31. A legboldogabb születésnap

Sziasztok! A zenedobozos résznél úgy láttam nem szeretitek az ilyen elvontabb, meghittebb és romantikusabb részeket, de el kell, hogy keserítselek titeket, mert ez is az lett:) Remélem azért tetszeni fog majd ennek ellenére, mert szerintem tipikus lányregényes lett, és mellesleg megsúgom, hogy személyes élményem van beleírva :) 

-Zayn könyörgöm menjünk valahová! Olyan szép idő van és még a karácsonyi vásárra sem mentünk ki, pedig lassan már vége van!
-Szívem még csak 1 hét múlva lesz karácsony. Addig nem lesz vége a vásárnak.
-Menjünk kiii! Igyunk egy forraltbort, vagy egy puncsot!
-A puncsban sok az alkohol!
-De bort lehet inni!
-Sehogy sem tudom megúszni ezt az egészet?
-Nem nem nem nem nem! –mosolyogtam.
-Ahahajj… -műsírást produkálva az ablakhoz állt. –Még a hó is esik! És este van… Fázni fogunk!
-Ne nyavalyogj már! –pirítottam rá.
-Jól van na, de csak, hogy érezd mennyire szeretlek! –mosolygott és megpuszilt.
-Köszönöm drágám! –öleltem át a nyakát, majd siettem is készülődni.
3 és fél hónapos terhes vagyok. Már egy icipicikét lehet is látni. Tényleg minimálisan, mert nagyon picit nőtt csak a hasam, szinte nem is észrevehető, olyan, mintha hasra felszedtem volna kb. 2 kilót. Zayn nagyon édes velem mindig, az anyukája pedig még derékmelegítőt is küldött, nehogy felfázítsam magam. Olyan cuki mindenki velünk, hála az égnek, hogy nem vetettem el akkor…
Gyorsan felöltöztem, és Zayn is így tett. Ki akart menni a házból kigombolt kabáttal, A nyakába aggattam a sálat, az kéne még csak, hogy megfázítsa magát. Kedvesen elmosolyodott, majd elhagytuk a házat. Odakint nagy pelyhekben esett a hó és eléggé hideg volt. A kesztyűmet természetesen otthon felejtettem, csakhogy nehogy már minden tökéletes legyen. Zaynbe karolva mentem mikor észrevette hogy fázik a kezem. Megfogta és zsebre vágta az övével együtt. Rámmosolygott, én pedig megpusziltam. Most úgy éreztem, tényleg olyanok vagyunk, mint egy igazi szerelmespár.
Hiába volt rajtam két pulcsi + egy kabát, még így is majdnem megfagytam. Dörzsöltem a karomat, hátha a súrlódástól felmelegszik, hát nem sok sikerrel jártam. Aztán Zayn teljesen megőrült. Levette a kabátját és rám adta. Először ráordítottam, hogy azonnal vegye vissza, nem tette. Azt mondta, ha nem veszem fel leteszi a padra és itt hagyja. Mondtam neki, hogy ez nem így működik, ha már minden áron rám akarja adni, akkor bújjon bele és bebújok mellé, nem hagyhattam, hogy egy pulcsiban mászkáljon szakadó hóesésben decemberben. Végül csak meggyőztem.
Odaértünk a kis faházakhoz, ahol a kirakodóvásár volt. Szebbnél szebb karácsonyfagömbök sorakoztak, illetve mindenféle színnel ellátott fényfüzérekkel volt teleaggatva az egész stand. Igazán gyönyörű volt, már értem miért imádom ennyire a karácsonyi vásárokat. Odaértünk egy asztalhoz, ahol csak angyalkás karácsonyfadíszek, angyalkás felfüggeszthető figurák, különféle méretben, illetve angyalkás szobrocskák voltak. Megcsodáltam őket, valamiért rettenetesen vonzottak engem mindig is. Tátott szájjal figyeltem a kis szárnyas tündérkékre, amint pirospozsgás arcocskájukkal kacagó pózban kiformálva figyeltek le a polcról és az asztal teljes területéről.
-Iste…nem… -csuklott el a hangom a gyönyörűségtől.
-Szívem? –nézett rám Zayn, aki abban a pillanatban ért oda.
-Elolvadok… csodálatosak…
-De hát ezek csak angyalkák. –mosolygott.
-Nem, ezek nem csak angyalkák, fogd be Malik! –nyomtam az ujjamat a szájára úgy, hogy közben oda sem néztem. Aztán egy mérges pillantást vetettem rá. Majd elmosolyodtam és visszanéztem a kis tüneményekre.
-Gyönyörűek! –mondtam gyermeki bűvölettől ittasan.
-Nem is tudtam, hogy így elalélsz tőlük. –mosolygott, majd nyomott az arcomra egy puszit. –Gyere, mert bezár a többi, annyit tökörészünk itt!
-De olyan szépek. –néztem Zaynre csillogó szemekkel. –Na jó.. –mosolyogtam, majd elindultam a másik bódé felé. Zayn még mondott valamit az eladónak az angyalkás pultnál, majd az örömében szinte felvisított. Zayn csak mosolygott és elindult felém.
-Mit mondtál ennek a jóembernek?
-Csak boldog karácsonyt kívántam, aztán megkérdezte én vagyok e Zayn Malik, és megörült nekem. –mosolygott.

Forraltbort ittunk, ami kifejezetten jólesett, és a doki szerint jót is tesz, mert a bor segít a vérképzésben, szóval javasolta is, hogy egy pohár bort igyak meg naponta. Aztán hazamentünk, mert már nagyon fáztam. Kint voltunk vagy 3 órát, mindenem fájt már a hidegtől.

Ahogy beértem a fiúk házába, odabent sötétség LETT VOLNA, ha nem lett volna teletűzdelve az egész lakás fényfüzérekkel. Ámulatba estem, amint megláttam a sok csodaszép világító kis izzócskát.
-Úristen, itt meg mi történt? –esett le az állam.
-A fiúk elutaztak a családjaikhoz a karácsonyra. Szóval megörököltem a lakást addig, mert ugye karácsonyra én is anyuékhoz megyek… és addig a bő egy hétig csak a miénk a ház. –mosolygott. –Gyere! –fogta meg a kezem és az emelet felé vontatott.
-Mi az, Zayn, miben mesterkedsz?
-Mindjárt meglátod! –nyitott be a szobába, és itt is ugyan ez volt a helyzet. Gyönyörű fények borították el a helységet, csak egy valami volt, ami miatt sírva fakadtam… mindenhol angyalkák voltak. A fabódé összes kis angyalkáját felfedeztem a szobában, és még többet is!
-Boldog születésnapot. –suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.
-Honnan tudod, hogy ma van a szülinapom? –néztem rá, miközben patakokban folyt a könnyem. –Hisz jóformán még anyu sem tudja…
-Az titok.
-Köszönöm szépen! Ez életem legeslegszebb születésnapja! –öleltem át a nyakát, és erősen magamhoz szorítottam. Könnyeim megállíthatatlanul hullottak. Az egész olyan volt, mintha csodaországba csöppentem volna. Hatalmas csillámporral borított csillagok, angyalkák pelyhes szárnyakkal, vagy csillámporosakkal, mindenhol fényfüzérek és nagy ezüstös csillámporral borított karácsonyfagömbök. Gyönyörű volt, és ez mind értem… soha senki sem volt még ennyire figyelmes velem szemben. Teljesen elérzékenyültem.
-Aztán keresd meg, hogy melyik a legszebb! –mosolyodott el, miközben a könnyeimet törölgette. –Na, ne pityeregj!
-Csak annyira jólesik. Még soha senki sem gondolt rám. Annyira aranyos vagy!
-Szeretlek! –puszilt homlokon, és magához ölelt. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam egy különlegesen szép, kicsit nagyobb méretű angyalt az asztalon.
-Ő lesz a kedvencem! –mutattam a diótörő mellett meglapuló kis gyöngyszemre.
-Miért pont ő?
-Mert olyan csodálatos… -vettem a kezembe és végigsimítottam rajta mosolyogva. –Nem tudom elmondani mennyire boldog vagyok most… -néztem fel Zaynre. Ő csak mosolygott.
-Örülök, hogy sikerült a tervem. Bármit megtennék, hogy ilyen boldogan csilloghassanak a szemeid, és ilyen boldogan mosolyoghass. Ez a legfontosabb számomra. Hogy téged boldognak lássalak...