4. Mozi

Sziasztok! Bocsi a kimaradásért, itt vagyok:) Jó olvasást!

Lementünk a lépcsőn, mikor megpillantottam Tinát. Akaratlanul is elmosolyodtam. Mekkora egy idióta ez az ember…
-Szia Tina!
-Mit műveltetek ti a házamban? Mi ez a kupi itt?
-Te mentél el innen úgy, hogy meghívtál vagy 30 alkoholistát! Nem vállalunk felelősséget semmiért!
-Mi az, hogy nem vállalsz? Miattad van ez az egész!
-Nem én sértődtem be egy abszolút nem sértő kérdésem és vágtattam el innen mint egy csatakanca. –ekkor Zayn lecsúszott az utolsó pár lépcsőfokon nevetve.
-Szerelmem! Jól vagy?
-Tökéletesen szívem. –nevetett még mindig. Még most is részeg volt, mint a csap. Bevallom bennem is volt még alkoholmennyiség.
Fáradtan zuhantam le a kanapéra, és el is nyomott az álom.

-Ahhhhh… -hallottam egy nyöszörgést, majd egy nagy puffanást. Valaki leesett valahonnan. Felnyitottam a szemeimet és próbáltam beazonosítani, hogy hol is vagyok. Annyit tudtam, hogy Tina házában, de hogy hol aludhattam el helyileg… Körülnéztem és láttam, hogy a nappaliban fekszem a kanapén. Fájt a fejem elég rendesen. Felültem erőtlenül, megigazítottam a ruhámat, majd kitotyogtam a konyhába. Az ajtóval szemben egy nagy ablak volt, amin keresztül éles fény tört utat magának a helységbe. Egy alakot véltem felfedezni az ablak előtt. Egy fiúét. Csak a körvonalait láttam, majd mikor közelebb léptem nyilvánvalóvá vált, hogy ki is áll ott. Épp a kávéját iszogatta, miközben az ablakon bámult ki. Valamin nagyon elmerenghetett, mert csak egy pontra meredt.
-Jóreggelt! –ásítottam egy nagyot, mire ő felkapta a fejét és rám vetette gyönyörű szeme mérges pillantásait.
-Soha jobbat. –gúnyolódott.
-Valami baj van?
-Szerinted?
-Fogalmam sincs mivel sértettelek meg!
-Ne tedd a hülyét légy szíves.
-Én? Esküszöm fogalmam sincs mit tettem ellened!
-Kihasználtad, hogy részeg vagyok!
-Hékás! Én is részeg voltam, és nem éppen úgy tűnt, mintha te nem akartad volna. „Semmire se vágyom jobban…” –tettem ki az idézőjeleket az ujjammal.
-Ne legyél képmutató!
-Én vagyok képmutató? Ezzel a szerencsétlennel játszátok a hatalmas szerelmet, közben meg bármilyen felkínálkozó alkalomnak képtelen vagy ellenállni. Töketlen vagy! Egy lúzer. A farkad is csak arra jó, amit tegnap műveltél vele, semmi másra… hogy a számban jártasd!
-Elég! Fejezd ezt be!
-Miért, fáj az igazság? Pedig felvilágosítalak, hogy így van, így gondolom, és le merem fogadni, hogy bárki más is így látja!
-Rohadt közönséges vagy!
-Te meg egy idióta papucs! –fordultam sarkon és kiviharzottam a konyhából. A hosszú folyosón haladtam visszafelé a nappaliba, mikor valaki megragadta a karomat és maga felé fordított.
-Miért csináltad ezt?
-Mit miért csináltam? Nem kötöztelek le, szabad akaratodból hagytad! Ne engem hibáztass a hülyeségeidért!
-A végén kiderül, hogy te vagy az áldozat, nem?
-Én csak a számat használtam… az nem intim testrész. Szerintem kettőnk közül neked nagyobb a bűnöd. Neked esett nagyobb folt a becsületeden drága Malik! És most eressz! –rántottam volna ki a karomat szorításából, mert már kezdett fájni.
-Azt mondtam engedj!
-Nem… nem akarlak elengedni!
-Mégis mit akarsz ezzel elérni?
-Fogalmam sincs, én csak…
-Ki van már ébren? –hallottunk egy sutyorgó hangot odakintről. Már megint az a nyomi…
-Stephanie! –kiabáltam suttogva. –Meg a pasid. –majd Zayn felé fordultam. –Meséljek neki pár dolgot?
-Ne merészeld! –ragadta meg a karomat megint és tűzben forgó szemei úgy csillogtak, hogy a sötétségben is felragyogtak előttem. Teste enyémnek feszült és ellenállhatatlan vonzalmat éreztem aziránt, hogy megint hozzá érhessek.
-Zayn eressz… vagy nem felelek magamért! –erre elengedte a karomat, én pedig elindultam a fürdő felé mielőtt az az okostojás ideérhetett volna. Valahogy semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy végignézzem, ahogy összenyalogatja azt a szerencsétlen fiút…
Bementem az egyik szobába, hogy rendbe szedjem kicsit magam. A szobához tartozó fürdőben megmostam az arcom, leszedtem a teljesen elkenődött sminkemet és felfrissítettem magam. Ekkor kopogást hallottam, majd egy ismerős hang kérdezte, hogy be jöhet e.
-Gyere csak! A fürdőben vagyok, gyere be!
-Jóreggelt Kishercegnő! –nyomott egy puszit az arcomra Harry.
-Jóreggelt Harry.
-Mitől vagy ilyen bánatos?
-Nem vagyok bánatos. Csak rossz kedvem van.
-A tegnapi este után is? Azt ugye tudod, hogy botrány lesz abból, ha Tina megtudja, hogy Zayn és te…
-Hogy Zayn és én mi?
-Hát figyelj… szerintem attól őrjöngeni fog ha a felelsz vagy mersz-es Amerikából jöttemet elmeséled neki. Vagy Zayn… tudod milyen…
-Prűd… igen tudom.
-És ha még azt is megtudja, ami utána jött… -vigyorgott az orra alatt.
-Miért, mi jött utána?
-Felvonultatok az egyik szobába. Egy órán keresztül ott voltatok kettesben. Figyeltem ám az eseményeket. De arra nem gondoltam volna, hogy pont Tina szobájában fogtok „munkálkodni”… elég extrémek vagytok… de ebből még óriási vihar lesz, én szóltam előre!
-Mi az, hogy „munkálkodni”?
-Ugyan már szívem… -nevetett fel.
-Nem, de komolyan kérdezem, mit feltételezel? Mert nem szexeltünk.
-De ha nem is, minimum lecumiztad… vagy ő tömött meg másképp. –röhögött.
-Harry de kussolj róla, vagy mikor neked csinálom majd tőből leharapom!
-Nekem csinálod majd? –csillantak fel a szemei.
-Még nem tudni mit tartogat számodra a jövő.
-Nem lenne egy rossz jövő. –nevetgélt.
-Egyből gondoltam! –forgattam meg a szemeimet és elkezdtem szájfényezni.
-Szépen mutatnának a szájfényes kis ajkacskáid a…… (-belebeszéltem a mondanivalójába, úgyhogy azt nem hallottam hogy mi-) …körül. –De van egy sejtésem róla hogy mi körül…
-Fejezd már be!
-Jól van na. Befogtam. Hagylak készülődni. Azért Zaynt kicsit irigylem. –nevetgélt, majd kiment. Nem kell irigyelni. Világi idióta… fogalma sincsen mit hagy veszni ha Tinát választja helyettem. De ha ilyen hülye, vessen magára.
Szájfényeztem a számat még mindig, mikor kopogtak a fürdő ajtaján.
-Gyere!
-Szia. –dugta be a fejét Zayn ?! Na ez most őszintén meglepett.
-Hát te?
-Csak… -jött beljebb és magunkra csukta az ajtót. –Csak beszélni szeretnék veled kulturált ember módjára!
-Hallgatlak! –ültem le a kád szélére ő pedig felém tornyosult, egészen közel hozzám.
-Kicsit ironikus ez a helyzet, nem? –pillantottam a fejmagasságommal egy szintben lévő övcsatjára. Erre hátrált pár lépést és nekidőlt a falnak háttal.
-Szóval…
-Szóval?
-Szeretnék bocsánatot kérni.
-Bocsánatot? Mégis miért? Te nem vagy hibás semmiben! –ironizáltam.
-Kérlek…
-Jól van. Szóval?
-Bocsánatot szeretnék kérni, mert én legalább ugyan olyan felelős voltam a dologban, ha nem jobban… tudom, hogy nem erőszakoskodtál velem azért, hogy megtehesd. Ha nem akartam volna nem mentem volna bele. Szóval még egyszer bocsi.
-Tudod mit? Nem haragszom. Nem haragszom, egyáltalán. Inkább sajnállak… tiszta szívből!
-Sajnálsz?
-Igen. Elég rossz lehet, hogy fűt fát megdugnál mert a barátnőd ennyire semmibe veszi a szükségleteidet!
-Stephanie, kérlek…
-Miért kínozod magad? Egy okos, értelmes, jó pasi vagy. És egy ilyen csajjal összeállsz? Aki nem ért meg téged?
-Tudod milyen konzervatív.
-Tudom, épp ezért nem értem, hogy lehetsz együtt vele. Annyira más vagy mint ő.
-De szeretem őt!
-Biztos vagy ebben?
-Azt hiszem…
-Akkor meg van bocsátva. –szörnyen sajnáltam, hogy ezt mondta. Szerettem volna kicsit összezavarni ezzel a tegnap esti élménnyel, amit neki szereztem. Élvezte, és tudom, hogy szívesen gondol rá vissza. De akkor miért akarja elfelejteni? Tényleg szeretné azt a kis…
-Akkor… elfelejthetjük?
-Én nem akarom elfelejteni.
-Igazából én sem. De túl kell lépnünk rajta. Köszi, hogy megértesz. –ment ki a fürdőből.
–Egyáltalán nem értelek meg. –Mondtam, miután kiment. Nem baj. Itt fogadtam meg, hogy ez még csak a kezdet!
Lefutottam a lépcsőn és hazarohantam.


Egy hónap múlva…

Az elmúlt egy hónapban rengeteget gondoltam Zaynre és mindig olyan jóleső borzongás fogott el közben. Ezt hiszem hiányzik. Méghozzá nem is kicsit. Összejöttem egy milliomos pasival, aminek igazából nem tudom mi értelme volt azon kívül, hogy mindent megkapok tőle, amire vágyom. Tomnak hívják, és tényleg rettentő gazdag. Mindenben számíthatok rá. Csak hát cserébe le kell feküdnöm vele, amit kicsikét se élvezek. Próbáltam már, hogy kikapcsolom az agyam, hátha úgy bele tudom élni magam, de hát… semmi sikere sem volt a dolognak.
Most itt ülünk a moziban, és a leghátsó sor a miénk. Én ülök a fal mellett, mellettem Zayn, mellette Tina, aztán két hely üres, majd Harry és Louis. Azt hiszem a fiúknak nem tetszett a film. Mármint Harrynek és Louisnak. Alszanak, mint egy mormota. Harry feje Lou vállán pihent. Nagyon aranyosak. Elmosolyodtam. Tinának valami csúnyán elrontotta a gyomrát, ugyanis megy a hasa. Ennek nem tudtam nem örülni. Most is például a mosdóban van.
Zayn telefonja elkezdett rezegni.
-Hallo? –sutyorgott bele. –Jól van szívem, ahogy gondolod. Majd megyünk mi is! Szia.
-Hazamegy?
-Igen.
Ezek a mondatok teljesen boldoggá tettek. Harryék alszanak, a többiek a filmet nézik. Én körülbelül egyetlen momentumát se tudnám feleleveníteni a filmnek, még a címét sem tudom, folyamatosan Őt bámultam alatta.
-Izgalmas vagyok? –kérdezte, miközben a kivetítőt nézte. Mosolygott. Én is elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam és belepusziltam a nyakába.
-Na! –mosolygott még mindig (!) és próbált elhúzódni. Fejemet az ölébe fektettem, úgy néztem fel rá.
-Mit művelsz?
-Fogalmam sincs. –felemeltem a fejem és egész közel hajoltam hozzá. –Egyész héten nem volt úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád.
-Azt hiszem ez az érzés kölcsönös. –mosolygott édesen. Adtam egy puszit enyhén borostás arcára. Majd még egyet… és még egyet… egyre közelebb a szájához. A legutolsó szinte a sarkába ment. Végül ő volt türelmetlen és száját az enyémhez nyomta finoman. Kicsit lejjebb csúsztunk a széken, bár elég sötét volt ahhoz, hogy bármit is lássanak abból, amit csinálunk. Perceken keresztül mohón faltam ajkait. Nem bírtam elszakadni tőle, éreztem a varázst. Végül ő vetett véget csókunknak.
-Nem bírom… nem bírom… -sóhajtozott.
-Zayn…
-Stephanie.. fél éve nem voltam senkivel. Fél éve. –mondta elfúló hangon.
-Annyira szeretnék segíteni a problémádon. –puszilgattam a nyakát.
-Nem lehet.. nem… -tapasztotta puha ajkait a nyakamra, leült a földre, ölébe húzott. Éreztem, hogy élvezi.
-Ha nem lehet, ne provokálj. –álltam volna fel, de nem hagyta.
-A pokolba is, sosem szexeltem még moziban! –mosolygott.
-Én is szűz vagyok még! –nevettem fel erőtlenül.