20. Magamból indulok ki

Sziasztok! Tippelgethettek! Vagy csak nekem tűnik egyértelműnek?:D Na majd meglátjuk meglepődtök e :) Jó olvasást ehhez a résuhez, és köszönöm a komikat az előzőkhöz!:)

szexisten ♥ :|

  

-Na mi van? –pusziltam a nyakába és mosolyogva kérdeztem meg csilingelő hangon.
-Semmi. –tette le a poharat és közömbösen hátrafordult, így szembe kerültem vele. A földet szuggerálta.
-Valami baj van?
-Nem tudom.
-Megbántad?
-Talán. Fogalmam sincs. Igazából izgató volt, csak…
-Csak?
-… jó volt Harryvel? Mármint… jobb tőlem? –basszameg, erre most mit mondjak? Mégse mondhatom, hogy csodálatos volt.
-Miért kérdezed?
-Mert érdekel.
-Na ne mondd! Egyéb indok?
-Ne felelj kérdéssel egy másik kérdésre!
-Most komolyan ez érdekel, hogy melyikőtökkel volt jobb? –próbáltam húzni az időt, hátha megunja. Nem tette.
-Igen, érdekel.
-Nem tudom megmondani melyikőtökkel volt jobb.
-Ha egy szóval kellene jellemezni mit mondanál?
-Mármint arra, hogy milyen volt Harryvel?
-Igen. –hmmm.. eszméletlen?
-Jó volt. De most mit pattogsz ezen Zayn, te akartad!
-Jó csak… nem tudom olyan fura volt ez az egész így.
-Mi volt fura benne?
-Nem tudom. Fura volt látni, hogy te meg ő… és hogy ez neked mennyire tetszik.
-Jó, talán a helyzet kicsit tényleg fura volt. De nem az tetszett, hanem amit művelt velem. Ennyi. Rohadt izgató volt. Na! –mosolyodtam el és közelebb lépve megpusziltam párszor az arca különböző pontjain. –Nem csináljuk többé. –mosolyogtam.
-Azt már nem! A következő meccsen én kezdek! De Harryt lecserélem!
-Ne már!
-Mi az, hogy ne már? –nevetett fel.
-Nem szeretek az újdonságokkal élni, és Harry eléggé bevált. Maradjon ő, mással én nem akarom!
-Pedig meg akartam kérni a szomszéd srácot otthon, hogy szálljon be egy két menetre! –nevetett.
-Hülye, istenem! –A szomszéd srácról tudni kell, hogy kb. 40 éves, kopaszodó és elöl hiányzik az egyik metszőfoga.
-Marad Harry, persze. –mosolygott. –Csak kíváncsi voltam a fejedre.
-Sziasztok! –száguldott be az említett nagy vigyorral az arcán.
-Szia!
-Na megyek, kiviszem a fiúknak a forrócsokikat. –tette tálcára a poharakat Zayn és ki is ment velük.
-Szóval?
-Szóval? –néztem rá mosolyogva.
-Hát… nem tudom. –mosolygott ő is.
-Egyébként az első olyan bulin, amin te is ott voltál. Illetve ti. Emlékszel, mikor Amerikából jöttemet játszottunk…
-Persze.
-Nem gondoltam volna akkor, hogy ilyen vagy az ágyban… -haraptam az alsó ajkamba, mire ő közelebb lépett pár lépéssel.
-Mégis milyen?
-Hát … ilyen…
-Milyen ilyen? –simította ki a hajamat az arcomból, hogy jobban lássa szemeimet. Fülig ért a szája.
-Ilyen csodás. –néztem fel olivaszemeibe. Még jobban elmosolyodott.
-Az lennék? –simított végig a karomon.
-Ugyan édesem, te is tudod, hogy az vagy. Egyébként, ha van kedved folytatni ezt, akkor szólok, hogy megbeszéltük Zaynnel. Ő benne van.
-Ahogy én is. De egyszer kipróbálhatnánk…nélküle is. –nyomott egy puszit a vállamra, majd hátrébb lépett és elindult kifelé. –Gondold át! –vigyorgott. Egy hangos sóhaj hagyta el a számat és összeszorítottam a szemeimet. Nem lehet Harry, mindketten tudjuk. Elmosolyodtam, mert Zayn jutott az eszembe. Kis féltékeny, annyira aranyos!
Odaléptem a konyhabútorhoz, melynek tetején ott pihent a táskám. Előkaptam a fogamzásgátlóimat és bekaptam belőle a napi adagot. Aztán eszembe jutott, hogy ez mennyivel nagyobb, mint amit régen szedtem, és hogy mennyire utálom lenyelni a gyógyszert. Mindig olyan érzés, mintha meg akarna akadni a torkomon.
Leültem az egyik székre és gondolkoztam. Mocskosabbnál mocskosabb dolgok jutottak eszembe, és legszívesebben folytattam volna a fiúkkal ott, ahol kb. negyed órája abbahagytuk. Olyanok ötlöttek az agyamba, hogy kifulladásig nyomnám velük. Cserélgetném őket, mint a fehérneműket. Eszméletlen mindkét fiú, annak ellenére, hogy teljesen mások. Azt már eldöntöttem, hogy a következő meccsen nem fogom megadni magam Harrynek. Ott szigorúan át fogom venni az irányítást.
Egy kicsit elmélkedtem még, majd kimentem a többiekhez. Zayn és Harry egymás mellett ültek a kanapé két szélén. Közéjük huppantam és felváltva lestem a mozdulataikat. Lehet, hogy hülyén hangzik, de mióta ez a röpke majd 3 óra lezajlott köztünk, teljesen más szemmel nézek Harryre. Már nem azt a kanos kisfiút látom benne, aki mindig csak arra gondol, hogy meg akar dugni és ennek hangot is ad, kekeckedik, hanem már egy férfit, aki eszméletlenül tud bánni azzal, ami a lába közt figyel. Hülyeségnek tűnhet, hogy pár óra alatt megváltozott a véleményem róla, de ennek ellenére így érzem. Most is épp az ajkait bámultam. Nem ment ki a fejemből ez a kis idő. Mereven figyeltem őt.
-Na jó, asszem én most megyek fel! Még mielőtt agyfaszt kapok. –Zayn.
-Baj van, drága? -kaptam fel a fejem.
-Nem, nincs. –válaszolt flegmán, majd felfutott az emeletre és becsapta maga mögött az ajtót.
-Ebbe meg mi ütött? –Niall.
-Fogalmam sincs, mindjárt utána járok! –Liam.
-Hagyd, majd én! –intettem le, és felszaladtam az emeletre. Benyitottam a szobájába, és megláttam, hogy az ablak felé nézve az ágyon kuporog.
-Elmondanád mi bajod van? –nem válaszolt, csak felpattant, és megragadva a karomat magához szorított. Szemei tüzet okádtak.
-Ez most már mindig így lesz? –kérdezte kicsit sem kedves stílusban.
-Mégis mi?
-Ah, szóval nem tudod!
-Nem, fogalmam sincs mi bajod van!
-Úgy bámultad… -lejjebb vette a hangját. –Úgy bámultad, hogy épp hogy a szemed ki nem esett!
-Zayn, miért kell beleképzelni dolgokat olyan helyzetekbe, ami mögött nincs semmi? Miért vagy ennyire féltékeny? Dugtunk egyet, ami kurva jó volt és nem megy ki a fejemből. Még mindig érzem, mintha még most is tartana. Teljesen kikészültem tőle. Rád is mindig így nézek utána, csak valószínűleg nem vetted még észre! Ez csak egy szex volt basszus! Ami mellesleg a te ötleted volt, szóval még ezért se hibáztathatsz!
-Jó, szóval ilyen hű de kurva jó volt…
-Igen, nagyon jó volt, de ennyi! Minek féltékenykedsz?
-Sose lehet tudni!
-Ezt meg mégis hogy értsem? –kérdeztem meg számonkérő hangnemben.
-Tomot is megcsaltad.
-Ezt most nem mondod komolyan, ugye? –gurultam be.
-De igen! –szemei szikrákat szórtak.
-Menj a fenébe, te idióta! –ütöttem bele a mellkasába, majd sarkon fordultam és kirohantam a szobából. Lefutottam a lépcsőn és kimentem az ajtón.
-Stephanie! –jött utánam Harry.

-Stephanie! Mi történt? –kérdezte Hazza, miután utolért.
-Zayn egy idióta… -puffogtam, egész addig, amíg mély nyakkivágású felsője alól ki nem villant a kulcscsontja. Nem tudom miért, de késztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. Nem tettem meg végül.
-Mi történt? –vágott búskomor képet. –Miattam?
-Nem, miatta! Te csak az ürügy vagy az ő faszságára!
-Mert? Mondd már mi van, mert nem értem!
-Semmi, féltékeny a drága. És még meg is sértett. Tudja nagyon jól, hogy szerelmes vagyok belé. Ami köztünk történt az meg csak biológia volt. Egy remek pár óra. De ezt ő nem képes felfogni.
-De most az a baja, hogy te meg én…
-Azzal jött, hogy túlságosan élveztem.
-Hát istenem! –nevetett fel. –Legközelebb durvább leszek!
-Nem, legközelebb én leszek durvább, kicsim! –simítottam végig állvonalán.
-Khm…
-Zayn! Asszem lenne pár dolog amit meg kellene dumálnotok. Nem jó ez így. –húzta el a száját majd elment.
-Én nem vagyok kíváncsi rád Malik! –néztem rá tűzben forgó szemekkel.
-Senki se kérdezte mit akarsz! –ragadta meg erősen a karomat és magához vont. Felnyögtem halkan, de nem a fájdalomtól, amit a karomban éreztem a szorítása közben.
-Mire jó ez az egész? –suttogtam csukott szemekkel.
-Mire gondolsz? –suttogott szinte a számba. Szívem őrült tempót diktált és mélyen az addigra kinyitott szemeimbe meredt.
-Úgy szeretlek. Miért kételkedsz bennem?
-Mert idióta vagyok és magamból indulok ki. Te nem csaltad meg Tomot, mivel sosem szeretted. De én? Én mit tettem? Elárultam a lányt akit valaha szerettem. Vagyis azt hittem, hogy szerettem, amíg meg nem ismertelek.
-Ne csináld ezt. Nem akarom, hogy bármi közénk álljon!
-Nem fog. –ölelt magához mosolyogva, majd átkarolta a vállam és elindultunk a ház felé.