inspirál ?
-Anyukám. A legerősebb ember akivel valaha találkoztam.

3.Mi a legnagyobb álmod ?
-Kiköltözni Amerikába.

4.Kedven zenéd , könyved ?
Határtalan rajongója vagyok Chris Brown-nak. Alapítottunk a barátnőmmel egy rajongói klubbot is még mikor a Myvip volt a menő:)

5.Mi a hobbid ?
-Kézilabda. Nem tudnám elképzelni az életemet kézi nélkül. Felszabadít, kitartóvá és erőssé tesz.

6.Milyen a kapcsolatod a barátaiddal, mit gondolnak rólad ?
-Tudtommal jó:) Nem tudom mit gondolnak rólam :) Remélem jókat.

7.Hol szeretnél élni, melyik a kedvenc városod ?
-Kedvenc városom Los Angeles♥ Ott szívesen élnék!

8.Te is olvasol blogokat ?
-Nagyon sokat, de nem csak 1D-eseket :)

9.Megosztasz velünk egy titkot vagy egy cikis sztorit ?
-Egyszer iskolaünnepségen körben állt az egész suli én meg felvettem a magassarkúmat, hogy lenyűgözzek egy fiút. Menni sajnos nem tudtam benne és a mikrofon zsinórjában pofára estem mindenki szeme láttára. Az egész suli rajtam röhögött.

10.Kedvenc zene stílus ?
-Talán Rnb

11.Hogyan lehet felaprítani vattacukorral egy dízelmozdonyt úgy, hogy egy moszkvai nyugdíjasok ne érezzenek késztetést arra, hogy megegyék a zsírkrétát ?
-Fogalmam sincs, bocsi :D



Kérdések:
1. Változtatnál valamit az életeden?
2. Volt valami élményed a srácokkal? (1D)
3. Ki a kedvenced? (1D)
4. Mit gondolsz Perrie-ről, Danielle-ről és Eleanor-ról?
5. Mikor fedezted fel a srácokat?
6. Mennek az idegen nyelvek?
7. Mit gondolsz magadról? Meg vagy eégedve azzal amit írsz?
8. Inspirálnak a barátaid?
9. Érettségi után mik a terveid?
10. Bershka/Zara/ Pull & Bear maniás vagy?
11. Szereted a "cicafiúkat?"


Akiknek küldeném:
Mivel láttam, hogy a barátnőm blogja is kapott egy díjat én is ugyanazoknak az embereknek küldeném:)

10. Bukta

Sziasztok! Belezsúfoltam a napomba nektek egy új részt:) Szerintem nem túl eseménydús, de azért már a vihar előszele megérkezett.:) Rezeg a léc szerelmespárunk alatt. :) Na jó olvasást mindannyiotoknak!:)

szerelmeim ♥ 

„Amikor megcsókol, magához ölel, vagy csak puszit nyom a homlokomra, olyankor tudatosul bennem a legjobban: én vagyok a világon a legboldogabb, mert Ő van nekem…”


Miután kiörömködtük magunkat megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Megcsókolt és elindult velem valamerre.
-Hová viszel? –nevettem. Nagyon kíváncsi voltam.
-Majd meglátod! De tuti, hogy tetszeni fog! –mosolygott.
Valóban így lett. Levitt a parkba. Nagyon szép idő volt, és viszonylag „kevés” ember. Nem volt nagy nyüzsi, aminek kifejezetten örültem. Végre egyszer úgy éreztem, hogy magunk lehetünk, távol a kíváncsi angol tekintetek elől. Leültünk egy padra. Illetve Zayn leült, én pedig keresztben az ölébe tettem a lábaimat és a vállára hajtottam a fejem.
-Zayn…
-Igen? –a hajamat simogatta.
-Nagyon hiányoztál! Azt hittem soha nem lehetünk már együtt!
-Én is tartottam ettől, de őszintén megleptél, amikor megjelentél ma itt a lakosztályunk ajtaja előtt. Nagyon meglepődtem és nagyon boldoggá tettél vele.
-Örülök, hogy boldoggá tehettelek. –néztem fel rá mosolyogva, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Majd a távolban megláttam egy…
-Úr isten! Vattacukor!
-Szereted?
-Imáááádom! Csak már nagyon régen nem ettem. Kislánykoromban ettem utoljára!
-Gyere veszünk!
-Nem tiltakozom ellene! –karoltam belé és odamentünk a nénihez. Nagyon sokféle választási lehetőség volt, én mégis a pattogócukros mellett döntöttem. Ez volt a kiskori kedvencem. Imádtam, ahogy az apró cukordarabok pattognak a számban. Zayn magának nem vett, amin kicsit elcsodálkoztam. Aztán ráfogta, hogy ő most nem kívánja, mert csak szomjas lesz tőle. Ezzel egyet kellett értenem, mert én is nagyon szomjas szoktam lenni tőle, de semmiféleképpen sem volt hozzá erőm, hogy lemondjak erről a nyalánkságról.
Fél óra múlva, mikor megettem meg is lett a hatása. Nyakig ragacsos és rettenetesen szomjas voltam.
-Zayn keressünk valahol egy mosdót!
-És mégis hol szeretnéd édes? Fakasszak neked egyet? Várj, csettintek, hátha Aladdin vagyok!
-Bolond! –nevettem fel. Megfogta a kezem és egyből el is engedte.
-Te jó isten csupa ragacs vagy! –fintorgott.
-Igen.. és… mindjárt… te is … az leszel! –puszilgattam, miközben tarkójára simítottam a kezem.
-Persze, kend belém mindet! –nevetett fel.
-Szeretlek. –suttogtam a fülébe.
-Én is  téged, de ettől még nem hagyom, hogy összemaszatolj! –nevetett fel, majd felpattant a padról és pár lépést hátrébb ugrott.
-Most ezt mégis hogy értsem? –nevettem és én is felálltam.
-Nem tudom. –lépett közelebb és az orromra koppintott.
-Zayn ehhez most nincs idegzetem, tiszta maszat vagyok és kitikkadok!
-Értettem, egy alapos mosdás és ivás lenne szükséges a kisasszony számára. –ragadta meg a csuklómat és maga után rángatott.
-Zayn, ugye nem… remélem még az ötletet is kiverted a fejedből! Még a halvány sugallatát is! Áááá! –kapott fel a vállára, én pedig hiába visítoztam, hogy tegyen le és hiába ütöttem és kapálóztam, beszaladt velem a szökőkútba.
-Idióta! Te nem vagy normális! –jajveszékeltem, ugyanis rettenetesen hideg volt a víz.
-Hát igen, egy kicsit hideg! –nevetett fel, mikor már mindketten kint voltunk a kútból.
-Ez még egyszer eszedbe ne jusson! Aaaajj! Most nézd meg! Úgy nézek ki, mint egy panda! –mutattam az arcomra, ahol már egészen biztosan köralakban lefolyt a sminkem.
-Az én gyönyörű kis pandám! –puszilt szájon.
-Ne nyalizz, mert ez most nem fog sikerülni!
Gyorsan felmentünk a szállodába, mert elkezdtem fázni. Nem volt idekint hideg, csak bőrig áztam és fújt a szél. Meg hát nem is szerettem volna panda fejjel mászkálni a városban.
Beszálltunk a liftbe és Zayn benyomta a 10-est.
-Először menjünk az ötödikre!
-Mert?
-Mert ott van szobám és szeretnék újrasminkelni!
-Felesleges! –ölelte át a vállam.
-Nem felesleges, azt akarom, hogy szépnek láss, nem akarom, hogy smink nélkül láss engem!
-Jézusom, Stephanie, én egyáltalán nem a sminked miatt látnak szépnek! –emelte fel az államat és megpuszilt. –Rendben?
-Jó. –mosolyodtam el és hozzá bújtam. –Fázom.
-Megyünk és felmelegszünk!

A lift felért a lakosztály emeletére. Becsörtettünk, Liam még mindig nem volt itthon. Fogalma se volt Zaynnek, hogy hová mehettek a fiúkkal, de a többiek se voltak még a saját lakosztályukban, mert bekopogtunk hozzájuk.
Zayn megnyitotta a zuhanyt és ruhástól bemásztunk alá.
-Ez így nem jó, nagyon tapad! –nyávogtam fel.
-Ezen segíthetünk! –túrta fel a felsőm alját és egy egyszerű mozdulattal levette rólam a fejem felett. A többi ruha is követte az első távozót, valamint Zaynről is lekerültek az oda nem illő holmik.
Egy kicsit puszilkodtunk a zuhany alatt, majd elzártuk a vizet és kimásztunk alóla. Törölközőbe csavartam a testem és vizes hajjal futottam ki a liftig, lementem a szobámba ruhákért. Ugyanis idefent még száraz bugyim sem volt. Belebújtam a legkényelmesebb cuccaimba, majd visszamentem hozzá.


London…

Tina szemszöge:

A mai nap elég pocsék. Ma vagyunk együtt Zaynnel 7 hónapja, és ma kimaradt a hónapfordulós sms, amit akkor szoktam kapni tőle, ha távol vagyunk egymástól. Egész nap a telefonomat nézegettem, de hiába, nem keresett. Betudtam annak, hogy biztos nagyon sok a dolga. De basszus ne már! Ha sok is a dolga, meddig tartana egy 3 szavas smst hozzám vágnia? Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem tagadhattam le, hogy rettentően fájt, hogy megfeledkezett a kapcsolatunkról.
-Tina! Tina! Tina! –szaladt fel az emeletre a nővérem, Johanna, miközben torkaszakadtából ordítozott.
-Veled meg mi történt miért kiabálsz ennyire?
-Rettenetes! Borzalom! –küszködött a könnyeivel.
-De mi van, mondd már!
-Zayn…
-Ugye.. nem esett semmi baja? –kezdtem bepánikolni.
-Nem, egyelőre! De csak jöjjön haza tuti, hogy úgy összeverem, hogy mentő viszi el! –váltott idegesre a hangja.
-Mert? Mi van? Mondd már!
-Inkább mutatom! Add ide a laptopodat!
-Kezdesz megijeszteni! –nyomtam a kezébe a gépet. Kis ideig eltartott, amíg bekapcsolta. Aztán gyorsan fellépett a Tumblr-re. Beírta a keresőbe, hogy Zayn Malik cheating. Eleinte nem értettem, aztán a szemeim könnyekbe borultak. Egy lánnyal összebújva ült egy padon, és a kép elvileg ma készült. Aztán ahogy lejjebb görgettem rengeteg más pózban is le van kapva vele. Egy képen épp a szökőkútba szalad vele, a másikon átöleli a vállát, de a legutolsó volt az a kép, ami a legjobban megrázott az összes közül. Megcsókolta.
Mint a vízesés, úgy szaladt ki belőlem a könnyáradat. Térdre borulva sírtam és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Mérges legyek, vagy szomorú. Esetleg mindkettő. Én azt hittem, hogy szeret. Hogy árulhatott el ennyire aljas módon?
-Mu… mutasd! Nagyítsd ki!
-Mit?
-A lányt! Látni… látni akarom… az arcát!
-Mitől lesz jobb neked, ha látod a lány arcát?
-AZT MONDTAM MUTASD! Látni akarom az arcát a ribancnak! –üvöltöttem teljesen kikelve magamból.
-Hát jó, megpróbálom, mondjuk elég kis méretűek a képek, a nagyokon pedig nem látszik az arca. –kattintgatott. Az egyik képen kicsit meglepődtem. A lány teljesen úgy nézett ki, mint Stephanie.
-Tökre hasonlít Stephanie-ra.
-Igen, de ő nem lehet. –törölgettem az arcomat. –Stephanie olyan szegény, hogy a repülőjegyet se tudná magának megvenni, örül neki, hogy kijut oda!
-De ez a ruha…
-Nem, Johanna! Már a feltételezés is hányinger keltő! Hogy gondolhatsz ilyet a saját unokatestvéredről?
-Hát sosem szerettem Stephie-t, isten bocsássa meg ezt nekem. Nem kell őt félteni, mindig is egy kis irigy ribanc volt, és mindig azt kellett neki, ami a másé. Nagyravágyó és semmi és senki sem szent neki!
-Akkor is, meg se hallottam ezt a gyalázatot. Viszont kiderítem, hogy ki ez a ribanc, ha belepusztulok is! Kiderítem!


Chicago…

Stephanie szemszöge:

-Mik a terveid mára? –simogattam a kezét, ami derekam köré fonódott, miközben kifli pózban feküdtünk. Annyira édes volt, ahogy a nyakamba szuszogott. Legalább fél órája feküdtünk így, észre sem vettem, hogy közben elaludt. Próbáltam hátra fordítani a fejem, hogy adhassak neki pár puszit, de sajnos ez nem ment volna anélkül, hogy fel ne keltsem, úgyhogy szorosan hozzábújtam helyette. Soha többé nem engedem őt el! Soha! Ahogy ezen gondolkoztam észrevettem, hogy egyre nehezebben nyitom ki a szemeimet a pislogások közt. Végül csukva maradtak és átadtam magam az édes álmok világának.
Nem aludtam túl sokat, viszont a legédesebb dologra keltem, amire lány felébredhet. Zayn puszilgatta az arcom, miközben szorosabbra vette derekam ölelését. Legalább felébredt és nem szundikálom át az egész napot ahelyett, hogy valami értelmes dolgot tennék vele. Jó, persze az alvás is értelmes és fontos része az életnek, de jelenleg Zaynizmusom van ami abban merül ki, hogy nem vagyok képes betelni vele.
-Jóreggelt! –mosolyogtam még csukott szemmel.
-Ennél jobb nem is lehetne! –nyomott még egy puszit z arcomra. Akkor kicsit úgy fordultam, hogy hozzáférhessek a szájához. Finoman rátapasztottam az enyémet, mire ő nagyot sóhajtott. Felemelt, én pedig lábaimat a dereka köré kulcsoltam és elmélyítettem csókunkat. Megint a hajába markoltam, miközben másik kezemmel átöleltem a nyakát, hogy biztosan tartsam magam. Ő a fenekemre csúsztatta kezeit. Hihetetlen, de már ettől kirázott a hideg. Már annyitól, hogy hosszú ujjai a fenekemet érintették. Annyira szeretem…
-Szia… Úristen! –ejtette ki a kezéből a csomagokat Liam.
-Oh… Li…am. –Zayn magához szorított.
-Liam ha már így kiderült, akkor mindent elmesélünk!
-Még jó! Fel se tudom fogni hogy… hogy lehettek ennyire … áh, inkább magamban tartom, amit ki akartam mondani! –Ekkor Zayn óvatosan letett.
-Szóval… Tina-val kiszerettünk egymásból. Legalábbis..
-Kiszerettetek egymásból? –vágott a szavába. –Reggel beszéltem vele mikor te zuhanyoztál és zokogott, hogy mennyire hiányzol neki! Erre ez a látvány fogad, mikor hazajövök? És te meg a másik fele vagy! –nézett rám haragos kiskutyaszemeivel Liam.
-Tudjuk, hogy nem túl szép dolog amit csinálunk.
-Nem túl szép? Tudtommal neked is van kapcsolatod.
-Aha az a dagadék aki állandóan megerőszakol!
-Mege.. mit csinál?
-Hagyjuk Liam. Nos akkor számíthatunk rád, vagy sem?
-Én ebben nem akarok bűnrészes lenni, sajnálom!
-Csak addig ne mondd el neki amíg haza nem megyünk. Személyesen akarom neki elmondani!
-Jó. Addig haladékot kaptok. De utána ha nem, én mondom el neki!
-Megértettük!

Liam bebattyogott a szobájába és hangos csattanással csukta be maga mögött. Most először éreztem szarul magam. Rettenetesen.. nem Tina-t sajnáltam, de valahogy mégis. Nem volt bűntudatom, de valahogy mégis. Nem bántam meg a dolgot, de valahogy mégis… Nem az bánt, hogy őt becsaptam, hanem az, hogy ezzel valamilyen szempontból magamat is. Szeretem Zaynt, ezellen nem tudok és nem is akarok tenni. Ő is szeret engem, szóval Tina már alapból kiesett a körforgásból. Nem azért sajnálom, mert elszerettem a barátját. Nem… csak azért, ahogyan. És ez embertől független. Aljas volt és undorító. Bárkit sajnálnék, akit megcsal a barátja a saját unokatestvérével. Bárkit. Nem csak ezért sajnáltam viszont, hanem még egy dolog miatt is: annyira esetlen és szerencsétlen. Senki se képes mellette megmaradni, erre még én is elszeretem a barátját. Csak gondolkodtam és egyre nagyobb volt rajtam a szomorúság. Végül megadtam magam és elsírtam magam. Zayn nem szólt semmit. Átölelt és a hátamat simogatta.
-Megbántál mindent, ugye? –emelte fel az államnál fogva a fejem finoman. –Figyelj… nem haragszom meg érte, ha lemondasz rólam. Az ember életében a családja a legfontosabb. Megértem, ha bánt amit Tina-val tettünk. Engem is bánt, csak… -ekkor egy csókkal befogtam a száját. Elmosolyodott. Két tenyerem közé fogtam arcát és mélyen a szemeibe néztem.
-Soha senkiért sem fogok lemondani rólad! Értetted? Soha! Akkor inkább meghalok! –csuklott el a hangom.
-Még Tina-ért sem?
-Senkiért!

9. Az utazás

Sziasztok! Itt van még egy rész mára, mert lehet, hogy holnap nem fogok tudni újat feltenni. Örülnék pár visszajelzésnek. :)

Összecsomagoltam egy hétre való ruhát. Sok pénzzel megyek ki, ha más nem majd odakint veszek valami holmit magamnak. Bekapcsoltam a gépet és leültem elé, mert Zaynnel megbeszéltük este telefonon, hogy ma feljön és camozunk. Annyira hiányzik… annyira rohadtul hiányzik. Nem telt el úgy este, hogy ne szorítottam volna magamhoz a hatalmas plüssmackómat, amit tőle kaptam, és ne sírtam volna álomba magam miközben azt öleltem. Olyan illata van mint Zaynnek. Egy egoista ribanc vagyok… mégsem sikerült még egyetlen fiúnak sem ekkora űrt hagynia bennem. Talán azért, mert még senkit se akartam teljes szívemmel szeretni. Azt hiszem, félve kimondhatom, hogy ő megváltoztatta az életemet. Megtanított arra, mit jelent függeni, ragaszkodni és határtalanul bele adni mindent, valami olyanba, amitől szebb lesz az egész életed. Mosolyt csal az arcomra már az is, ha csak gyönyörű szemeit nézhetem, vagy ha ő közeledik felém ezzel a gesztussal. Miért ver olyan hevesen a szívem, mikor rá gondolok? Az istenért is, hiszen annyira szeretem!
-Szia bébi! –integetett a gép túloldalán.
-Szia szívecském! –gyűltek könnyek a szemeimbe, de elég sötét volt a szobámban, szóval remélem nem látta. –Hiányzol!
-Te is nekem. Már csak két hónap. –húzta el a száját, mire én belül felkacagtam örömömben.
-Az nagyon hosszú idő én addig nem bírom ki! Nem Tyutyukát akarom ölelgetni, hanem téged!
-Pedig ő is nagyon szeret… és én is. –mosolygott mint egy kisfiú.
-Nem az igazi! Csak az illata olyan, semmi más! –fancsalodott el a képem.
-Hát örülj neki, te legalább őt ölelheted helyettem, de nekem még a hasonmásod sincs meg!
-Nekem sincs. Érdekes lenne, ha így néznél ki mint ez a medve! –kaptam az ölembe a hatalmas jószágot. –Nem is tetszenél ennyire. –pirultam el fülig.
-Most se tetszem neked…
-Ne kekeckedj, vagy hozzád vágom! –nevettem. –Nem tudom elmondani mennyire szeretnélek most magamhoz ölelni és megcsókolni végre!
-Biztos nem jobban, mint amennyire én téged! Beleőrülök ebbe!
-Szívem! Megjöttem!
-Jajj megjött a hájfej. –erre Zayn felnevetett. Azzal az édes kis vigyorával… -Holnap hol lesztek?
-Chicago. A kedvenc hoteledben fogunk megszállni 4 napig.
-Add át neki az üdvözletem! Most megyek mert a dagi dühbe gurul. Csókollak milliószor életem! Álmodj velem! –mosolyogtam.
-Mióta elmentem még nappal is veled álmodom! Puszillak!

-Tom?
-Térdre!
-Mi az, hogy térdre?
-Az, amit mondtam! Nem fogja magától kielégíteni magát!
-Akkor verd ki! –löktem egyet rajta, ezáltal „kiment” a nyitott ajtón, amit becsaptam az orra előtt és kulcsra zártam. Undorító… előbb ölném meg magam!
Nehéz bőröndömet kicipeltem az ajtó elé és megvártam, amíg az a marha elmegy a ház elől. Végigkövettem a tekintetemmel ahogy elgurul a kocsijával. Fogtam egy cetlit, és elkezdtem körmölni az én anyukámnak. Bár mire hazaér addigra már biztos nagyon fáradt lesz, így 5 hónapos terhesen. Bánom is, hogy itt kell, hogy hagyjam, de a szívem szava erősebb most bármi másnál. És azt kiabálja, hogy menj és szeresd életed végéig.
A papírra a következőket írtam:
„Drága anya! Sajnálom, hogy csalódást okozok neked, de már nem bírtam várni ezzel az utazással. Halálosan szerelmes vagyok, fogalmam sincs hogy történhetett meg mindez velem. Csak annyit tudok, hogy így érzek szívem minden egyes négyzetmilliméterével. Tudom azt is, hogy ez egy bűnös kapcsolat, de úgy érzem soha senki se volt még ennyire fontos nekem, mint Ő. Szeretem Őt, ez biztos. Képzeld, az ékszereimet adtam el azért, hogy láthassam újra! Hát nem ironikus az élet? Nagyon vigyázz magadra, és könyörögve kérlek, ne haragudj rám! Tina-nak egy szót se! Szeretlek; Stephanie.”
Egy kisebb könnycseppet töröltem le az arcomról és letettem a szép betűkkel megírt lapot a konyhaasztalra. Érzékeny búcsút vettem a lakástól és letornásztam magam a ház elé, ahol már várt rám a taxi. Besegítette a sofőr a bőröndömet, és beültem a kis fekete autóba.
-A reptérre legyen szíves!
És már meg is kezdtem az utamat a reptér felé. Gombóc volt a torkomban, izgultam, hogy vajon mi lesz a reakciója, ha meglát. Remélem örül majd nekem, mert nagyon szeretném már látni őt.

A repülőút kész örökkévalóságnak tűnt. Egy fél napot átutaztam. De végre itt vagyok! Annak a városnak a talaját érinthetem a lábaimmal, amelyben a szerelmem is mászkál. Jó, ez talán kicsit nyálas lett és nem hozzám való. Elővettem a telefont a zsebemből. Ez volt az utolsó emlékem Tomtól. Igen, volt.. az első kukánál kihajítottam.Nekem tőle semmisem kell. Tudom, hogy egyelőre nem szakíthatok vele, bár már a tudatától rosszul vagyok. Na mindegy is, most próbáltam megfeledkezni mindenről, és csak arra akartam összpontosítani, hogy odamenjek a szállodához, ahol reményeim szerint már ott vannak a fiúk.Beültem egy várakozó taxiba, miután meggyőződtem arról, hogy senkire sem vár, csak úgy ott álldogál. Bediktáltam a címet és fél óra utazás után meg is érkeztem.
Betopogtam a hatalmas szálloda gigászi alagsorába, és elcipeltem a csomagomat a recepcióig.
-Jónapot.
-Üdvözlöm!
-Szeretnék egy szobát kivenni 3 éjszakára!
-Melyik szinten parancsolja?
-A legfelsőn.
-Lakosztályt óhajt?
-Tudja mit, nem is. Az 5.-re kérnék egy sima szobát! –mosolyogtam.
-Ahogy óhajtja. 514-es megfelelő?
-Tökéletesen!
-Itt van a kulcs, Travis segít felvinni a bőröndjét!
-Nem szükséges, köszönöm! –intettem, és a Boy nem is jött oda. Elgurigattam pár méterre, majd visszafordultam és odamentem megint Natasha-hoz. Legalábbis ez volt a mellére tűzve.
-Elnézést!
-Kérem? -mosolygott kedvesen.
-Meg tudná nekem mondani, hogy melyik lakosztályban van Zayn Malik?
-Egy pillanat… -nézett a számítógép monitorjára.
-Sajnálom, nem adhatok ki információt az úrról!
-A barátnője vagyok.
-Megkérdezem. –mosolygott.
-Kérem! Meglepetés! Nem tudja, hogy idejöttem.
-Hát nem tudom. Kisasszony, nekem ez az állásomba kerülhet.
-Könyörgöm árulja el, nem rajongó vagyok! Megesküszöm, és vállalom a felelősséget ha átverem és rajtakapják, kérem! Aláírok bármit ami ezt igazolja, csak mondja meg hol találom.
-Na jó, rendben. Elárulom. 1150, legfelső emelet jobbra és középen.
-Örök hálám Natasha, köszönöm!
-Kérem! –mosolyodott el féloldalasan.
-És… mindegyik tagnak külön lakosztálya van?
-3 lakosztályt vettek ki, azt hiszem az általuk hallottak alapján Malik úr Payne úrral osztozik a szobáján.
-Köszönöm!
-Nagyon szívesen!

Felmentem a szobámba, ahol nem sok időt töltöttem. Konkrétan behajítottam a bőröndömet és már mentem is a lifthez vissza, hogy felmehessek Zaynhez. Reménykedtem benne, hogy itt tartózkodik jelenleg.
Felértem. A folyosón halkan kopogott platform cipőm sarka. Izgultam. Megálltam a szoba ajtaja előtt. Vettem egy mély levegőt és felemeltem a kezem. Remegett. Rákoppintottam párszor az ajtóra. És meghallottam a hangját. Gyomrom görcsbe rándult.
-Megyek!
Megigazítottam a hajam és a kezemet tördeltem, mire odaért. Ahogy az ajtó kinyílt, én egyből kirántottam őt mögüle és magamhoz szorítottam. Fel sem eszmélt szegény, máris csókokkal halmoztam el.
-Ste… Stephanieeee! –kiáltott fel és viszonozta ölelésemet. Hangja nagyon boldog volt. Felemelt és megpörgetett a levegőben. Besétált velem a szobába.
-Liam?
-Nincs itt! Egyedül vagyok! Annyira… annyira hiányoztál!
-El ne engedj! –hajtottam a vállára a fejem és erősen markoltam a pólóját a hátán. Aztán felnéztem gyönyörű szemeibe.
-Szeretlek! –suttogta.
-Szeretlek. –mosolyodtam el és megcsókoltam.
-És… Tommal mi van?
-Hagyjuk őt. Undorító. Csak egy valamit szeretnék mondani, nem is róla, csak témába vág. Anyunak elmondtam, hogy szeretlek.
-És hogy fogadta?
-Fogalmam sincs, levél formájában közöltem vele és nem voltam otthon, mikor elolvasta, mert már biztos elolvasta. Megkértem, hogy hallgassa el Tina elől.
-Remélem tényleg nem köpi el. Mert akkor lebuktunk. És én nem akarom megbántani. Elbasztam mindent. Szakítanom kellett volna vele és csak utána kikezdeni veled, de így alakult. Egyébként hogy kerülsz te ide bolond? –mosolygott.
-Eladtam az ékszereimet.
-Wao… ez most komoly? –lepődött meg őszintén.
-Szerinted mennyire szeretlek, ha még ezt is megtettem?
-Ha ezen múlik én feladom az egész életemet érted! Csak mondd, ha akarod és odaállok Tina elé. Kipakolok neki mindent. Eddig is csak miattad nem tettem. Hogy ne vesszetek össze.
-Mindig is utáltam olyan nyomorék. Nem érdekel az élete. Nem is értem, hogy egy ilyen tökéletes pasi hogy lehetett együtt vele.
-Azt hittem, hogy szerettem. Mindaddig amíg rá nem vezettél arra, milyen érzés az mikor valaki tényleg szerelmes! –mosolyodott el.



Estelle szemszöge:

Fáradtan botorkáltam be a nappaliba és ledőltem pár percre a kanapéra. Ledobtam a táskámat a fotelba, majd kimentem a konyhába egy kis vízért. Ekkor vettem észre egy papírt az asztalon.
-Stephanie hányszor mondjam még, hogy rámold el a cuccaidat!? –közelebb léptem és ekkor tűnt fel, hogy mi is az valójában.
-Ez… -emeltem fel a papírost, melyen az én drága kislányom kézírása állt. Figyelmesen végigolvastam a levelet és könnyek szöktek a szemeimbe. Hová mehetett ez a bolond lány? Semmit se írt. Annyi biztos, hogy kihez: A fekete hercegéhez.