14. Viszlát Tom!

Sziasztok! Ez egy elég erőszakos részre sikeredett, de remélem nem haragszotok érte:D Próbálok reális sztorit alkotni. Legalábbis nagyjából :) Jó olvasást hozzá!:)

-Várj drága, bemegyek és beszélek a hülye fejével. Te addig várj meg itt és kérlek mondd meg a többieknek, hogyha esetleg be akarnának jönni, hogy ne zavarjanak, jó?
-Rendben lesz minden, tuti ne menjek be? –nézett rám aggódó arccal.
-Nem, semmi sem történhet, nyugi. –simogattam meg az arcát. Visszamentem a szobába idegesen és magunkra zártam az ajtót.
-Ez mire volt jó, he? –ordítottam rá Tomra, mire ő lendületből akkora pofont lekevert nekem, hogy elestem. A hajamba markolt és felrángatott álló helyzetbe.
-Ahhh.. –kiáltottam fel. –Segítség!
-Stephanie! –ütötte az ajtót kívülről Zayn.
-Velem te így nem beszélsz te kis ribanc! Tisztában vagyok vele, hogy kefél téged. Te rohadt kis szajha, te! –kevert le még egy pofont, és megint elestem. Sikeresen lefejeltem az éjjeliszekrényt.



Zayn szemszöge:

Stephanie! –ütöttem az ajtót és rúgtam, mindent csináltam, hogy hátha betörik és bemehetek, hogy segítsek neki. A kezem szabályosan fájt már ahogy vertem azt.
-Zayn hát itt vagy életem? –jött oda Tina. –Mit művelsz itt?
-Ah, segít… ááá! –hallatszott kiabálás bentről.
-Stephanie! –vertem még mindig az ajtót.
-Te jó isten itt meg mi folyik?
-Engedjetek be! –sírtam el magam.
-Mi történik itt?
-Megveri, Liam, bántja! –öleltem magamhoz és a nyakába fúrtam a fejem.
-Micsoda? –kerekedtek ki Harry szemei.
-Tom… megveri… -mondtam a sírástól szakadozottan.
-Azonnal elkérem a pótkártyát.
-Segítsen valaki! Aaa… -hallottuk egyre elgyengülő hangját.
-Zayn egész reggel téged kerestelek.
-Fejezd már be! –ordítottam rá.
-Te sírsz?
-Nem baszd meg csak izzad a szemem! –veszekedtem vele.
-Most miért ordítozol?
-Azért mert … -hallgattam el.
-Fiúk! –kiálotott Harry és a kártyával a kezében iderohant hozzám.
Gyorsan kinyitottuk az ajtót. Ahogy beléptem épp akkor adott egy újabb pofont neki, amitől ő lezuhant az ágyra és nem mozdult meg többé.
-Stephanie! –suttogtam miközben mereven őt bámultam. –Úúúúúú… -sötétült el a tekintetem és lendületből nekiugrottam annak a hústoronynak. Ütöttem, vertem, ahol csak értem őt. Bele is rúgtam párszor, egyik rúgás pont a lába közti területre célzódott. És betalált.
Tina az ajtóban állt és minket bámult. Aztán a többiek lefejtettek Tomról. Berángatták a fürdőbe és rázárták az ajtót. Hívták a biztonságiakat. Odamentem Stephanie-hoz, aki ájultan feküdt az ágyon. Ölembe kaptam és átvittem Harry szobájába. Ebben ő segítségemre sietett.
-Zayn ez most mégis mi? –de ahelyett, hogy válaszoltam volna, lábammal becsaptam az orra előtt az ajtót.
-Zayn azonnal nyisd ki!
-Gyere csak innen hagyd most őket! –hallottam Harry hangját. Tina ellenkezett, mire ő „erőszakhoz” folyamodhatott, ugyanis Tina felsikkantott. Majd elhallgattak. A karjaim közt tartottam. Felszakadt az arcán a bőr több helyen is. Apró csókokat nyomtam a sebeire, miközben könnyeim megállíthatatlanul hullottak. Arcát simogattam és magamhoz öleltem amennyire csak tudtam.
-Annyira finom illatod van szerelmem… -motyogta, majd éreztem, hogy a nyakamnál a pólómba markol erőtlenül.
-Annyira sajnálom. –csuklott el a hangom. –Miért vert össze?
-Mert megtudta, hogy kavarunk…
-Honnan?
-Nem tudom, csak a szememre vetette. –motyogott.
-Nagyon fáj, ugye?
-Sokkal jobban fájt, mikor el kellett titkolnom, hogy téged szeretlek. Pedig én büszkén meg akartam volna mutatni a világnak, hogy te vagy az én szerelmem és nem az a zsírtömeg! De ennek vége. Soha többé nem mondok le rólad!

Arcát óvatosan tenyereimbe fogtam, és apró csókokat hagytam az egész felületén.
-Szeretlek. És nagyon féltem, hogy bajod esik!
-Hallottam. –mosolyodott el. –Csodálkoztam is, hogy nem szakadt ki az ajtó. –nevetett fel.
-Bár kiszakadt volna akkor most nem néznél ki így!
-Nagyon csúnya? –húzta el a száját.
-Hát…


Tina szemszöge:

Ez nem hiszem el! Hogy volt képed iderángatni, mikor a barátom és az unokanővérem kettesben édelegnek a szobádban? –háborodtam fel teljesen.
-Te normális vagy Tina? –förmedt rám Liam. –Nem zavar, hogy Stephanie nem volt eszméleténél annyira megverte őt Tom?
-Igen és most kettesben van Zaynnel!
-Ájultan te szerencsétlen! –kiabált fel Harry is.
-Ne ordítozzatok már velem!
-Te egy akkora önző ribanc vagy, amekkorát még föld nem hordott a hátán! Semmi szolidaritás nincs benned! Bárcsak téged vert volna össze!
-Ha nem lenne ennyire nagyravágyó, akkor mindez nem történt volna meg!
-Ha annyira nagyravágyó lenne, akkor Tommal rég nem lenne együtt úgy, hogy közben a te kis Malikoddal kefél legalább fél éve!
-Mi…csoda? –csuklott el a hangom.
-Jaj ne mondd, hogy még csak nem is sejtetted, mert akkor hülyébb vagy mint amilyennek hittünk!
-De… mi… ezt nem hiszem el! –gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Jobb ha elhiszed, mert így van. Sőt, mondok egy még cukibb dolgot: szerelmesek! Na ehhez mit szólsz? –flegmult le Harry.
-Azt, hogy menjetek a pokolba mindannyian! Mind! –ordítottam és kirohantam a szobából.

Harry szemszöge:

-Utána megyek. Nem hiányzik ez most Zaynéknek, hogy egy hülye féltékeny picsa ott dörömböljön az ajtón.
-Osztom a véleményt!
Kimentem a folyosóra és épp, hogy csak elértem Tina lendülő kezét, ami az ajtót vette célpontul.
-Engedj el, vagy nem felelek magamért.
-Na jó, elegem van! –vettem őt a vállamra mint egy zsákot és belöktem Stephanie szobájába, ahonnan a biztonságiak abban a pillanatban vitték el Tomot.
-Viszlát Tom! -intettem gúnyosan vigyorogva, mire ő halál arcot vetített felém. 
Beérve a szobába rázártam Tina-ra fürdőajtót. Azt hiszem jobb karantént nem is találhattunk volna a hülyéknek. Kimentem és visszamentem Liam szobájába, mint aki jól végezte dolgát. Tök jó, Tina sikítozhatott, ahogy akart, senki sem hallotta.


Stephanie szemszöge:

-Kérsz még valamit? –nyomta az arcomra finoman Zayn a jégkockákkal telerakott zacskót, amit a minibár fagyasztójából vadászott elő.
-Csak egy puszit! –mosolyodtam el és csücsörítettem.
-Megoldhatónak tűnik. –hajolt oda hozzám vigyorogva és megcsókolt. Karjaimat átkulcsoltam a nyaka körül és az ölébe bújtam. Miközben csókolt, a jégkockákat kiejtette a kezéből. Belemosolyogtam. Arcomra vezette kezét nagyon gyengéden, de amikor az egyik felszakadt sebemet érték ujjai, felszisszentem.
-Ne haragudj bébi.
-Sohasem tudnék. –mosolyodtam el és újra száját kerestem. Ekkor halkan kopogtak az ajtón.
-Megnézem ki az. –pattant fel mosolyogva, én pedig felszedtem a jeges zacskót és az arcomhoz nyomtam ahol sajgott.
-Áh, Harry. –állt félre, a göndörke pedig belépett a szobába.
-Minden rendben? Uh… -torzult el a feje mikor meglátott.
-Ne mondj semmit, kérlek! –nevettem fel.
-Örülök, hogy viszonylag jó a kedved ezek után.
-Persze, hogy jó. –néztem Zaynre, és megfogtam a kezét. Harry csak elmosolyodott.
-Vallomással tartozom. –fagyott le a vigyor a képéről. –És előre szólok, nagyon nem fogtok örülni neki, de nem bírtuk magunkban tartani Liammel.
-Mi történt?
-Hát Tina folyamatosan magával volt elfoglalva. Hogy te nem voltál vele egész nap, hogy téged keresett, aztán azon drámázott, hogy ti ketten most össze vagytok zárva. Meg azt mondta, hogyha nem lennél nagyravágyó, akkor most nem vert volna meg Tom. És hát kicsúszott a szánkon, hogy nem vagy nagyravágyó, mert akkor nem szexelnél Tommal. Mert hát érted Zayntől is mindent megkaphatnál…
-Mi? Te elmondtad Tina-nak, hogy Stephanie és én… ? Te jó ég… azt hiszem lesz még itt egy újabb vihar is.
-Igen, arra mérget veszek. –nyomkodtam a fejemhez a jeget, és minden érintésnél fájdalmasan elfancsalodott a fejem.