2. A buli kezdete -A vacsora

Sziasztok, itt a második rész! Köszönöm azoknak, akik megdobtak egy véleménnyel:) Jólesett a dícséret! :) Jó olvasást!:)

Az estére készülődtem. Álltam az egész alakos tükröm előtt és magamat méregettem benne. Hiába is, akárki akármit mond, a gyönyörűség ott kezdődik, ahol én vagyok! Gyönyörű vagyok, ez tény. Méregdrága Prada ruhámban tekeregtem a tükör előtt és arra gondoltam közben, hogy vajon hány fiú fog ma kiszemelni magának a Tina házához vezető úton. Fogadok, hogy már az utcánkban megfordulnak majd utánam. Ha tudnák, hogy mennyire esélytelen, hogy én lealacsonyodjak az ő szintjükre!
Ez a ruha tökéletesen kiemelte karcsú homokóra alakomat, és akinek én nem tetszem, vagy teljesen idióta, vagy látáskárosult… esetleg a kettő egyszerre! Nem is csoda, hogy nem bírtam megválni ezektől a ruháktól. Legalább ezek többnek láttatnak a jelenlegi anyagi helyzetünkben, mint ami vagyok. Anyám már nem ilyen szerencsés. Választanunk kellett, hogy ki váljon meg a drága holmijaitól. Nos mivel én előbb váltam volna meg az életemtől, mint ezektől a modellektől, így hát ő adta el őket.
Kiválasztottam egy fekete –a ruhához tökéletesen passzoló –cipőt és el is indultam Tina háza felé.


-Milly édesem! –simítottam végig a gyönyörűség pettyes bundáján. –Milyen jó téged újra látni! –simogattam a nyakát, mire az állat kerregő, doromboláshoz hasonlító hangot adott ki. Igen, azt hiszem ő az egyetlen nagymacskaféle, aki képes a dorombolásra.
-Gyere szépen! –indultam el a ház felé, ahonnan már a hangulatfények szűrődtek kifelé.
-Jóestét kisasszonyka! –lépett elém Oscar és meghajolt.
-Ugyan Oscar, ne csinálja ezt velem! –mosolyodtam el és végigsimítottam elegáns frakkba bújtatott karján.
-Erre tessék! –mutatta az utat.
-Köszönöm.
Elindultunk az étkező felé ahol Tina, és két másik lány foglalt helyet és valami berendezési tárgyról beszélgethettek, ugyanis azon folyt a vita, hogy bordó vagy kék legyen e.
-Szerintem a bordó mindenképp előnyösebb ide, de a kék feldobná a hely hangulatát.
-Kisasszony! –szólt oda Oscar.
-Áh, Stephanie! Gyere beljebb!
-Sziasztok! –integettem a másik két lánynak. Az egyik barna egyenes, a másik pedig göndörhajú.
-Hagy mutassam be Eleanor Caldert -mutatott az egyeneshajú lányra –és Danielle Peazer-t. Ők a One Direction női részlege. –nevetett fel idétlenül Tina. Esküszöm úgy be tudnék verni neki egyet.Nem is értem hogy kellhet ő bárkinek is. Ronda, kövér és ostoba.
-Sziasztok, a nevem Stephanie Wilson. Tina unokatestvére vagyok.
-Mesélte, hogy te is eljössz az este! Nagyon örülünk! –vigyorgott kedvesen Eleanor.
-Kisasszony! –jött be megint Oscar. Ezúttal 5 fiú kíséretében. Igen, ők lesznek a One Direction. Az első aki belépett a fényességbe –ugyanis a folyosón, ahol végig kellett jönni sötét volt –Niall volt. Először a szőke fejéről ismertem meg.
-Sziasztok lányok! Oh… -állapodott meg tekintete rajtam. Odalépett hozzám és kezet nyújtott. -Szia, a nevem Niall Horan.
-Szia, én Stephanie vagyok. Stephanie Wilson.
-Wilson? Rokonok vagytok  Tina-val?
-Igen, ő az unokatesóm! –karolta át a vállamat Tina. Igen… nagy bánatomra…
-Sziasztok! -Lépett be a második fiú. Harry. Elég jól ismerem a Direction-tagokat.
-Ki ez a különleges szépség akit ma este köreinkben köszönthetünk? –nézett rám pajkos vigyorral az arcán, csillogó szemekkel.
-Stephanie Wilson, az unokanővérem. Stephanie, ő itt…
-Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. –vigyorgott még mindig mint a tejbetök.
-Én is. –mosolyogtam vissza. Aranyos volt, hogy így szemügyre vett, és nem is nézett ki rosszul. A többi fiú egyszerre lépett be az étkezőbe, élükön Vele. A legtökéletesebb férfival, akit a Föld nevű bolygó valaha a tetején hordott. Zayn Malik… hogy lehet együtt egy ilyen elbűvölő pasi egy olyan senkivel, egy olyan ronda és ostoba lánnyal, mint amilyen Tina…
-Szia, Zayn vagyok. –mosolyodott el féloldalasan. Gyönyörű szemei közt elveszni véltem magamat. Lelkem is beleremegett. Nála tökéletesebb pasit el sem tudnék képzelni magamnak. Gazdag, eszméletlenül helyes és elég aranyosnak is tűnik. Csak ezzel a kis élettelennel van együtt. Tina-val. Én nem is tudom még elképzelni sem, hogy hogy lehet még együtt vele. Ugyanis ez a kis senkiházi még szűz. 19 évesen még szűz. Nincs semmilyen élete, nem jár el sehová. Annyi az egész, amije van, hogy vagyonosak a szülei. Szűz és nem is fogja még odaadni magát neki mert „az annyira helytelen…” Mennyire ostoba!
Ahogy gyönyörűen csillogó aranyszemeibe meredtem azon elmélkedtem, hogy nekem ő kell… igaz, hogy nem lesz egyszerű megszereznem, de az enyém lesz! Előbb utóbb megszerzem magamnak! És van egy olyan furcsa megérzésem, hogy az az előbb utóbb inkább előbb lesz! Labdába sem rúghat mellettem Tina.
Még mindig fogjuk egymás kezét, és már teljesen elgyengülve bámultam szemeibe, de felvette pillantásaimat. Nocsak, kezdetnek nem is rossz!
-Ő pedig Stephanie! –kotnyeleskedett bele Tina. Istenem, olyan féltékeny pofát vágott. Mondjuk nem csodálom. Ha olyan csúnya lennék mint ő, lehet, hogy én is féltékeny lennék magamra! Egy csókot nyomott szerencsétlennek a szájára. Hogy volt gusztusa ehhez Zaynnek... Na mindegy. Bemutatkozott még Liam és Louis is, majd mindannyian helyet foglaltunk az asztalnál.
-Sajnos nekem kell az asztalfőre ülnöm, úgyhogy Zayn életem, te ülj ide! –mutatott maga mellé az üresen tátongó helyre oldalt.
-Stephanie, te Zayn mellé, Niall te Zaynnel szembe a másik oldalra, Louis te Niall mellé, melléd Eleanor, Liam te a másik asztalfőre, Harry, te Stephanie mellé,  Danielle te pedig Harry mellé! Jól van így, vagy módosítsak rajta? –senki sem ellenkezett, úgyhogy mindenki helyet foglalt az asztalnál a számára kijelölt helyre. Ostoba liba, hogy ültethetett mellé. Na ő tudja, én nem tettem volna, ezek szerint másnak ismer, mint aki valójában vagyok. Vagy csak nem gondolja, hogy veszélyt jelenthetek a kapcsolatukra? Akkor még hülyébb mint hittem!

A kaja nagyon finom volt, már mindenki végzett és következett a desszert. Zayn felemelte a kis borospoharát és éppen inni készült belőle, mikor finoman a jobb combjára simítottam a tenyeremet. Nagyon meglepődött, le is tette a poharat. Kezem feljebb csúszott az ölébe és munkálkodni kezdtem nadrágjából való kiszabadításán. Megijedt.
-Bocs… bocsánat, ki kell mennem.
-Nekem is, csak nem akartam felhozni. –incselkedtem, Zayn pedig szúrósan rám meredt. Felállt, és kisietett, én pedig követtem.
-Mit művelsz? –kapta el a karomat a folyosón és berántott a mosdóba magával.
-Mi az, hogy mit művelek, csak pisilnem kell!
-Tudod nagyon jól, hogy nem erre gondoltam!
-Jah, hogy arra…
-Igen, arra!
-Megkaphatod tőlem amire vágysz! Olyasmit, amit attól a kis szerencsétlen szűztől sohasem fogsz!
-Ő viszont olyat tud nekem adni, amit te nem fogsz tudni soha! Szerelmet, megbecsülést és értéket! Kilométerekről bűzlik, hogy olcsó préda vagy! –engedte el a karomat és kifelé indult, de én visszarántottam és felpofoztam. Nekilöktem a falnak finoman és hozzásimultam.
-Soha! Érted? Soha nem hagyom, hogy egy férfi így merjen beszélni velem! Sohasem! Megértetted?
-Értettem. De ha ezt el akarod érni, akkor ne viselkedj úgy, hogy az emberek ezt feltételezzék! A szépséged még nem minden. Az egy múlandó érték. Lehetsz akármilyen szép, előbb utóbb magadra maradsz, mert belülről egy… érzelemszegény ember vagy.
Tévedtem Zaynnel kapcsolatban. Azt gondoltam ő is olyan ostoba mint a többi, hogy könnyű lesz lecsapnom a ronda unokatestvérem kezéről, ha kicsit felemelem a szoknyámat és kedvére megdugványozhat, de úgy látszik emberemre akadtam ebben a srácban. Sebaj, szeretem a kihívásokat, arra pedig felesküdtem magamnak, hogy ő egyszer még az én lábaim között fog könyörögni a folytatásért. Megesküdtem!
Kiviharzott a mosdóból, pár perc elteltével pedig én is elindultam, de ahogy kiléptem, nekicsapódtam egy kissé kigyúrt felsőtestnek.
-Ne haragudj!
-Semmi baj.
-Stephanie, kérdezhetek valamit?
-Kérdezz, csak gyorsan, mert elolvad a fagyim!
-Van barátod?
-Barátom? –lepődtem meg kicsit. –Nincs. Mert?
-És szeretnél?
-Ha randira akarsz hívni, akkor fogalmazd át ezt a mondatot!
-Eljössz velem randira?
-Meglátjuk, jó? –fordítottam hátat neki és visszatipegtem a többiekhez.