6. Együtt

Sziasztok! Meg is jöttem az új résszel, ez kicsit eseménydúsabb, remélem nincs ellene kifogásotok:) Szerintem ez lett a legaranyosabb az eddigi részek közül, mert itt Stephanie romantikusabb –és kevésbé pénzéhes –oldalát ismerhetitek meg! Visszajelzéseket köszönöm, és ide is várok egy –két gondolatot! Jó olvasást!:)

Feküdtem az ágyon, és csak egy takaró lepte el fedetlen testemet. Meg Zayn, aki a mellkasomon pihentette a fejét, jobb karjával a derekam körül ölelt magához. A haját simogattam, miközben élveztem a látványt, hogy mellkasomon a feje fel le hullámzik finoman. Soha nem akartam, hogy végetérjen a pillanat. Valami olyan más volt vele, mint más fiúkkal. Gyengéden simogatta a hüvelykujjával az oldalamat, amit nem tudtam nem élvezni. Olyan jó volt így, csak csendben figyeltük egymás légzését, egészen addig a pillanatig, amíg Zayn telefonja meg nem csörrent. Immáron harmadszor. Felvette a földről, és megnézte ki keresi.
-Tina… -vakarta meg a tarkóját.
-Már megint? Ezt nem hiszem el…
-Így is elég szarul érzem magam, még emlékeztessen is rá, hogy egy görény vagyok.
-Dehogy vagy! –pusziltam meg a száját. De vedd már fel mert sosem fog békén hagyni!
-Én nem tudok neki hazudni!
-Majd tátogom, hogy mit mondj!
-Hát…
-Rajta! Hangosítsd ki!
-Legyen.. Hallo?
-*Zayn te meg hol a fenében vagy? Harryék azt mondták, hogy már 2 órája elváltatok!*
-*El kellett utaznom.*
-Öhm. El kellett utaznom.
-*Mi az, hogy el kellett utaznod?*
-*Bonyodalmak adódtak, de nem mondhatom el…*
-Öhh.. Bonyodalmak adódtak, de nem mondhatom el!
-*Mi az, hogy nem mondhatod el?
-Sajnálom, nem az én titkom, az egyik barátomnál vagyok!
-Milyen barátodnál?
-Nem ismered, még suliból ismerjük egymást. –Hopp. Meglepődtem, hogy kivágta magát.
-*Zayn azonnal gyere haza!*
-Nem jöhetek haza értsd már meg! Majd látjuk egymást. Szia! –nyomta ki a telefont.
-Sajnálom, elég nagy bajba kevertelek.
-Te? Ugyan dehogy. Saját magamat kevertem bajba, de kellett ez a kis izgalom. Tina mellett dögunalom az életem.
-Oh, szívem. –fogtam meg kétoldalról a pofiját mosolyogva, majd szájára tapadtam. Annyira jó volt vele, egyáltalán nem akartam elválni tőle többé. Ő az enyém… ennek így kell lennie! Velem kell, hogy legyen, tökéletesek lennénk együtt. Én megadnám neki amire vágyik és ő is megadná nekem. Keresve sem találnék magamnak másvalakit, aki jobb lenne nekem tőle. Elmélkedésemből és rövid csókunkból most az én telefonom zörgése zökkentett ki bennünket.
-A fenébe most már! –emeltem fel a készüléket.
-A fenébe! A fenébe! Francba…
-Mi történt?
-Shh… hallo?
-*Szia bébi, nemsoká ott vagyok nálatok!*
-Sziiiiia Tom. –mosolyogtam ijedten. –Nálunk?
-A barátod? –tátogott Zayn. Bólintottam.
-*Megbeszéltük, hogy este felmegyek.*
-Öhmm izé, most nem jó!
-*Mi az, hogy nem jó? Nem így beszéltük meg?*
-De, csak közbejött valami és el kellet jönnöm itthonról!
-*Az nagyon jó, mivel már a házatok előtt vagyok és nem lesz időm hazamenni! Na nem baj. Felmegyek a lakásba és ott alszom, majd reggel találkozunk. Szia!*
-De… basszameg! Zayn nagyon siess!
-Mi a baj? –ugrottunk ki mindketten az ágyból.
-Azonnal öltözz, de nagyon gyorsan. Én is. El kell tűnnünk innen. –kapkodtam magamra őrült módjára a ruháimat. Zayn is.
-Mi? Miért?
-Ide jön és nem találhat itt minket, mikor azt kamuztam neki, hogy nem vagyok otthon. Egyből lecsekkolná, hogy megcsaltam. Basszameg!

Körülbelül fél perc alatt magunkra kaptuk a ruháinkat, és rohanva mentünk végig a folyosón. A cipőre már időnk se volt. Elfutottunk a lift előtt, ami az 5. emeleten járt. Mi a tizediken vagyunk. Kapkodtuk a levegőt mindketten, majd lefordultunk a folyosón és leültünk a padra. Ott kényelmesen felvettük magunkra a cipőt.
-Remek, most már csak azt kellene eldönteni, hogy hol fogunk aludni.
-De várj, nem értem… azt mondtad neki, hogy nem leszel itthon. Akkor hogy mehet fel hozzátok?
-Van kulcsa.
-Hogyhogy ha még az anyukáddal se…
-Basszameg! –vágtam a szavába. -A kurva életbe! Anyunak azt mondtam, hogy te vagy Tom. Reggel ha felébred, anyu meg haza jön szerinted mit fog hinni? Hogy betörő van a lakásban, vagy fene se tudja. Vagy elköpi neki, hogy mással látott az este.
-Ez ciki. –nevetett fel. Ekkor hallottuk a lift kattanását, kidugtuk a fejünket a sarokra.
-Ez a barátod? –fintorgott Zayn majd rám nézett. –Jó választás! Már értem miért kavarsz velem.
-Egoista! –böktem a vállába. –Tény, hogy semmit se érzek iránta. Nem is tudom miért vagyok vele. Mindent megkapok tőle, de undorító. És rettenetes az ágyban.
-Mert egy kis törekvő ringyó vagy! –fogta meg a derekamat és erősen magához vont. Homokomat az övéhez nyomtam és erősen megmarkoltam a haját.
-Igen, de te ezt nagyon szereted… -megcsókoltam. Felkapott. Nekitámasztott a falnak és a combomat simogatta.
-Lépjünk le innen. –nézett mélyen a szemeimbe, majd letett. Így megint ő volt a magasabb.
-De hová?
-Azt majd kitalálom még… csak menjünk.
-Jól van! –mosolyodtam el, szájon pusziltam, majd kézen fogva elindultunk a lift felé.

-Most kit hívsz?
-Anyut. Muszáj beavatnom őt a dolgokba ha nem akarom, hogy lebuktasson.
-És mégis mit fogsz neki mondani? Hogy az unokatestvéred pasijával kefélsz? Szép kilátások. –nevetett fel.
-Nem pont így, de beavatom valahogy. Muszáj vagy nekem annyi… -ekkor a lift leért a földszintre.
-Vagy menj haza. Én majd megoldom a dolgaimat. Pár napra elbújok, amíg a foltjaim eltűnnek!
-Nem! Szó sem lehet róla, nem akarok elválni tőled! Nem… -puszilgattam az arcát.
-Nem örökre, csak estére. –mosolyodott el.
-Nem akarlak elengedni még estére sem! Ez a nap a miénk! És mától kezdve mindegyik, amikor csak mi akarjuk!
-Én se szívesen mondanék le rólad. –mosolygott, majd eltűrte a hajamat a fülem mögé és megpuszilt.
-Akkor ezt meg is beszéltük! –mosolyodtam el és elindultunk a hátsó kijárat felé.

-Szóval a tervem az, hogy elmegyünk egy jó kis szállodába, és hercegnőként fogok bánni veled, mit szólsz? –pörgetett meg a levegőben, miközben a sötét utcákat róttuk.
-Azt, hogy nem rossz ötlet! Már úgy is hiányzott, hogy valaki megszeretgessen.
-Na akkor majd én pótolom a sok idióta helyett is!
Kiértünk a metróállomásra és felszálltunk az egyik járatra. Egy bő fél óráig utaztunk a földalattin, majd leszálltunk. Megjegyeztem, hogy 10 megállót mentünk, mielőtt leszálltunk volna. Felmentünk és egy gyönyörű épülettel találtam szembe magam. Nagyon magas volt, elegáns és szépen kivilágított. Biztos egy méregdrága szálloda. Sosem voltam még ezen a környéken, még akkoriban sem, mikor még vagyonosok voltunk.
-Egyszer voltam itt még régebben és nagyon szerettem. Gyere! –fogta meg a kezem és elindultunk a szálloda felé.

Kivettünk egy szobát három napra. Ez mind szép és jó, legalább van hol aludnunk. A bökkenő csak az, hogy se Zaynnek, se nekem nincsenek váltóruháink.
-Amúgy Zayn!
-Tessék!
-Mibe fogunk holnap öltözni? Semmi cuccunk sincs!
-Ne aggódj az alagsorban van ruhaosztály. Majd ott veszünk pár cuccot magunknak.
-Egyébként… -sétáltam oda hozzá pajzán mosollyal az arcomon.
-Igen? –mosolyodott el, mintha nem értené mire gondolok.
-Szóval… jó lenne, ha valamit csinálhatnánk itt… -nyúltam be a felsője alá miközben az ölébe ültem.
-Már megint? Körülbelül 6 órával ezelőtt találkoztunk, és ebből a 6 órából már 2szer szexeltünk. Jól bírod. –vigyorgott.
-Jó, el se tudod képzelni milyen régóta vágytam már rá. Tom egy csőd…
-Igen én is régóta vágytam rá, ez igaz…
-Akkor ne ellenkezz, ne bonyolítsd meg vele az életemet! –puszilgattam a nyakát. –Csak még egyszer… légyszi! –futtattam végig ujjaimat dús fekete haján. Nem válaszolt, csak megcsókolt.


A kanapén feküdtünk a lakosztály nappalijában. Zayn feküdt a kanapén, én pedig hassal elterültem rajta. Fejem a mellkasán volt, kezei a hátamon pihentek. Édesen szuszogott. A nap erősen tűzött be az ablakon, melegítették sugarai az arcomat. Erőtlenül kinyitottam a szemeimet. A ruháink szanaszét hevertek a földön, a kanapéról a díszpárnák hanyagul lehányva a helység különböző pontjaira. Felemeltem a fejem, és Zaynre pillantottam, aki édesen aludt még. Forró bőrére apró csókokat leheltem. Először a kulcscsontján csókoltam végig a tetoválását, majd lejjebb haladtam, de csak kicsit. Felébredt.
-Jó reggelt Csipkejózsika! –mosolyogtam rá kedvesen, mire ő is elmosolyodott és nyújtózott egy nagyot.
-Jó reggelt! Mennyi az idő?
-Nem tudom, én is most keltem, de nem lehet még túl késő…
-Mert?
-Hát nézd a napot! Még rálátni az ablakból.
-Igazad van. –kotorászott az asztalon és megtalálta a telefonját.
-Negyed kilenc. Nem is aludtunk olyan sokat.
-Hát nem.
-Rendelek valami kaját.
-Nem engedlek! –pusziltam meg a nyakát.
-Szeretnél éhen halni? –nevetett fel.
-Majd megeszlek téged!
-Előbb fallak fel, minthogy ez az opció eszedbe jutna! –nevetett. –Én elég kajás vagyok reggelente.
-Én is. Valami nagyon finom legyen! –szálltam le róla, ő pedig anyaszült meztelenül odalépkedett a telefonhoz. El tudnám nézegetni így naphosszat…



Tina szemszöge:

Tegnap este megbeszéltem a fiúkkal, hogy találkozunk ma reggel. Át is jöttek. Mármint Harry és Louis.
-Szia Tina. –köszöntek 2-2 puszival. –Zayn?
-Mi? Ti nem tudtok semmiről?
-Miről kellene tudnunk? -Harry.
-Miről kellene tudnunk? Mi van?
-Hát, hogy el kellett utaznia valamilyen barátjához.
-Nekünk erről nem mondott semmit!
-Elég fura, mert reggel hívtam Stephanie-t de az anyukája vette fel és azt mondta neki a barátja, hogy valahová elment.
-Harry, ugye ezzel nem arra akarsz kilyukadni, hogy…
-Távol álljon tőlem, hogy bárkit is meggyanúsítsak!
-Helyes, mert ilyen undorító feltételezést én nem nézek ki a testvéremből! –háborodtam fel. –Méghogy Zaynnel.. kizárt!