35. Egy képzelgés

Sziasztok! Hot + 18 for life! Lets enjoy it aha! :)

Élvezkedjetek! A kövi rész nem tudom mikor lesz, igyekszem amennyire tőlem telik, ígérem! Köszönöm a támogatást, nagyon jólesett! :) ♥

freakin' perf ♥ 

Feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Senkisem volt rajtam kívül a házban. Legalábbis ezt hittem…
Egy tanga és egy melltartó volt rajtam, mondván a fiúk úgyis elutaztak, semmi veszíteni valóm nincsen. Nem fognak meglátni. Könnyed léptekkel suhantam le a konyhába egy pohár innivalóért. Behajoltam a hűtőbe, mert az ajtóban alul volt egy bontatlan üveg narancslé. Mikor felegyenesedtem azt hittem szívrohamot kapok. Harryvel találtam szembe magam, aki hatalmas mosollyal legeltette a szemeit rajtam. Pillanatnyi zavarom elmúlt és szexi mosolyára összpontosítottam.
-Kívánatos vagy.
-Harry nem kell mindent kimondani ami eszedbe jut! –nevettem fel.
-Pedig néha jólesik.
-Nekem úgy tűnt, hogy mindig.
-Ha már így belebonyolódtunk ebbe… kurvára kívánlak…
-Hát elég szar ügy, mivel csak te vagy itthon.
-Én bevenném Zaynt, de ha egyszer nincs itt, hát nincs itt! –kapott fel a combomnál fogva.
-Harry mit művelsz?
-Meg foglak dugni. –felültetett a pultra és szétnyitotta a lábaimat. Közéjük furakodott és letolta magáról a melegítő nadrágját. Szenvedélyesen megcsókolt, miközben ujjai egyre feljebb csúsztak a combomon. Rázott a hideg az érintésétől. Ujjaimmal megmarkoltam a konyhapultot olyan erősséggel, hogy elfehéredtek. Kívántam őt minden porcikámmal. Nem először lenne dolgom vele és hát nagyon érti a dolgát, az az igazság…
Szinte letéptem róla a felsőtestét galád módon takaró pólót és végigsimítottam rajta jólesően. Kirázta a hideg.
-Harry… -búgtam bele a fülébe, mikor keze rátalált a leggyengébb pontomra. Beleremegtem…
-Ne… ne kínozz! –sikkantottam fel szakadozottan.
-Pedig imádom mikor alattam hullámzik a tested a gyönyörűségtől. Megőrjítesz!
-Kérlek Harry… ne kínozz… könyörögve … kérlek! –szinte már sírtam.
-Jól van, ahogy gondolod. –mondta halkan, majd visszahúzta magára az időközben lekerült nadrágját és a nappali felé indult.
-Mi… MIT MŰVELSZ? –ordítottam rá.
-Te kérted, hogy ne kínozzalak! –nézett fel a válla fölött és kajánul vigyorogva kiment. Összeszedtem minden lelki erőmet és utána mentem.
-Te mégis mit… mit… mit képzeltél? –úgy lihegtem, mint aki lefutotta a maratont.
-Nem tudom, mit képzeltem? –rántotta meg a vállát és széttárta a karjait ártatlan fejjel.
-Na megállj te kis szarházi! Te utolsó kis söpredék! –mentem oda hozzá és belemarkoltam a hajába. Erősen magához rántott, én pedig izmos felsőtestének feszültem.
-Úgy felizgat mikor ilyen mocskosul beszélsz hozzám! –motyogta, miközben én a nyakának estem, és kezemmel nekitámadtam a nadrágjának. Eltolta finoman a kezeimet.
-Hmmmm! –nyögtem, miközben száját az övére tapasztottam, ezzel jelezve, hogy baromi jó lenne már, ha nem ellenkezne. Újra megpróbálkoztam ezzel a hadművelettel, ismét sikertelenül.
-Harry! –pirítottam rá, gondolván az ezt követő próbálkozásom sikeres lesz. Azonban ez is kudarcba fulladt..
-Ajj! Fejezd már be!
-Mit is? –búgta kellemes hangon a nyakamba.
-Megadhatnád magad végre!
-Szeretnéd, mi?
-Hát ami azt illeti, már ELÉGGÉ! –kiabáltam rá.
-Na mi van kislány? Felizgattalak?
-Harry ne csináld már! –hisztiztem. Már a könnyeimmel küszködtem.
-Sírj csak! Nem kapsz meg olyan könnyen! Azt akarom, hogy könyörögj értem!
-Már fél órája könyörgök érted, de ezt nem bírom! Olyan mint a drogelvonó!
-Bennevagyok, hogy hamarabb megkaphass. Viszont az ahhoz vezető út egy szerepjáték lesz!
-Benne vagyok, mindenben benne vagyok! –puszilgattam a nyakát.
-Lassan a testtel!
-Értettem. –vágtam magam haptákba, pedig nagyon nehezemre esett. Ő elszaladt…
-Ülj le szépen! –mutatott a székre, amivel visszatért és letette a nappali közepére.
Teljesítettem, amit mondott.
-Most pedig végig kell nézned, ami magammal művelek, úgy, hogy nem érhetsz hozzám!
-Te…tessék? –kerekedtek ki a szemeim.
-Csak figyelj. Ha jól viselkedsz kapsz egy kis jutalmat! –benyúlt a nadrágjába és csak annyit láttam az anyagon keresztül, hogy a keze fel-le mozog. Körülbelül 5 percig bírtam a dolgot, aztán a kezeim elindultak felé és a csípőjére tapasztva őket letérdeltem elé.
-Rossz vagy! –pirított rám. –Várj itt! –felszaladt az emeletre és kb 2 perc múlva visszajött egy nyakkendővel.
-Most mi… -fogta a kezeimet és a székhez kötözte.
-Ez annyira nem ér… ne kínozz már! –újra a nadrágjába nyúlt.
Össze vissza vonaglottam már a széken miközben ő kéjesen nyögdécselt. Nem csinálta végig a dolgot, de addig igen, hogy nadrágját majd átszakította a kedvenc testrésze.
-Jó kislány! –mosolygott és közelebb hajolva szenvedélyesen megcsókolt. Nyelvemmel azonnal övét kerestem, és hamar meg is találtam. Belenyögtem a csókunkba.
-Na ez a nem semmi! –simított végig a hátamon. Igen, teljesen leizzadtam közben.
-Most már végre befejezted? Kiélted az elfojtott vágyaidat, te terrorista?
-Azt hiszem! Na figyelj! –kötözte ki a kezeimet, amiket már elszorított a nyakkendő, ahogy próbáltam megszabadulni tőle.
-Szükséged van egy kis előjátékra?
-Igen Harry! Ez minden vágyam! –nevettem fel keserűen. Leült a székre.
-Na?
-Na mi? –néztem rá értetlenül.
-Azt művelsz velem, amit csak akarsz…
-Ez most komoly? –szaladt széles vigyorra a szám.
-Nem, viccelek!
-Megfogadom! –odaléptem hozzá és lerángattam róla a nadrágját. Szabályosan belevetődtem az ölébe.
-Végre! Istenem… -sóhajtottam egy nagyot.

-Stephanie! Ébredj már fel!
-Zaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaayn! Ezt nem hiszem el!
-Mi van? Rosszat álmodtál?
-Nem… nagyon jó álmom volt! –mosolyodtam el és kimentem a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd egy erős szorítást éreztem a hasamban. Lenéztem és pizsamanadrágom pirosra színeződött…