15. Új tervek 1. rész

Sziasztok! Itt egy új rész még:) Untam a banánt és alkottam :) Jó olvasást!:)

Botrányra való tekintetettel hazamentem. Ahogy anyu meglátta a kék-zöld színekben pompázó fejemet majdnem kitért a hitéből. Mikor elmeséltem neki, hogy Tom volt, akkor is. Zayn besegített a szobámba, annyira aranyos volt velem. Leült az ágy szélére míg én kipakoltam a bőröndömből. Lehorgasztott fejjel bámulta a lábát. Nem szóltam semmit, csak odamentem hozzá és finoman felemeltem a fejét álla alá nyúlva. Leültem mellé szorosan, hozzábújtam és megcsókoltam.
-Mi a baj édesem?-simítottam végig a haján, lecsúsztatva kezemet a tarkóján.
-Felelősnek érzem magam ezért a szörnyűségért.
-Nem vagy felelős! Az egyetlen felelős itt áll előtted! –mutattam magamra. –Én nem szakítottam vele. Sőt, igazából össze se kellett volna jönnöm vele. Csak a pénzéért voltam vele. Fáj kimondani, de ez az igazság. De legalább megtanultam, hogy mi az értékes. Téged egy ócska garas nélkül is szeretnélek teljes szívemből! –„dörgölőztem” neki az arcának finoman, majd homlokomat az övéhez érintettem és mélyen a szemeibe fúrtam tekintetem.
-Annyira szeretlek! –sodorta ki arcomból a hajam, majd ölébe húzott. Lefektetett finoman az oldalamra és hátulról átölelt. Arcát hátulról a nyakamba fúrta, így éreztem a légzését. Fél óra múlva már aludt. Én is rászántam magam erre, ami sikerült is.


Estelle szemszöge:

Valaki őrült módjára kopogtatott az ajtón. Félve nyitottam ki, mi van ha Tom az és Stephanie-ért jött. Lenne hozzá pár keresetlen szavam, ha ő az, biztos, hogy feljelentem testi sértésért azt az állatot.
-Szia Estelle néni … -lihegett Mir az ajtó túloldalán. Be is sietett.
-Szia Miri valami baj van?
-Most hallottam, hogy mi történt Stephanie-val! Az a Tom egy állat! Kiderült, hogy Zayn miatt?
-Elméletileg igen, és ezért agyalta őt meg. De ne féljen csak meg lesz még ennek a következménye! Nevelés célzatából se volt még soha megütve, nehogy már majd a pasija verje agyon!
-Hát igen, az ilyen nem ember! Milyen gyengeségre vall megütni egy védtelen nőt… borzalom. Itthon van?
-Igen a szobájában. –indultam el az említett helység felé. Pár kopogás után halkan benyitottam, mivel nem jött válasz. Bedugtuk a fejünket és egy tündéri látvány fogadott minket. Zayn a fal mellett, hátulról átölelte Stephanie-t és a nyakába bújt a buksijával.
-Istenem de édesek. –mosolygott Miri.
-Szerintem is! Bárcsak ne lenne egy bűnös kapcsolat. Annyira összeillenek! Már a kezdetektől ez megy. Sajnálom, hogy Tinát így megbántották!
-Na Tina is eltakarodhat a jó büdös picsába, már elnézést!
-Mert?
-Az volt a legnagyobb problémája miután Steph-et megagyalták, hogy Zayn a segítségére sietett. El is küldték a fiúk a viharba. Kár, hogy nem voltam ott, lehet, hogy megtéptem volna. Úgy szégyellem, hogy a rokonom!



Tina szemszöge:

Fél órája hívtam fel Tomot, hogy jöjjön át a lakásomba, szeretnék vele valamit megbeszélni. Már eltelt a fél óra és még mindig nem volt itt.
További 10 percet kellett rá várnom, mire kegyeskedett megérkezni. Nem elég, hogy visszataszító de még pontatlan és agresszív is.
-Bocs hogy késtem.
-Legközelebb kérlek ne tedd, így is elég ideges vagyok!
-Hát még én! No, miről akartál velem beszélni?
-Gondolom tudsz arról, hogy a te drága Stephanie barátnőd és az én Zaynem bolondot csináltak belőlünk. Undorító módon elárultak minket a hátunk mögött és még közben élvezték is a dolgot, és nevettek a markukba. Ezt szeretném kegyetlenül megtorolni rajtuk valahogyan. Sejted, hogy annak semmi hatása nem volt, hogy Stephanie kapott egy pár pofont.
-Azért jó pár elég nagy pofont kapott és kétszer bele is rúgtam.
-Többször kellett volna. Addig amíg mozog. Na most már mindegy. Szóval valahogy el kell érnem, hogy örökre meggyűlöljék egymást, vagy nem is! Azt, hogy a legutolsó vércseppje elfolyásáig szenvedjen. Egy örökké valóság legyen a kín, amit átél.
-Egy rettenetesen jó ötletem támadt!
-Hallgatom! –csillantak fel a szemeim.
-Első körben kicsit megagyalom a Malikot is. Túl szép pofája van. Megérdemli
-Ez a minimum. Aztán?
-Utána valahogy elszakítjuk egymástól. Megerőszakolom Stephanie-t, hogy tuti terhes legyen.
-Az nem jó, elvetetheti!
-Majd fogva tartjuk amíg meg nem szüli!
-Á ez nem jó. Utána azt csinál a gyerekkel ami akar.
-De lesz 9 nyomorult hónapja.
-De utána vége… valami újat kell kitalálni ez olyan szar. –vontam meg a vállam.
-Van egy még jobb ötletem!
-Na!
-Stephanie fogamzásgátlót szed. Egyik nap beosonok a házukba, kicserélem valami másra a tablettáit. Terhes lesz…
-Igen és ez miért jó?
-A terv nehezebbik része ezután következik!



Stephanie szemszöge:


Mozgolódásra ébredtem, aztán éreztem, hogy gyengéd ölelésbe burkolózva fekszem még mindig Zayn pedig hozzám simul.
-Jajj. –nyögtem fel, mikor elfeledkezve a sebekről az arcomon oldalra akartam fordítani a fejem.
-Baj van bébi?
-Nem. –mosolyogtam.
-Jóreggelt galambjaim! –jött be anyu egy tálcával a kezében.
-Reggelt?
-Bizony, jól elaludtatok. Már reggel 9 óra!
-Mi? De hát fél 2kor feküdtünk le!
-Bizony ám! –mosolygott anyu és letette az ágyra a tálcát, aminek mi éhesen nekiestünk. Jóízűen tömtük a fejünkbe a finom kaját, amit anyu csinált. Etettem Zaynt, mire anyu csak mosolygott.