22. Az óriáskerék

Sziasztok! Na tettem még egyet, remélem örültök neki, ovációt kér a kis Tamara :$ :) Jó olvasást csibéim! :D

Megérkeztünk az étteremhez. Zayn kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, utána belé karoltam és bementünk az elegáns helyre. Fekete csipkeruhámról képtelen volt levenni a tekintetét akár egy pillanat erejéig is. Bámult, ami zavarba ejtő és hízelgő is volt egyszerre. Szeretem, ha tudom uralni a férfiakat. Annyira gyengék mindannyian, és ezt rendszerint szeretem kihasználni. Egy kis dekoltált felső, egy falatnyi szoknya, vagy csak egy sokat sejtető ruha és máris a tenyeredből esznek. Nem is kell kurvásnak lennie, elég ha pont ott takar, ahol el kell gondolkodniuk. Szeretnek fantáziálgatni, hogy mi lapulhat a takarásban lévő felületen, szóval miért is ne játsszunk az elméjükkel, ha már egyszer isten megadta azt a lehetőséget, hogy megtegyük?
A pincér bekísért az asztalunkhoz. Egy nyugalmas kis ablak melletti asztalka volt, szépen feldíszítve. Leültem és megvártam, míg ő is megteszi. Megfogta a kezem és közelebb hajolt. Elmosolyodott.
-Kicsim most már igazán elmondhatnád már, hogy miért jöttünk ide!
-Örülök, hogy ennyire izgatott vagy. –mosolygott. –Csak azért, hogy eltöltsünk egy szép estét.
-De valamit kérdezni akartál!
-Mindent a maga idejében!
-Ne csináld ezt, majd megöl a kíváncsiság! –nyavajogtam. Hatástalanul.
Kihoztak egy üveg finom pezsgőt, amit el is iszogattunk körülbelül fél óra alatt. Aztán megkaptuk az étlapokat, kirendeltük a kaját, amit hamarosan ki is hoztak.

-Kérlek Zayn… -kérleltem kedvesen, miközben már ettünk.
-Ne rontsd már el! Különlegesnek kell lennie! És az is lesz, megígérem. –mosolygott szelíden, majd megsimogatta a kézfejem. –Egyébkén sem kell semmi különlegesre gondolnod.
-De akkor is kíváncsi vagyok. –mosolyogtam.
-Nemsoká megtudod. Csak befejezzük a kaját és elmegyünk valahová.
-Hová? –csillantak fel a szemeim.
-Titok! –mosolygott.
-Megölsz ezzel! –dőltem hátra a széken.

Hamar befejeztük a vacsorát, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, annyira izgatott voltam. És ugyebár ha valaki izgul, sokkal lassabban megy az idő. Vagyis ő abban a helyzetben úgy látja. Beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a Temzéig. Ott kiszálltunk egy sötét utcában.
-Mit csinálunk itt édes? –mosolyogtam, miközben ő kézen fogott és mosolyogva maga után húzott.
-Shhhh.. gyere!

Kimentünk a kivilágítatlan kisutcából a térre. A London Eye gyönyörű fényekben pompázott, csak úgy mint a felé vezető összes fa. megálltunk és eltátottam a számat.
-Istenem te mióta vagy ennyire romantikus? Annyira gyönyörű! –Zaynre néztem, aki lehunyta a szemeit és egy hatalmasat sóhajtott.
-Na mi az? –mosolyogtam.
-Nagyon féltem, hogy nem fog tetszeni.
-Ez? –mutattam az előttem álló tájra. –Gyönyörűbb helyre ha akartál volna se tudtál volna hozni bébi! –pusziltam meg enyhén borostás arcát.
-Örülök akkor. –mosolygott rám kedvesen.
-És most már megtudom amit akartál?
-Meg. –mosolygott. –Rettenetesen izgulok. Nem tudom mit szólsz majd hozzá.
-Talán ha elmondanád végre, akkor ez is kiderülne. –lehajtotta a fejét.
-Hát, szóval… -megfogtam az állát és gyengéden felemeltem a fejét. Szemei gyönyörűen csillogtak.
-Leszel a barátnőm? –kérdezte miközben mélyen a szemeimbe nézett. Szemeimbe könnyek gyűltek. Megcsókoltam. Semmit sem mondtam neki. Nem éreztem szükségességét a szavaknak, mikor lehetetlen volna kimondani üres fecsegéssel mindazt, amit éreztem. Ez a csók sokkal beszédesebb volt annál.
-Ezt vehetem igennek? –mosolygott.
-Teljes mértékben! –öleltem magamhoz és megindultak a könnyeim.



Tina szemszöge:

-Ajj Tom szedd már össze a cuccaidat! –kerülgettem a szoba különböző pontjain széthányt koszos ruhadarabokat, hogy eljuthassak a telefonomig, ami éppen csörgött.
-Jóestét doktorúr!
-Jóestét kisasszony! Csak szerettem volna megköszönni a konzervatóriumot, illetve elmesélni, hogy Miss Wilsont bejelentette a barátnője kivizsgálásra holnapra.
-Ugyan, semmiség! Viszont még nem ért véget a feladata. Mindenről tudni akarok! Mikorra jelentette be?
-Fél 10-re.
-Akkor a terv a következő...


Stephanie szemszöge:

-Köszönöm ezt a csodás estét szívem! –bújtam oda hozzá és homlokához nyomtam az enyémet. –Őrülten szeretlek… -suttogtam. Nem válaszolt, csak megcsókolt.
-Holnap látlak? –mosolygott.
-Persze. Minden nap! –mosolyogtam és egy puszit nyomtam a szájára, majd egyet az arcára, és megöleltem.
-De most megyek, mert anyu egyedül van itthon. –mutattam az ajtóra.
-Jóéjt. –mosolygott.
-Neked is! –váltottunk egy utolsó csókot. Kínkeserves szenvedés árán engedtem el a kezét. Annyira nem akartam, hogy itt hagyjon, egy ilyen csodálatos este után. Vigyorogva mentem fel az emeletre és halkan kinyitottam a bejárati ajtót. Anyu és Vic –aki nagy meglepetésemre itt volt –egyből a nyakamba vetették magukat.
-Mi volt? Mindent tudni akarunk!
-Összejöttünk hivatalosan is!

Megfürödtem és lefeküdtem az ágyra. Bekapcsoltam a laptopomat, hogy felmehessek Twittere.
Ahogy az oldal betöltött, egyből kiguvadtak a szemeim. Egy privát üzenetem jött Zayntől.
„Már most hiányzol” –Elmosolyodtam. Nem bűn ez, hogy valaki ennyire boldog legyen, mint amennyire én vagyok ebben a pillanatban? Hogy lehet, hogy ennyi bűnöm ellenére egy ilyen férfit rendeltek mellém odafentről? Nagyon kegyesek lehetnek hozzám az égiek. Vagy talán már megbűnhődtünk ezért a tiltott kapcsolatért?

Reggel álmosan bújtam ki az ágyból. Villámsebességgel kellett készülődnöm, mert picit elaludtam és időpontom van a nődokihoz.
Megreggeliztem tehát, gyorsan összekaptam magam és egykettőre oda is értem a dokihoz.
A rendelőben ültem vagy fél órát. Közben láttam pár igazán boldog kismamát, nagy gömbölyödő pocakkal, amint egymással beszélgettek a picúrról illetve a terhességről. Elmosolyodtam. Olyan aranyosak voltak ilyen kerek hassal.
-Stephanie Wilson! –szólítottak, én pedig bementem. A doki most is olyan furcsa volt.
-Valami baj van, doktor?
-Nem, kisasszony, csak mostanában van egy kis feszültség otthon. Semmi komoly.
-Biztos nem így van, ha hónapok óta ilyen ideges. Legutóbb is olyan gondterheltnek tűnt.
-Ne aggódjon tényleg semmiség. Szóval mi a panasza?
-Kicsit rosszul érzem magam mostanában. Hányok állandóan és késik a havim. Tudja egy kicsit aggódtam, úgyhogy úgy gondoltam eljött az ideje annak, hogy eljöjjek.
-Azonnal megvizsgálom. –mosolygott rám kedvesen. A vizsgálat nem tartott tovább fél óránál. Aztán megnyugodtam, ugyanis kiderült, hogy semmi bajom sincs és nem vagyok terhes sem. Felöltöztem gyorsan és már mentem is haza.

Ahogy kiértem a rendelőből Zaynt tárcsáztam, aki hamar fel is vette.
-Szívem? –csilingelt a hangja a telefon másik végén.
-Szia bébi, csak azért hívlak, hogy elmondjam semmi bajom nincs, most jövök a dokitól!
-Na ennek nagyon örülök! Várj egy picit, mindjárt megállok és visszahívlak.
-Jólvan. –tettem le a telefont és elindultam hazafelé.



Tina szemszöge:

-Doktor? –vettem fel a telefont.
-Én egy olyan játékba mentem bele, ami miatt most már egészen biztos, hogy elveszítem az állásomat!
-Mi történt, meséljen!
-Terhes…
-Micsoda? De hát ez nagyszerű!
-Lenne, ha nem mondtam volna neki azt, hogy nem az!