10. Bukta

Sziasztok! Belezsúfoltam a napomba nektek egy új részt:) Szerintem nem túl eseménydús, de azért már a vihar előszele megérkezett.:) Rezeg a léc szerelmespárunk alatt. :) Na jó olvasást mindannyiotoknak!:)

szerelmeim ♥ 

„Amikor megcsókol, magához ölel, vagy csak puszit nyom a homlokomra, olyankor tudatosul bennem a legjobban: én vagyok a világon a legboldogabb, mert Ő van nekem…”


Miután kiörömködtük magunkat megfogta a kezem és kirángatott a szobából. Megcsókolt és elindult velem valamerre.
-Hová viszel? –nevettem. Nagyon kíváncsi voltam.
-Majd meglátod! De tuti, hogy tetszeni fog! –mosolygott.
Valóban így lett. Levitt a parkba. Nagyon szép idő volt, és viszonylag „kevés” ember. Nem volt nagy nyüzsi, aminek kifejezetten örültem. Végre egyszer úgy éreztem, hogy magunk lehetünk, távol a kíváncsi angol tekintetek elől. Leültünk egy padra. Illetve Zayn leült, én pedig keresztben az ölébe tettem a lábaimat és a vállára hajtottam a fejem.
-Zayn…
-Igen? –a hajamat simogatta.
-Nagyon hiányoztál! Azt hittem soha nem lehetünk már együtt!
-Én is tartottam ettől, de őszintén megleptél, amikor megjelentél ma itt a lakosztályunk ajtaja előtt. Nagyon meglepődtem és nagyon boldoggá tettél vele.
-Örülök, hogy boldoggá tehettelek. –néztem fel rá mosolyogva, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Majd a távolban megláttam egy…
-Úr isten! Vattacukor!
-Szereted?
-Imáááádom! Csak már nagyon régen nem ettem. Kislánykoromban ettem utoljára!
-Gyere veszünk!
-Nem tiltakozom ellene! –karoltam belé és odamentünk a nénihez. Nagyon sokféle választási lehetőség volt, én mégis a pattogócukros mellett döntöttem. Ez volt a kiskori kedvencem. Imádtam, ahogy az apró cukordarabok pattognak a számban. Zayn magának nem vett, amin kicsit elcsodálkoztam. Aztán ráfogta, hogy ő most nem kívánja, mert csak szomjas lesz tőle. Ezzel egyet kellett értenem, mert én is nagyon szomjas szoktam lenni tőle, de semmiféleképpen sem volt hozzá erőm, hogy lemondjak erről a nyalánkságról.
Fél óra múlva, mikor megettem meg is lett a hatása. Nyakig ragacsos és rettenetesen szomjas voltam.
-Zayn keressünk valahol egy mosdót!
-És mégis hol szeretnéd édes? Fakasszak neked egyet? Várj, csettintek, hátha Aladdin vagyok!
-Bolond! –nevettem fel. Megfogta a kezem és egyből el is engedte.
-Te jó isten csupa ragacs vagy! –fintorgott.
-Igen.. és… mindjárt… te is … az leszel! –puszilgattam, miközben tarkójára simítottam a kezem.
-Persze, kend belém mindet! –nevetett fel.
-Szeretlek. –suttogtam a fülébe.
-Én is  téged, de ettől még nem hagyom, hogy összemaszatolj! –nevetett fel, majd felpattant a padról és pár lépést hátrébb ugrott.
-Most ezt mégis hogy értsem? –nevettem és én is felálltam.
-Nem tudom. –lépett közelebb és az orromra koppintott.
-Zayn ehhez most nincs idegzetem, tiszta maszat vagyok és kitikkadok!
-Értettem, egy alapos mosdás és ivás lenne szükséges a kisasszony számára. –ragadta meg a csuklómat és maga után rángatott.
-Zayn, ugye nem… remélem még az ötletet is kiverted a fejedből! Még a halvány sugallatát is! Áááá! –kapott fel a vállára, én pedig hiába visítoztam, hogy tegyen le és hiába ütöttem és kapálóztam, beszaladt velem a szökőkútba.
-Idióta! Te nem vagy normális! –jajveszékeltem, ugyanis rettenetesen hideg volt a víz.
-Hát igen, egy kicsit hideg! –nevetett fel, mikor már mindketten kint voltunk a kútból.
-Ez még egyszer eszedbe ne jusson! Aaaajj! Most nézd meg! Úgy nézek ki, mint egy panda! –mutattam az arcomra, ahol már egészen biztosan köralakban lefolyt a sminkem.
-Az én gyönyörű kis pandám! –puszilt szájon.
-Ne nyalizz, mert ez most nem fog sikerülni!
Gyorsan felmentünk a szállodába, mert elkezdtem fázni. Nem volt idekint hideg, csak bőrig áztam és fújt a szél. Meg hát nem is szerettem volna panda fejjel mászkálni a városban.
Beszálltunk a liftbe és Zayn benyomta a 10-est.
-Először menjünk az ötödikre!
-Mert?
-Mert ott van szobám és szeretnék újrasminkelni!
-Felesleges! –ölelte át a vállam.
-Nem felesleges, azt akarom, hogy szépnek láss, nem akarom, hogy smink nélkül láss engem!
-Jézusom, Stephanie, én egyáltalán nem a sminked miatt látnak szépnek! –emelte fel az államat és megpuszilt. –Rendben?
-Jó. –mosolyodtam el és hozzá bújtam. –Fázom.
-Megyünk és felmelegszünk!

A lift felért a lakosztály emeletére. Becsörtettünk, Liam még mindig nem volt itthon. Fogalma se volt Zaynnek, hogy hová mehettek a fiúkkal, de a többiek se voltak még a saját lakosztályukban, mert bekopogtunk hozzájuk.
Zayn megnyitotta a zuhanyt és ruhástól bemásztunk alá.
-Ez így nem jó, nagyon tapad! –nyávogtam fel.
-Ezen segíthetünk! –túrta fel a felsőm alját és egy egyszerű mozdulattal levette rólam a fejem felett. A többi ruha is követte az első távozót, valamint Zaynről is lekerültek az oda nem illő holmik.
Egy kicsit puszilkodtunk a zuhany alatt, majd elzártuk a vizet és kimásztunk alóla. Törölközőbe csavartam a testem és vizes hajjal futottam ki a liftig, lementem a szobámba ruhákért. Ugyanis idefent még száraz bugyim sem volt. Belebújtam a legkényelmesebb cuccaimba, majd visszamentem hozzá.


London…

Tina szemszöge:

A mai nap elég pocsék. Ma vagyunk együtt Zaynnel 7 hónapja, és ma kimaradt a hónapfordulós sms, amit akkor szoktam kapni tőle, ha távol vagyunk egymástól. Egész nap a telefonomat nézegettem, de hiába, nem keresett. Betudtam annak, hogy biztos nagyon sok a dolga. De basszus ne már! Ha sok is a dolga, meddig tartana egy 3 szavas smst hozzám vágnia? Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem tagadhattam le, hogy rettentően fájt, hogy megfeledkezett a kapcsolatunkról.
-Tina! Tina! Tina! –szaladt fel az emeletre a nővérem, Johanna, miközben torkaszakadtából ordítozott.
-Veled meg mi történt miért kiabálsz ennyire?
-Rettenetes! Borzalom! –küszködött a könnyeivel.
-De mi van, mondd már!
-Zayn…
-Ugye.. nem esett semmi baja? –kezdtem bepánikolni.
-Nem, egyelőre! De csak jöjjön haza tuti, hogy úgy összeverem, hogy mentő viszi el! –váltott idegesre a hangja.
-Mert? Mi van? Mondd már!
-Inkább mutatom! Add ide a laptopodat!
-Kezdesz megijeszteni! –nyomtam a kezébe a gépet. Kis ideig eltartott, amíg bekapcsolta. Aztán gyorsan fellépett a Tumblr-re. Beírta a keresőbe, hogy Zayn Malik cheating. Eleinte nem értettem, aztán a szemeim könnyekbe borultak. Egy lánnyal összebújva ült egy padon, és a kép elvileg ma készült. Aztán ahogy lejjebb görgettem rengeteg más pózban is le van kapva vele. Egy képen épp a szökőkútba szalad vele, a másikon átöleli a vállát, de a legutolsó volt az a kép, ami a legjobban megrázott az összes közül. Megcsókolta.
Mint a vízesés, úgy szaladt ki belőlem a könnyáradat. Térdre borulva sírtam és nem tudtam, hogy mitévő legyek. Mérges legyek, vagy szomorú. Esetleg mindkettő. Én azt hittem, hogy szeret. Hogy árulhatott el ennyire aljas módon?
-Mu… mutasd! Nagyítsd ki!
-Mit?
-A lányt! Látni… látni akarom… az arcát!
-Mitől lesz jobb neked, ha látod a lány arcát?
-AZT MONDTAM MUTASD! Látni akarom az arcát a ribancnak! –üvöltöttem teljesen kikelve magamból.
-Hát jó, megpróbálom, mondjuk elég kis méretűek a képek, a nagyokon pedig nem látszik az arca. –kattintgatott. Az egyik képen kicsit meglepődtem. A lány teljesen úgy nézett ki, mint Stephanie.
-Tökre hasonlít Stephanie-ra.
-Igen, de ő nem lehet. –törölgettem az arcomat. –Stephanie olyan szegény, hogy a repülőjegyet se tudná magának megvenni, örül neki, hogy kijut oda!
-De ez a ruha…
-Nem, Johanna! Már a feltételezés is hányinger keltő! Hogy gondolhatsz ilyet a saját unokatestvéredről?
-Hát sosem szerettem Stephie-t, isten bocsássa meg ezt nekem. Nem kell őt félteni, mindig is egy kis irigy ribanc volt, és mindig azt kellett neki, ami a másé. Nagyravágyó és semmi és senki sem szent neki!
-Akkor is, meg se hallottam ezt a gyalázatot. Viszont kiderítem, hogy ki ez a ribanc, ha belepusztulok is! Kiderítem!


Chicago…

Stephanie szemszöge:

-Mik a terveid mára? –simogattam a kezét, ami derekam köré fonódott, miközben kifli pózban feküdtünk. Annyira édes volt, ahogy a nyakamba szuszogott. Legalább fél órája feküdtünk így, észre sem vettem, hogy közben elaludt. Próbáltam hátra fordítani a fejem, hogy adhassak neki pár puszit, de sajnos ez nem ment volna anélkül, hogy fel ne keltsem, úgyhogy szorosan hozzábújtam helyette. Soha többé nem engedem őt el! Soha! Ahogy ezen gondolkoztam észrevettem, hogy egyre nehezebben nyitom ki a szemeimet a pislogások közt. Végül csukva maradtak és átadtam magam az édes álmok világának.
Nem aludtam túl sokat, viszont a legédesebb dologra keltem, amire lány felébredhet. Zayn puszilgatta az arcom, miközben szorosabbra vette derekam ölelését. Legalább felébredt és nem szundikálom át az egész napot ahelyett, hogy valami értelmes dolgot tennék vele. Jó, persze az alvás is értelmes és fontos része az életnek, de jelenleg Zaynizmusom van ami abban merül ki, hogy nem vagyok képes betelni vele.
-Jóreggelt! –mosolyogtam még csukott szemmel.
-Ennél jobb nem is lehetne! –nyomott még egy puszit z arcomra. Akkor kicsit úgy fordultam, hogy hozzáférhessek a szájához. Finoman rátapasztottam az enyémet, mire ő nagyot sóhajtott. Felemelt, én pedig lábaimat a dereka köré kulcsoltam és elmélyítettem csókunkat. Megint a hajába markoltam, miközben másik kezemmel átöleltem a nyakát, hogy biztosan tartsam magam. Ő a fenekemre csúsztatta kezeit. Hihetetlen, de már ettől kirázott a hideg. Már annyitól, hogy hosszú ujjai a fenekemet érintették. Annyira szeretem…
-Szia… Úristen! –ejtette ki a kezéből a csomagokat Liam.
-Oh… Li…am. –Zayn magához szorított.
-Liam ha már így kiderült, akkor mindent elmesélünk!
-Még jó! Fel se tudom fogni hogy… hogy lehettek ennyire … áh, inkább magamban tartom, amit ki akartam mondani! –Ekkor Zayn óvatosan letett.
-Szóval… Tina-val kiszerettünk egymásból. Legalábbis..
-Kiszerettetek egymásból? –vágott a szavába. –Reggel beszéltem vele mikor te zuhanyoztál és zokogott, hogy mennyire hiányzol neki! Erre ez a látvány fogad, mikor hazajövök? És te meg a másik fele vagy! –nézett rám haragos kiskutyaszemeivel Liam.
-Tudjuk, hogy nem túl szép dolog amit csinálunk.
-Nem túl szép? Tudtommal neked is van kapcsolatod.
-Aha az a dagadék aki állandóan megerőszakol!
-Mege.. mit csinál?
-Hagyjuk Liam. Nos akkor számíthatunk rád, vagy sem?
-Én ebben nem akarok bűnrészes lenni, sajnálom!
-Csak addig ne mondd el neki amíg haza nem megyünk. Személyesen akarom neki elmondani!
-Jó. Addig haladékot kaptok. De utána ha nem, én mondom el neki!
-Megértettük!

Liam bebattyogott a szobájába és hangos csattanással csukta be maga mögött. Most először éreztem szarul magam. Rettenetesen.. nem Tina-t sajnáltam, de valahogy mégis. Nem volt bűntudatom, de valahogy mégis. Nem bántam meg a dolgot, de valahogy mégis… Nem az bánt, hogy őt becsaptam, hanem az, hogy ezzel valamilyen szempontból magamat is. Szeretem Zaynt, ezellen nem tudok és nem is akarok tenni. Ő is szeret engem, szóval Tina már alapból kiesett a körforgásból. Nem azért sajnálom, mert elszerettem a barátját. Nem… csak azért, ahogyan. És ez embertől független. Aljas volt és undorító. Bárkit sajnálnék, akit megcsal a barátja a saját unokatestvérével. Bárkit. Nem csak ezért sajnáltam viszont, hanem még egy dolog miatt is: annyira esetlen és szerencsétlen. Senki se képes mellette megmaradni, erre még én is elszeretem a barátját. Csak gondolkodtam és egyre nagyobb volt rajtam a szomorúság. Végül megadtam magam és elsírtam magam. Zayn nem szólt semmit. Átölelt és a hátamat simogatta.
-Megbántál mindent, ugye? –emelte fel az államnál fogva a fejem finoman. –Figyelj… nem haragszom meg érte, ha lemondasz rólam. Az ember életében a családja a legfontosabb. Megértem, ha bánt amit Tina-val tettünk. Engem is bánt, csak… -ekkor egy csókkal befogtam a száját. Elmosolyodott. Két tenyerem közé fogtam arcát és mélyen a szemeibe néztem.
-Soha senkiért sem fogok lemondani rólad! Értetted? Soha! Akkor inkább meghalok! –csuklott el a hangom.
-Még Tina-ért sem?
-Senkiért!