24. Az igazság pillanata

Voálá! :) Remélem örültök, és szerintem nem volt nagy meglepcsi :)  

Két baromi hosszú hét telt el azóta, mióta megcsinálták a DNS vizsgálatot a kisbabámon. Egyébként azóta rettenetesen a szívemhez nőtt a pici, és teljesen mindegy ki az apja, én megtartom. Képtelen lennék kioltani az életét egy olyan ártatlan kis lénynek, aki belőlem fogantatott. Mindegy, hogy Harry e az apja, vagy Zayn. Ha Harryé, én nem kötelezem, hogy viselje gondját, sőt. Nem szeretném, csak ha ő is. Viszont ha Zayné lenne akkor minden olyan más lenne. Annyira jó lenne, ha tényleg tőle lenne a baba. Miért félek mégis ennyire attól, hogy nem ez lesz az eredmény? Egyébként neki még el se mondtam, hogy terhes vagyok. Azt terveztem, hogy miután megtudom, hogy melyik fiútól van, majd akkor közlöm vele a hírt. Fogalmam sincsen, hogy hogyan fogadja majd, de mindenképpen elmondom neki. A baba pedig megmarad. Vagy apával, vagy apa nélkül. Anyu már tud a dologról, rettenetesen megijedt, majd legalább ennyire boldog volt a hír hallatán. Milyen ironikus az élet, a gyerekem és a kistesóm szinte egyszerre fognak felnőni. Mondjuk valószínűleg anyu sem feltételezte, hogy 20 évesen anyuka leszek. És valószínűleg azt sem, hogy ő 40 évesen nagymama.
Az igazság pillanatára várok. Itt ülök az orvosi rendelőben, hogy megkaphassam a borítékot, amiben az eredmények vannak. Hatalmasat nyelek percek óta. Remegnek a kezeim és izzad a tenyerem. Félek… ez a legjobb szó arra, ami kifejezheti a jelenlegi állapotomat.
Visszagondoltam arra, hogy micsoda tortúrák közepette vadásztam le a hajszálakat a két fiútól. Zayntől nem volt nehéz, csak miközben aludt kitéptem a haját. Lehet, hogy kicsit morbid, de kénytelen voltam, mert a fésűjében nem találtam hajat. Harry már nem volt ilyen egyszerű…


*-Hol vagy már Steph lekéssük a filmet!? –morcizott Zayn, miközben én eszelős módjára rohantam lefelé a lépcsőjükön. Vissza kellett fordulnom még egyszer, mert hívott a természet.
-Megyek már ne aggódj, még időben vagyunk!
Igen, moziba készültünk. Zayn attól tartott, hogy lekéssük az adást. Pedig még kezdés előtt odaértünk 10 perccel. Mi a leghátsó sorban foglaltunk helyet, míg Harry, Niall, Louis, Eleanor és Liam pedig előttünk. Harry előttem ült.
A film elég csöpögős volt, Zayn pedig rengeteget ivott, úgyhogy 5 percenként járkált pisilni. Ekkor ragadtam meg az alkalmat. Harry aludt, én pedig kitéptem pár hajszálát. Felkelt, de szerencsére azt hitte, hogy a szék csípte be. Alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel…*


-Áh, Miss Wilson! Parancsoljon! Bocsásson meg de rohannom kell! –nyomta a kezembe a borítékot, majd el is vágtatott hamar a doki. Ott álltam megsemmisülve és idétlenül szorongattam a papírt. Gyűrögettem a szélét, majd visszaültem a váróterem egyik székére. Fél óráig meredtem a semmibe, majd feleszméltem. Ránéztem az izzadt tenyereimtől rongyossá szorongatott A/4-es borítékra, majd megkerestem a ragasztását és remegő kezekkel felszaggattam kb fél óra alatt a papírt. Előhúztam belőle a pár lapos eredményt, és végigolvastam többször is, lassan egymás után figyelmesen.
Felnéztem és összeszorított szemekkel sóhajtottam egy nagyot, mielőtt megnéztem volna a végeredményt. Majd rápillantottam a teszt utolsó bekezdésére…


-Anya! Anya! –rohantam be a szobába sírva.
-Steph kicsim, itt vagyok! Mi történt!? –nem válaszoltam csak zokogva magamhoz szorítottam. Sírtam pár másodpercig ebben a helyzetben, majd eltávolodtam tőle és ugrálva, sikoltozva megragadtam a kezét.
-Mondd már el, hogy mi történt! Először azt hittem, hogy szomorú vagy, most meg madarat lehet fogatni veled!
-Az övé, anyu! Tőle van a babám! –szaladt fülig a szám és megint zokogni kezdtem már a gondolattól is.
-Mi van? Most ezt nem értem. Kiderült végre kié a baba?
-Igen!
-És ki az az ő?
-Zaaaaaayn! –törölgettem megállás nélkül hulló könnyeimet miközben már levegőt is alig kaptam.
-Tessék? –kérdezte csilingelő hangon mosolyogva.
-Zayn a baba apukája, anyu! –öleltem őt magamhoz megint.
-Bocsi most muszáj felhívnom Victoriát, ezt meg kell osztanom vele, annyira boldog vagyok! –szaladtam be a szobámba és felhívtam őt. Két csengés után felvette.
-Vic, hol vagy? –bömböltem bele a telefonba.
-Jézus Steph, baj van?
-Fel tudsz jönni hozzám?
-Azonnal rohanok, de mi a baj?
-Semmi, csak gyere. Majd itt mesélek!


Körülbelül 10 perc múlva már a szobámban szorongattam magamhoz őt és még mindig sírtam.
-Na most már elmondanád végre, hogy mi a baj? Kezdesz megijeszteni! –ekkor kicsit megpróbáltam összeszedni magam. Lehiggadtam, kifújtam magam és leültem az ágyra. Megtöröltem a pofikámat és elkezdtem mesélni.
-Szóval tudod, hogy Harry, Zayn és én…
-Hogy gruppenben toltátok, igen. –nevetett fel.
-Igen. És azt is tudod, hogy teherbe estem?
-Pfffffff. –köpte ki az összes almalevet, ami a szájában volt. –Te… te terhes vagy?
-Igen, az vagyok. -mosolyogtam.
-Ezért voltál úgy elkenődve az elmúlt 2 hétben?
-Igen, mert nem tudtam ki az apja, de ma megtudtam!
-És?
-ZAYN! –üvöltöttem fel, mire ő a füléhez kapott.
-Te jó isten Steph megsüketülök! –nevetett. –Viszont annak nagyon örülök, hogy tőle lesz a baba. Gondolj már bele mi lett volna ha Harry lenne az apja.
-Apokalipszist zúdított volna ránk Zayn, az biztos… egyébként valami olyat tudtam meg, hogyha legközelebb meglátom Dr. Denniels-t tuti kitekerem a nyakát! Aljas sarlatán!
-Miért? –kerekedtek ki a szemeim.
-Mert fogamzásgátló helyett C vitamint szedtem egy hónapig. Aztán csodálkoztam, hogy terhes lettem. Utolsó szemétláda, fogalmam sincs mi célja volt ezzel, de nem is vennék rá mérget, hogy direkt csinálta. Egy szétszórt csőd volt az utóbbi időben, mikor nála jártam. Mindegy nem is fontos. Most sokkal fontosabb, hogy fogalmam sincsen, hogy fogom elmondani Zaynnek.
-Hát igen az még egy kemény menet lesz. Viszont nézd a dolog jó oldalát, most már annyiszor dughatsz Harryvel meg Zaynnel, ahányszor csak akarsz és a fejed se fog fájni miatta.
-Hülye! –nevettem fel. –Nem lenne gáz? Így terhesen…
-Na és? Terhes vagy és nem szifiliszes!
-Hát az igaz, csak… nem tudom. De hallod segííííts! Mit mondjak Zaynnek?
-Mondd el neki karácsonykor!
-Karácsonykor? De hát addig van még másfél hónap. Addig talán már a hasam is elkezd nőni.
-Majd azt mondod neki, hogy híztál.
-Én nem verem át őt. Akkor inkább kitalálok valamit…
-Van is egy jó ötletem. –mosolyodott el.

Felhívtam Zaynt és megbeszéltük, hogy ma piknikezni megyünk a közeli parkba. Ilyenkor nem sokan szoktak arrafelé mászkálni, szóval maximum a hangyákkal kell majd megküzdenünk a fajfennmaradásért, de ezt bevállalom. Többen vannak, de én nagyobb és éhesebb vagyok, haha.
-Szia édesem. -nyomott egy puszit a számra, mikor a megbeszélt helyen találkoztunk.
-Szia Zayn. -néztem mélyen a szemeibe mosolyogva.
-Mi ez a jó kedv? Egészen ki vagy virulva!
-Hát majd mindent a maga idejében! -kacsintottam rá, majd kézen fogtam és elsétáltunk a park legnyugisabb részére.
Láttam rajta, hogy azalatt a fél óra alatt, mialatt bájosan eszegettünk majd megölte a kíváncsiság, de úgy voltam vele, hogy jobb, minél később tudja meg. Rettenetesen féltem. Aztán végül nem bírta tovább és rákérdezett.
-Most már elmondod? -kémlelt gyönyörű mogyorószemeivel.
-Hát... nem hiszem, hogy örülni fogsz. Mert nagyon váratlan és korai, de nem én tehetek róla.
-Mi az? Megijesztesz...
-Hát... nem akarok kitérni a témáról, úgyhogy megkíméllek a rizsától.
-Köszönöm. Szóval?
-Terhes vagyok!