9. Az utazás

Sziasztok! Itt van még egy rész mára, mert lehet, hogy holnap nem fogok tudni újat feltenni. Örülnék pár visszajelzésnek. :)

Összecsomagoltam egy hétre való ruhát. Sok pénzzel megyek ki, ha más nem majd odakint veszek valami holmit magamnak. Bekapcsoltam a gépet és leültem elé, mert Zaynnel megbeszéltük este telefonon, hogy ma feljön és camozunk. Annyira hiányzik… annyira rohadtul hiányzik. Nem telt el úgy este, hogy ne szorítottam volna magamhoz a hatalmas plüssmackómat, amit tőle kaptam, és ne sírtam volna álomba magam miközben azt öleltem. Olyan illata van mint Zaynnek. Egy egoista ribanc vagyok… mégsem sikerült még egyetlen fiúnak sem ekkora űrt hagynia bennem. Talán azért, mert még senkit se akartam teljes szívemmel szeretni. Azt hiszem, félve kimondhatom, hogy ő megváltoztatta az életemet. Megtanított arra, mit jelent függeni, ragaszkodni és határtalanul bele adni mindent, valami olyanba, amitől szebb lesz az egész életed. Mosolyt csal az arcomra már az is, ha csak gyönyörű szemeit nézhetem, vagy ha ő közeledik felém ezzel a gesztussal. Miért ver olyan hevesen a szívem, mikor rá gondolok? Az istenért is, hiszen annyira szeretem!
-Szia bébi! –integetett a gép túloldalán.
-Szia szívecském! –gyűltek könnyek a szemeimbe, de elég sötét volt a szobámban, szóval remélem nem látta. –Hiányzol!
-Te is nekem. Már csak két hónap. –húzta el a száját, mire én belül felkacagtam örömömben.
-Az nagyon hosszú idő én addig nem bírom ki! Nem Tyutyukát akarom ölelgetni, hanem téged!
-Pedig ő is nagyon szeret… és én is. –mosolygott mint egy kisfiú.
-Nem az igazi! Csak az illata olyan, semmi más! –fancsalodott el a képem.
-Hát örülj neki, te legalább őt ölelheted helyettem, de nekem még a hasonmásod sincs meg!
-Nekem sincs. Érdekes lenne, ha így néznél ki mint ez a medve! –kaptam az ölembe a hatalmas jószágot. –Nem is tetszenél ennyire. –pirultam el fülig.
-Most se tetszem neked…
-Ne kekeckedj, vagy hozzád vágom! –nevettem. –Nem tudom elmondani mennyire szeretnélek most magamhoz ölelni és megcsókolni végre!
-Biztos nem jobban, mint amennyire én téged! Beleőrülök ebbe!
-Szívem! Megjöttem!
-Jajj megjött a hájfej. –erre Zayn felnevetett. Azzal az édes kis vigyorával… -Holnap hol lesztek?
-Chicago. A kedvenc hoteledben fogunk megszállni 4 napig.
-Add át neki az üdvözletem! Most megyek mert a dagi dühbe gurul. Csókollak milliószor életem! Álmodj velem! –mosolyogtam.
-Mióta elmentem még nappal is veled álmodom! Puszillak!

-Tom?
-Térdre!
-Mi az, hogy térdre?
-Az, amit mondtam! Nem fogja magától kielégíteni magát!
-Akkor verd ki! –löktem egyet rajta, ezáltal „kiment” a nyitott ajtón, amit becsaptam az orra előtt és kulcsra zártam. Undorító… előbb ölném meg magam!
Nehéz bőröndömet kicipeltem az ajtó elé és megvártam, amíg az a marha elmegy a ház elől. Végigkövettem a tekintetemmel ahogy elgurul a kocsijával. Fogtam egy cetlit, és elkezdtem körmölni az én anyukámnak. Bár mire hazaér addigra már biztos nagyon fáradt lesz, így 5 hónapos terhesen. Bánom is, hogy itt kell, hogy hagyjam, de a szívem szava erősebb most bármi másnál. És azt kiabálja, hogy menj és szeresd életed végéig.
A papírra a következőket írtam:
„Drága anya! Sajnálom, hogy csalódást okozok neked, de már nem bírtam várni ezzel az utazással. Halálosan szerelmes vagyok, fogalmam sincs hogy történhetett meg mindez velem. Csak annyit tudok, hogy így érzek szívem minden egyes négyzetmilliméterével. Tudom azt is, hogy ez egy bűnös kapcsolat, de úgy érzem soha senki se volt még ennyire fontos nekem, mint Ő. Szeretem Őt, ez biztos. Képzeld, az ékszereimet adtam el azért, hogy láthassam újra! Hát nem ironikus az élet? Nagyon vigyázz magadra, és könyörögve kérlek, ne haragudj rám! Tina-nak egy szót se! Szeretlek; Stephanie.”
Egy kisebb könnycseppet töröltem le az arcomról és letettem a szép betűkkel megírt lapot a konyhaasztalra. Érzékeny búcsút vettem a lakástól és letornásztam magam a ház elé, ahol már várt rám a taxi. Besegítette a sofőr a bőröndömet, és beültem a kis fekete autóba.
-A reptérre legyen szíves!
És már meg is kezdtem az utamat a reptér felé. Gombóc volt a torkomban, izgultam, hogy vajon mi lesz a reakciója, ha meglát. Remélem örül majd nekem, mert nagyon szeretném már látni őt.

A repülőút kész örökkévalóságnak tűnt. Egy fél napot átutaztam. De végre itt vagyok! Annak a városnak a talaját érinthetem a lábaimmal, amelyben a szerelmem is mászkál. Jó, ez talán kicsit nyálas lett és nem hozzám való. Elővettem a telefont a zsebemből. Ez volt az utolsó emlékem Tomtól. Igen, volt.. az első kukánál kihajítottam.Nekem tőle semmisem kell. Tudom, hogy egyelőre nem szakíthatok vele, bár már a tudatától rosszul vagyok. Na mindegy is, most próbáltam megfeledkezni mindenről, és csak arra akartam összpontosítani, hogy odamenjek a szállodához, ahol reményeim szerint már ott vannak a fiúk.Beültem egy várakozó taxiba, miután meggyőződtem arról, hogy senkire sem vár, csak úgy ott álldogál. Bediktáltam a címet és fél óra utazás után meg is érkeztem.
Betopogtam a hatalmas szálloda gigászi alagsorába, és elcipeltem a csomagomat a recepcióig.
-Jónapot.
-Üdvözlöm!
-Szeretnék egy szobát kivenni 3 éjszakára!
-Melyik szinten parancsolja?
-A legfelsőn.
-Lakosztályt óhajt?
-Tudja mit, nem is. Az 5.-re kérnék egy sima szobát! –mosolyogtam.
-Ahogy óhajtja. 514-es megfelelő?
-Tökéletesen!
-Itt van a kulcs, Travis segít felvinni a bőröndjét!
-Nem szükséges, köszönöm! –intettem, és a Boy nem is jött oda. Elgurigattam pár méterre, majd visszafordultam és odamentem megint Natasha-hoz. Legalábbis ez volt a mellére tűzve.
-Elnézést!
-Kérem? -mosolygott kedvesen.
-Meg tudná nekem mondani, hogy melyik lakosztályban van Zayn Malik?
-Egy pillanat… -nézett a számítógép monitorjára.
-Sajnálom, nem adhatok ki információt az úrról!
-A barátnője vagyok.
-Megkérdezem. –mosolygott.
-Kérem! Meglepetés! Nem tudja, hogy idejöttem.
-Hát nem tudom. Kisasszony, nekem ez az állásomba kerülhet.
-Könyörgöm árulja el, nem rajongó vagyok! Megesküszöm, és vállalom a felelősséget ha átverem és rajtakapják, kérem! Aláírok bármit ami ezt igazolja, csak mondja meg hol találom.
-Na jó, rendben. Elárulom. 1150, legfelső emelet jobbra és középen.
-Örök hálám Natasha, köszönöm!
-Kérem! –mosolyodott el féloldalasan.
-És… mindegyik tagnak külön lakosztálya van?
-3 lakosztályt vettek ki, azt hiszem az általuk hallottak alapján Malik úr Payne úrral osztozik a szobáján.
-Köszönöm!
-Nagyon szívesen!

Felmentem a szobámba, ahol nem sok időt töltöttem. Konkrétan behajítottam a bőröndömet és már mentem is a lifthez vissza, hogy felmehessek Zaynhez. Reménykedtem benne, hogy itt tartózkodik jelenleg.
Felértem. A folyosón halkan kopogott platform cipőm sarka. Izgultam. Megálltam a szoba ajtaja előtt. Vettem egy mély levegőt és felemeltem a kezem. Remegett. Rákoppintottam párszor az ajtóra. És meghallottam a hangját. Gyomrom görcsbe rándult.
-Megyek!
Megigazítottam a hajam és a kezemet tördeltem, mire odaért. Ahogy az ajtó kinyílt, én egyből kirántottam őt mögüle és magamhoz szorítottam. Fel sem eszmélt szegény, máris csókokkal halmoztam el.
-Ste… Stephanieeee! –kiáltott fel és viszonozta ölelésemet. Hangja nagyon boldog volt. Felemelt és megpörgetett a levegőben. Besétált velem a szobába.
-Liam?
-Nincs itt! Egyedül vagyok! Annyira… annyira hiányoztál!
-El ne engedj! –hajtottam a vállára a fejem és erősen markoltam a pólóját a hátán. Aztán felnéztem gyönyörű szemeibe.
-Szeretlek! –suttogta.
-Szeretlek. –mosolyodtam el és megcsókoltam.
-És… Tommal mi van?
-Hagyjuk őt. Undorító. Csak egy valamit szeretnék mondani, nem is róla, csak témába vág. Anyunak elmondtam, hogy szeretlek.
-És hogy fogadta?
-Fogalmam sincs, levél formájában közöltem vele és nem voltam otthon, mikor elolvasta, mert már biztos elolvasta. Megkértem, hogy hallgassa el Tina elől.
-Remélem tényleg nem köpi el. Mert akkor lebuktunk. És én nem akarom megbántani. Elbasztam mindent. Szakítanom kellett volna vele és csak utána kikezdeni veled, de így alakult. Egyébként hogy kerülsz te ide bolond? –mosolygott.
-Eladtam az ékszereimet.
-Wao… ez most komoly? –lepődött meg őszintén.
-Szerinted mennyire szeretlek, ha még ezt is megtettem?
-Ha ezen múlik én feladom az egész életemet érted! Csak mondd, ha akarod és odaállok Tina elé. Kipakolok neki mindent. Eddig is csak miattad nem tettem. Hogy ne vesszetek össze.
-Mindig is utáltam olyan nyomorék. Nem érdekel az élete. Nem is értem, hogy egy ilyen tökéletes pasi hogy lehetett együtt vele.
-Azt hittem, hogy szerettem. Mindaddig amíg rá nem vezettél arra, milyen érzés az mikor valaki tényleg szerelmes! –mosolyodott el.



Estelle szemszöge:

Fáradtan botorkáltam be a nappaliba és ledőltem pár percre a kanapéra. Ledobtam a táskámat a fotelba, majd kimentem a konyhába egy kis vízért. Ekkor vettem észre egy papírt az asztalon.
-Stephanie hányszor mondjam még, hogy rámold el a cuccaidat!? –közelebb léptem és ekkor tűnt fel, hogy mi is az valójában.
-Ez… -emeltem fel a papírost, melyen az én drága kislányom kézírása állt. Figyelmesen végigolvastam a levelet és könnyek szöktek a szemeimbe. Hová mehetett ez a bolond lány? Semmit se írt. Annyi biztos, hogy kihez: A fekete hercegéhez.