13. Szállodai manőverek

Sziasztok! Itt is az új részecske, jó olvasást! :)

édes kis drága ♥

Ültem az ágy szélén felhúzott lábakkal és azon gondolkoztam, hogy mi történt köztük az este folyamán. Nem akartam visszagondolni arra, hogy Tommal tettem féltékennyé Zaynt, mert egyenesen forgott a gyomrom tőle. Oldalra néztem. Mellettem édesen háton fekve terült el Zayn, félig meddig betakarva. Leginkább középen egy sávban pihent rajta a takaró hanyagul. Elmosolyodtam. Haja égnek állt össze vissza. Kócos volt. Úgy aludt, akár egy kisangyal. Végigsimítottam a mellkasán és visszafeküdtem mellé. Pár puszit hagytam felsőtestén mire ő mocorogni kezdett. Finoman megcsikiztem, és mosolyogva ébredt fel.
-Jó reggelt hétalvó! –mosolyogtam, és arcát magam felé fordítva megcsókoltam. Hirtelen érte szegényt, még a szemei se voltak nyitva.
-Jó reggelt. –mondta mosolyogva reggeli rekedtes hangján.
-Annyira jó megint melletted ébredni! –húztam magamra a karját, hogy átöleljen.
-Szerintem is, rég keltem már ilyen nyugodtan mint ma. –mosolygott és erősen magához húzott. Hosszú perceken keresztül így feküdtünk, amit egy hangos dörömbölés zavart meg.
-Ez meg ki lehet?
-Stephanie! Stephanie nyisd ki azonnal!
-Tina. Basszameg! –kaptam fel a fejem ijedten. –Bújj el valahová!
-Jó, és mégis hová?
-Nem tudom de siess!
-A szekrénybe.
-Hülye ott keresne először! Menj ki az erkélyre, elhúzom a függönyt! –sutyorogtunk.
-Így? –mutatott magára. Teljesen meztelen volt.
-Tessék! –adtam a kezébe egy könyvet és kitessékeltem őt a teraszra.
-De… -fordult hátra.
-Shhh. –pusziltam szájon. –Hmmm… -még egyszer. –Nem bírom… -és még egyszer. Majd megfordítottam a vállánál fogva és kitessékeltem az ajtón.
Becsuktam és halkan elhúztam a függönyt. Ruháit gyorsan bedobáltam a bőröndömbe, hogy ne lássa meg őket Tina.
-Stephanie nyisd már ki végre!
-Megyek már basszus…

-Mi van? –nyitottam ki az ajtót ingerülten.
-Hol van Zayn?
-Honnan tudjam hol van Zayn?! A te pasid és nem az enyém!
-Engedj be!
-Csak tessék! –léptem oldalra, ásítottam egyet. Bement a fürdőbe, ahonnan kijőve elég meglepett arcot vágott, majd körülnézett az egész szobában.
-Na? Meggyőződtél róla hogy sehol se rejtegetem a szerelmedet?
-Ne haragudj, csak nem aludt a szobánkban az éjjel és te maradtál utolsónak.
-Jó, itt sincs, mint látod.
-Aj. Kinézek az erkélyen.
-Öhm.. elég hűvös van ma reggel!
-Nem baj csak egy kicsit. –mondta szomorúan. –Onnan sok mindent lehet látni.


Zayn szemszöge:

-Aj. Kinézek az erkélyen.
-Basszameg, most mit csináljak. -Itt állok egy könyvvel a kezemben ami épphogy takarja a farkam, egyébként anyaszült meztelen vagyok. Na jó, valamit mégis muszáj tennem mert ha nem, akkor itt fog minket felboncolni. Ekkor jutott eszembe egy zseniális ötlet. A mellettünk lévő szoba Liamé. Letettem a könyvet a párkányra, reménykedtem benne, hogy Stephanie sokáig fel bírja tartani Tinát. Átmásztam gyorsan a szomszéd erkélyre, dacolva a tériszonyommal, ugyanis a két erkély közt legalább egy méter távolság volt és természetesen a résen leláttam az utcára. Körülbelül a 10.-en voltunk. Szóval elég magasan. Átszökkentem, majd visszanyúltam a könyvért és úgy kezdtem el kopogni Liam erkélyén mint egy őrült.
-Zayn? –tátogta mikor elhúzta a függönyt és meglátott. Aztán hangos nevetésben tört ki Niallel együtt.
-Engedjetek be gyorsan, kérlek! –ekkor nyílt az ajtó.
-Te meg mit… -berohantam.
-Te meg mit csinálsz itt? Így! –fulladozott a röhögéstől Liam.
-Komplikált, mindent elmesélek csak hagy fújjam ki magam.
-Szeretettel hallgatjuk. –rötyögött a szőke.
-Szóval a lényeg annyi, hogy Stephanie-nál aludtam és Tina bejött. Kijöttem az erkélyre, de oda is ki akart nézni, úgyhogy átmásztam, hogy ne bukjak le. Itt járt már?
-Igen razziát tartott az összes szobában.
-Akkor jó, ide biztos nem jön már vissza.
-I’m a barbie girl, in a barbie wo-o-orld.. Life in plastic, it’s fantastic...
-Ez nem az enyém!
-És az enyém se!
-Ez Tina telefonja! –itthagyta mikor távozott.
-Basszameg! –futottam ki az erkélyre mikor kopogtattak az ajtón. Aztán meghallottam Tina hangját hogy engedjék be őt. Liam nagyon durván elkezdet röhögni, majd kicsukott. Megint előadtam az erkélymászási hadműveletemet.
-Szerelmem. –ölelt magához Stephanie mikor már mellettem állt az erkélyen. Megcsókolt.
-Egy pillanatra nagyon megijedtem, hogy bajba kerülsz! –nyomta a homlokát az enyémnek és arcomat simogatta.
-Ne félj amíg engem látsz bébi. –mosolyogtam. Szája a nyakamra tapadt, miközben karjaim alatt átnyúlva fenekembe markolt. Körmeit finoman belemélyesztette a pucér felületbe. Egy hangos sóhaj hagyta el a számat és éreztem, hogy nem nagyon bírok magammal odalent. Alsó ajkamba haraptam és mikor felnézett rám megcsókoltam.
-Menjünk be. Nem osztozom a szexi látványodon senkivel! –ölelt magához és bementünk.


Liam szemszöge:

Tina már fél órája bőgött a szobánkban, mikor meghallottunk pár igencsak fura hangot a szomszéd szobából.
-Stephanie meg mit művel? –kapta fel a fejét.
-Reggeli torna. –mosolygott Niall. –Kérdeztem mehetek e, de azt mondta jobb szeret egyedül tornázni. –ekkor egy olyan hang jött át, mintha a falon dörömböltek volna. Majd egy nagy nyögés. Kimentünk az ajtón és átkopogtunk hatalmas vigyorral a fejünkön.



Stephanie szemszöge:

Abban az állapotban voltam, hogy Zaynt a falnak löktem nagyon durván és erősen rátapadtam. Erősen haraptam a nyakába, simogattam mindenhol és csókolgattam, miközben ő az ölében tartott és erősen kapaszkodtam a lábaimmal a derekába. Az életem árán se szakítottam volna meg a testi kapcsolatot vele. De szerencsére le nem tett egy pillanatra sem.
-Stephanie jól vagy?
-Huh?
-Minden rendben?
-I… aaaa… igen, csak zumbázok. –sóhajtottam egy nagyot Zayn nyakába.
-Zumbázol? –suttogott halkan miközben mosolygott.
-Mondjam azt, hogy Zaynnel dugok? –sutyorogtam. -Kiordíthatom azt is ha… ha… -majd felerősödött a hangom. -Aaaaaaaaaaaa…
-Stephanie!
-Semmi baj csak meghúztam az oldalam egy ki… kicsit! –ellöktem magamtól Zaynt, mire kénytelen volt letenni. Elfutottam előle ő pedig értetlenül nézett rám, miközben délen merevedett a hangulat.
-Ez most mi? –vigyorgott mérgesen?
-Ez most szívatás. –nevettem fel. –Hihetetlen béna ez a csaj a TV-ben! –kiabáltam ki.
-Jó, mi megyünk megkeressük Zaynt, de addig tornászd ki magad!
-Oké sok sikert és köszi!
-Nem szabadulsz tőlem te kis sunyi! –ölelt át hátulról és erősen magához húzott.
-Te Zayn… -fagyott le a mosolyom.
-Igen? –próbálkozott azon, hogy visszajuttassa magát a lábaim közé.
-Várj! Valami… nem jó…
-Mi a baj? –figyelt fel.
-Tom… hová tűnt?
-Hrrrrrr…
-Ez… ugye…
-A fürdő!
-Basszus! –kaptam elő a ruháinkat és mindketten felöltöztünk.
-Ez azt akarja jelenteni, hogy míg mi itt békében szunyókáltunk és szórakoztunk addig ő a fürdőben hempergett? –kérdezte, miközben ügyetlenül rángatta magára a ruháit.
-Nagyon úgy fest! –kaptam magamra az utolsó ruhadarabot.
-Stephanieeeeee! –bőgött fel és kinyitotta az ajtót, majd a földön fekve kidőlt onnan.
-Jó reggelt. –vigyorgott Zayn.
-Hát te?
-Elhívtam Steph-et sétálni.
-Most nem megy sehová mert… -mutatott a lába közti területre.
-Szerintem meg el fog jönni velem sétálni. –vágott morcos pofát Zayn.
-Szerintem csak addig sétál amíg rá nem pörgetem erre! –mutogatott.
-Szerintem az ma maximum a kezedben fog pörögni te gusztustalan senkiházi.
-Mit mondtál? –állította fel hájas testét a földről nagy kínok közepette. Teljesen meztelen volt.
-Öltözz fel duci. –motyogtam.
-Mit mondtál? –ismételt meg a kérdését miközben kigurult Zayn elé.
-Azt, hogy szakadj le erről a lányról!
-Mégis ki mondja? Egy ilyen kis senkiházi bevándorló mint te?
-Rasszista! –pirítottam rá.
-Nem vagyok rasszista csak az ember színe fehér! –ekkor Zayn keze lendült és egy hatalmas öklöst pancsolt bele Tom zsíros arcbőrével borított fejébe.
-Idióta ezt nagyon megbánod!
-Próbálj mg még egyszer ilyesmit mondani! Nem érdekel, hogy 30 éves vagy, egy életre megjegyzed a nevem te semmirekellő!
-Nyugi édes. Nyugi. –suttogtam és kitereltem őt az ajtó felé. Láttam, hogy a kezét dörzsölgeti. Magunkra csuktam az ajtót kívülről.
-Mutasd csak, nagyon fáj? –pusziltam meg a kézfejét.
-Egy kicsit. De sokkal inkább fáj az a förtelem ami elhagyta azt az undorító pofáját.
-Ne foglalkozz vele ő egy senki. Nyugodj meg szerelmem. –öleltem magamhoz és a nyakába fúrtam az arcomat. –Elintézem őt ne félj, ezt nem ússza meg.