7. Segíts!

Sziasztok! Meg is jöttem az új résszel, ez kicsit érzelmesebb és kicsit gyomorforgatóbb lett. Na mindegy, remélem azért tetszeni fog mert vittem bele aranyosabb szálakat is.  Jó olvasást!:)

Hazamentem így három nap után. Semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy Zayntől távol legyek, főleg nem egy olyan undorító hájpacniért, amilyen Tom volt. Valahogyan ki kellene őt dobnom. Zayn szerint ez nem túl helyes megoldás, mert amíg Tommal vagyok legalább elterelődik a gyanú rólunk. De hogy tudnám hagyni én annak az embernek, hogy Zayn után hozzámérjen? Már a gondolattól is forog a gyomrom. Irtózom tőle. Mindamellett, hogy ronda és kövér, egy cseppet sem illik hozzám. Se külsőre –ugyebár –sem belsőre. Ostoba és naiv, mellette pedig rettenetesen agresszív. Egy vérbeli kocka idióta, akinek a legnagyobb öröme abban rejlik, hogy degeszre zabálja magát, és szép nőkre költi a pénzét. Köszönöm, inkább nem kérek a pénzéből, ha mellé az az undorító húscafat is társul, amit ő a farkának nevez.
Épp itt ülök a konyhában, ebédelünk, és az a ... a combomat markolássza az asztal alatt. A telefonomat nézem. Istenem Zayn, könyörgöm hívj már mert én ezt nem élem túl. Kérlek édesem hívj! Hívj!! Hívj! HÍVJ!!!!!
-Valami baj van, kicsim? –nézett rám szúrós pillantásokkal anyu. Ja igen, el is felejtettem mondani, hogy majdnem letépte a fejem mikor elmeséltem neki hogy miért mondtam Zaynre, hogy ő Tom. Azt nem is mondtam neki, hogy van köztünk valami és azt még csak véletlen se említettem meg, hogy Tina barátja. Azt adtam be neki, hogy féltem attól, hogy megharagszik amiért idegen fiúkat hozok fel a lakásra. Bevette. Nem szeretem anyut átverni, csak ha a helyzet megköveteli. És itt most határozottan megkövetelte.
Tom keze feljebb vándorolt a sliccem felé. Mosolyogtam, pedig közben vagy hatszor elhánytam magam gondolatban. Zayn könyörgöm hívj már!
Ekkor jött a megváltás. Határozottan felsikítottam legbelül, mikor végre megjelent a neve a telefonom kijelzőjén.
-Bocsi ezt fel kell vennem. –igyekeztem levakarni a vigyort az arcomról, pedig olyannyira boldog voltam, hogy ez most elég nehezemre esett. Kimentem a konyhából az erkélyre.
-Végre!
-Stephanie, sajnálom, hogy késve hívlak, egy kis dolgom akadt!
-Három órán keresztül fogsz vezekelni ezért. Majdnem elokádtam magam!
-Mi történt?
-Az a majom letaperolt. De nem bírom ha hozzám ér szabályosan rosszul vagyok tőle. Zayn segííííííts! –hisztiztem halkan, nehogy meghallja valaki.
-Szeretnék, de hogyan? Tina házában ülök. Nem bírom már cérnával. Bájosan teázgat és közben olyanokon röhög ami abszolút nem vicces. De anyu azt mondja rá hogy nagyon cuki lány.
-Anyukáddal vagy?
-Igen átjött látogatóba és ragaszkodott hozzá, hogy vigyem el Tina-hoz.
-Jól van mulass jól!
-De…
-Semmi de. Majd beszélünk. Már ha túlélem. Majd gondolj erre mikor belehalok az undorba miközben ő dug!
-Azt már nem! Én nem fogom hagyni hogy hozzád merjen érni többé!
-Igen és mit is szeretnél csinálni?
-Mindjárt kitalálok valamit és visszahívlak! Addig is kitartás!
-Már most hiányzol. –mosolyodtam el.
-Te is. -…és hangjából ítélve ő is. Letettem a telefont és fülig érő szájjal visszamentem a konyhába. Mikor megpillantottam azt a marhát a mosolyom egyből átcsapott vicsorgásba. Megettük a maradék ebédünket is, majd Tom az ölébe kapott és bevitt a szobába.
-Most a menyországba repítelek hercegnő! –feküdt rám és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Mégis hogyan? Fogod magad és hazamész? Mert maximum ez akkor sikerülhetne… undorodtam tőle és ez sajnos fintorgásban is megnyilvánult. Próbáltam eltolni magamtól, reménykedve benne, hogy ezzel kicsit lassítom az eseményeket és időt nyerek, míg Zayn vissza nem hív. Megcsókolt. Elfordítottam a fejem és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Átlöktem őt a hátára és felpattantam az ágyból. Simán elmehetnék színésznőnek, olyan beleéléssel játszottam el, hogy kívánom őt, meg hogy én élvezem a dolgot. Elkezdtem neki sztriptizelni. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Bocsi. –kikapta a kezemből és földhöz vágta.
-Mit műveltél? –ordítottam rá kicsit se finom hangon. Erősen a combomba markolt és merevedő férfiasságára húzott, amitől elkapott a hányinger. Próbáltam ellenkezni, de hatalmas teste szorításából csak fél óra lihegés után engedett el. Teljesen le volt izzadva, én pedig nem tudtam elmondani sem legbelül, hogy mennyire pocsékul voltam. Berohantam a fürdőbe és próbáltam elhessegetni ezt a látványt -ahogy az a hurkás teste izzadtan vonaglik rajtam -a szemeim elől. Hogy merte tönkretenni a telefonomat? Meg ez az egész, hogy annyira ellenkeztem mégis a magáévá tett..
Gyorsan megfürödtem. Muszáj volt, hogy lemossam magamról annak az embernek nem nevezhető ocsmányságnak a bűzét és izzadságát. Felöltöztem és kiszaladtam az egyik utcai telefonhoz. Visszahívtam Zaynt.
-Stephanie most ez mi volt? Visszahívtalak, és…
-Mondd mit terveltél ki, ha találkozunk mindent elmesélek. Borzasztó volt. –sírtam el magam.
-Ugye nem sírsz? Mi történt?
-Majd elmesélem. –töröltem le a könnyeimet. –Szóval mi az ötleted?
-Átjössz ide Tommal együtt. Itt jól el fog beszélgetni Tinaval és a többiekkel, addig mi valami alibivel meglépünk és beszélgetünk egyet. Jó így?
-Meglátom van e kedve. Ha nincs, én akkor is megyek. –sírtam.
-Ne sírj mert megszakad a szívem!
-Jó, nem sírok, csak gyere értem kérlek mert megbolondulok! –zokogtam.
-Otthon vagy?
-Igen. eljöttem a parkba.
-Tartsd egy kicsit! Megmondom, hogy elmegyek érted.
-Rendben!
**
-Ajj… azt mondták hogy ne menjek, majd te idejössz.
-Jó akkor megyek én. Rohanok!
-Siess. És ne szomorkodj mert én is szomorú leszek! –erre elmosolyodtam.
-Puszillak drága.
-Én is.

-Tom, lenne kedved átmenni Tina-hoz?
-Az unokatestvéredhez?
-Igen, én mindenféleképpen megyek, rajtad áll, hogy jössz e  vagy maradsz! Anyu te jössz?
-Szívesen, már rég találkoztam vele, készülődök is!
-Remek. Nos?
-Megyek én is!

Mindannyian elkészültünk, majd fogtunk egy taxit és elindultunk Tina háza felé. Az úton Tom folyamatosan taperolt, alig vártam már, hogy kiszabaduljak végre a kocsiból. Fellélegeztem, mikor ez megtörtént.

-Sziasztok! –mosolygott Tina és beinvitált minket. Bemutattam neki Tomot, ő pedig minket Zayn anyukájának. Őt viszont sehol se láttam.
-Zayn nincs itt? –kérdeztem meg félve.
-De, a konyhában van, mindjárt szólok neki!
-Maradj csak, majd én beköszönök!
-Hívd ki ide!
-Rendben!

Sietős léptekkel vágtattam a konyha felé. Mikor odaértem a szívem görcsbe rándult. A pult mellett állt és iszogatott valamit.
-Zayn! –léptem oda hozzá és erősen magamhoz öleltem. Nyakába fúrtam a fejem és erősen beszívtam az illatát.
-Istenem, reggel óta vágyom erre a pillanatra! Soha többé ne engedj el! –sírtam el magam megint.
-Mi a baj? –simogatta a hátam, majd kicsit hátrált, hogy a szemeimbe nézhessen gyönyörű övéivel.
-Ha rá gondolok is forog a gyomrom.
-Na mesélj. –vágott szomorú arcot és lepuszilta a könnycseppeket az arcomról. Kezemet az övére tettem, amit az arcomon pihentetett. Nem mondtam neki semmit, csak behúztam őt a hűtő mögé, ahol ha esetleg bejön valaki, akkor se láthat meg minket, és hevesen kaptam ajkai után. Szipogtam, miközben csókolt. Hátára simítottam kezem, majd a tarkójára, és megmarkoltam a haját. Imádom, ahogy sűrű hajában végigfutnak ujjaim.
-Ezt nem fogom kibírni.
-Most már elmondod mi bánt? Megnyugodtál kicsit? –suttogtunk mindketten.
-Igen. –mosolyodtam el. –Megdugott.
-Tessék? –gyűlt harag szemeibe.
-Én nem akartam, kérlek ne haragudj érte. Próbáltam húzni az időt, amíg visszahívsz, ezért sztriptizeltem neki, mondván majd távozok mint egy jól lakott napközis, mikor csörög a telefonom. Erre ő kirántotta a kezemből, földhöz vágta és a teljesen felizgult bébirépájára ültetett. Kapálóztam de úgy lenyomott az ágyra hogy megmozdulni se tudtam a hullámzó sonkái alatt.
-Sajnálom drága. Tényleg. –vágott keserű arcot. Legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Olyan jó, hogy itt vagy. Annyira hiányoztál. –öleltem meg és vállán pihentettem az államat. Arcomat az övéhez nyomtam és erősen szorítottam magamhoz. Megcsókolt, és rövid csókcsatát követően visszamentünk, mert túl gyanús lett volna, ha tovább maradunk kettesben.
-Nocsak épp indulni akartunk értetek! Hol időztetek ennyit?
-Csak ittunk! –mosolyodtam el, majd tekintetem megakadt anyu lángoló szemeitől.
-Ja, ő itt a barátom, Zayn Malik.
-Szép napot mindenkinek.
-Zayn, ő itt a nénikém Estelle, Ő  pedig Tom, Stephanie párja!
-Örülök, hogy megismerhetlek… Tom. –suttogott anyu, mire szúrósan ránéztem. Szerencsére csak én hallottam, mert közvetlenül Zayn mellett álltam. Zayn egy elég erőteljes kínvigyort erőltetett az arcára. Aztán szikrákat szóró szemmel kezet fogott Tommal. Mindannyian leültünk. Kínos volt. Átlagosnál is unalmasabb témákról folyt a szó. Trisha és anyu elrabolták Tomot, hogy körülnézzenek a kertben és meglátogassák Milly-t, amiben persze Tina is segítségükre sietett. Zayn fáradtságra hivatkozva, én pedig arra, hogy már ezerszer láttam bent maradtunk a házban.
-Gyere! –fogta meg a kezem és felszaladtunk az emeletre.
-Mit művelsz? –Nevettem fel miközben belökött a takarítószobába. Itt csak ilyen felmosórongyok és vödrök, tisztítószerek és egyéb takarításhoz szükséges kellékek vannak.
-Van fél óránk. Megszeretgetlek egy kicsit. Semmi szex, csak végigpuszilgatom a tested minden egyes négyzetmilliméterét!
-Zayn könyörgöm… szeretkezni akarok veled. El akarom felejteni azt az undorító aktust, és szeretném, hogy szép emlékként maradjon meg bennem a szex.
-Biztos? –fogta két tenyere közé arcomat és aranyszeme tündökölve kereste enyéimet.
-Biztos! –csókoltam meg bátortalanul.