11. Gyanú

Sziasztok! Itt is az új rész:) Remélem tetszeni fog, jó olvasást!!:)

Zayn Malik úr fel lesz jelentve az állatvédőknél! Ez már állatkínzás amit csinál :( ♥ 

Eltelt az egy hét, amit itt töltöttem. Olyan érzés volt, mintha a mézesheteinket töltöttük volna. Amikor nem dolgozott egész nap velem volt, mikor igen, akkor pedig hulla fáradtan hazajött, bezuhant mellém az ágyba és addig babráltam a haját, amíg el nem aludt. A haját… annyira gyönyörű haja van. Imádom. Imádom a színét, imádom, hogy ilyen dús, és olyan puha.
Annyira jó volt minden ezalatt az egy hét alatt. Viszont volt egy kis üröm is az örömben: haza kellett jönnöm. Nem maradhattam itt tovább, még ha annyira nehezemre is esett az elválás. Zayn kikísért a reptérre és hosszas ölelkezés után fel is szálltam a repülő égi csodára, ami majd fél napos utazás után Londonban épségben földet ért.

Becipeltem a csomagjaimat a lépcsőházba és nagy nehezen felszenvedtem őket a lakásunk ajtajáig. Bátortalanul nyitottam be, és berángattam a bőröndjeimet.
-Hahó! –szóltam be bátortalanul.
-Stephanie?
-Igen anyu én vagyok! –ekkor kijött a konyhából és odaviharzott elém. Mérges fej kíséretében egy hatalmas pofont kevert le nekem.
-Anya! –kaptam a kezem az arcom sajgó pontjához és szomorúan a szemébe néztem.
-Szégyentelen! Hogy volt képed ehhez? Én nem ilyennek neveltelek!
-Milyennek?
-Ilyen olcsó kis lotyónak! Egy ribanc vagy!
-Anya hallod miket mondasz? –gyűltek könnyek a szemeimbe. –Ribanc vagyok mert szerelmes lettem?
-Erkölcstelen módon elszeretted a saját unokatestvéred szerelmét! Annak a lánynak a szerelmét, aki a munkámat szerezte! Aki etet téged! Fel tudod ezt fogni te kis hülye?
-Az az ember egy nyomorék! Arra se képes, hogy megtartson egy fiút!
-Fejezd be vagy lekeverek még egyet! –emelte fel a hangját. –Ez egyedül a te hibád! Te nem tudtad magadon tartani a nadrágodat! Szégyentelen! Tűnj a szemem elől, látni se akarlak! –mutatott a szobám felé.
-De anya…
-Elég! Befelé amíg még szépen mondom!
-Jól van, ahogy akarod. –mondtam halkan, majd berohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ahogy beértem a könnyeim patakokban kezdtek el folyni. Mit tettem? Elárultam a családomat egy fiúért, akit életemben először fontosnak tartok. Az első olyan emberért, akinek 5 perc után is érzem a hiányát. Hogy mondhatnék le róla csupán azért, hogy ezzel megkíméljek másokat? Mégis hogy tehetném ezt? Adjam fel a boldogságomat máséért?
Fél órán keresztül picsogtam, mikor meghallottam, hogy csengettek. Úr ég, remélem nem Tom az.



Estelle szemszöge:

Folyamatosan Stephanie-n pörgött az agyam. Mit ronthattam el a nevelésében? Hogy lett ennyire erkölcstelen és gonosz? Én mindig a szeretetre, a család megbecsülésére neveltem. Erre így elárulja a saját vérét. Elmélkedésemből a csengő zökkentett ki. Odasiettem az ajtóhoz, és meglepődve találtam szembe magam a túloldalon állóval.
-Szia Estelle néni! –ölelt magához Miranda. Mellette Tina álldogált.
-Szia Estelle. –integetett szomorúan.
-Sziasztok lányok, gyertek csak beljebb! –Ahogy Tinára néztem görcsbe rándult a gyomrom.
Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
-Mi a baj veled Tina, olyan gondterheltnek tűnsz?
-Szakítani fogok Zaynnel, úgy érzem.
-Mi történt? –kerekedett ki a szemem.
-Megcsal valakivel.
-Mi? Ezt meg honnan veszed?
-Láttam a neten képeket ahogy Amerikában más lánnyal volt.
-És azt is tudod ki az a lány?
-Nem, sajnos az arcát nem láttam a kis nyominak, de csak tudjam meg ki az és kerüljön a kezeim közé!


Stephanie szemszöge:

Meg akartam nézni, hogy vajon ki jöhetett. Kimentem és elindultam a hang irányába. Megtorpantam, mikor meghallottam Tina nyavalygó hangját.
Szakítani fogok Zaynnel, úgy érzem.
-Mi történt? –anyu..
-Megcsal valakivel.
-Mi? Ezt meg honnan veszed?
-Láttam a neten képeket ahogy Amerikában más lánnyal volt.
-És azt is tudod ki az a lány?
-Nem, sajnos az arcát nem láttam a kis nyominak, de csak tudjam meg ki az és kerüljön a kezeim közé!
-Én vagyok az a lány! –léptem be határozottan. Felállt és megfordult.
-Tessék? –gyűltek könnyek a szemeibe.
-Velem csal meg Zayn. És szeretjük egymást! Úgy, ahogy te sohase voltál még szeretve! –erre felemelte az asztalon pihenő kést és egy határozott mozdulattal a hasfalamba mélyesztette.



Estelle szemszöge:

-Ne! –hallottunk meg Stephanie szobájából egy nagy kiáltást.
-Ez meg mi volt?
-Stephanie! –álltam fel és mindannyian odamentünk a lányom szobájához. Bementünk és láttuk, hogy mélyen alszik.
-Ne… Zayn! Zayn…
-Mi? –kerekedtek ki Tina szemei.


Stephanie szemszöge:

Arra keltem fel, hogy valaki a vállamat rázogatja. Szóval álom lett volna ez az egész. Nagy kár. Örültem volna neki, ha tényleg megtörténik. Legalább lecsukták volna és mi szabadon élhettük volna az életünket a szerelmemmel..
-Stephanie kelj fel!
-Ébren vagyok. –mormoltam csukott szemekkel.
-Szia Steph!
-Miranda! –pattantak ki a szemeim és kiugrottam az ágyból, hogy magamhoz ölelhessem ezer éve nem látott unokatestvéremet.
-Annyira hiányoztál!
-Te is nekem!
-Khm. –fúrta közénk kezeit Tina és széttolt bennünket.
-Most meg mi van?
-Szabadna megtudnom miért emlegetted álmodban a barátomat?
-Mi? –döbbentem le.
-Azt kiabáltad: Ne, Zayn.
-Jajj. Egy erdőben üldöztek és ő is ott volt. –kamuztam.


Tina szemszöge:

-Uh… ez nem lehetett túl jó álom!
-Hát nem volt az! –mosolyodott el féloldalasan. –Gyere velem Mir, mutatnom kell valamit!
-Megyek! –kézenfogva kimentek a szobából. Odatipegtem az ablakhoz és kinéztem rajta.
-Te nem jössz? –kérdezte Estelle
-Még nézelődök egy kicsit!
-Ahogy gondolod! –mosolyodott el, majd kiment. Körülpásztáztam a tekintetemmel a szobát, mikor észrevettem egy bőröndöt, aminek le volt hajtva a teteje. Kíváncsi voltam mi lehet benne, úgyhogy odasétáltam és felemeltem a tetejét. Döbbenten meredtem egy ismerős ruhadarabra. Pontosabban kettőre. Ezek ugyan azok a ruhák, amelyek a lányon voltak, akivel Zayn kavart a hátam mögött. És a haja is, meg az alakja is olyan volt, mint Stephanie-é! Egyre inkább kezdett világossá válni előttem, hogy ez a lány, ez a titokzatos idegen nem más mint az unokanővérem. De megállj csak Wilson, megismersz te még engem!
Elhatároztam, hogy nem buktatom le őt, mert azért nem voltam benne 100%-ig biztos. Erős volt a gyanúm. Előre elterveztem, hogy csendben figyelni fogom őket. Aztán meglátjuk mi lesz. Előbb utóbb úgy is lebuknak, ezt nem lehet a végtelenségig halogatni.


Stephanie szemszöge:

Ma jöttem haza mégis rettenetesen hiányzott Zayn. Ölelni, csókolni akartam egész nap. Hogy bírom ki, hogy megint nem látom egy huzamosabb ideig? Bele fogok őrülni ebbe. Ekkor megcsörrent a telefonom.
„Nem barom nélküled. Már most belehaltam egy kicsit.. Szeretlek!” –elmosolyodtam. Én is nagyon szeretem.
-Stephanie, életem megjött Tom! –jött be anya. Jajj ne, a hájas. Már csak ő hiányzott!
Kedvetlenül kimentem hozzájuk a konyhába, mikor megéreztem a húsos ujjakat a combomon, ami az ölébe húzott. Akaratlanul is elfintorodtam. Tina előkapta a telefonját.
-Zaynt hívom. –felkapam a fejem és halványan elmosolyodtam. Szerelmem! Rendesen kivirultam, mikor meghallottam a nevét.
-Nem veszi fel!
-Biztos ki van kapcsolva. –legyintettem. Észrevettem, hogy Miranda nagyon szuggerál engem. Bementem a szobámba, mondván átöltözöm.
Egy pár perc múlva megjelent Mir.
-Szia, bejöhetek?
-Persze, gyere csak!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze! –mosolyogtam ő pedig ránk csukta az ajtót.
-Veled csalja Zayn Tina-t?