25. Az új pártfogó

Sziasztok! Na miben fogadjunk, hogy nem erre számítottatok?:) Remélem azért örültök, hogy így alakult :D Na jó olvasgatást! :) 

-Jajj Stephanie, ez nem volt jó vicc… már kezdtem örülni neki. –nézett rám morcosan.
-Kicsim! –fogtam két tenyerem közé arcát és tekintetemet övébe fúrtam. –Nem vicceltem! –mosolyogtam.
-Mi…? –kerekedtek el a szemei. Nem hitte el amit mondok neki. Vagyis elég nehezen esett le neki, hogy tényleg nem viccelek.
-Már több hete tudok róla. –mosolyogtam. -Nem mertem elmondani addig, amíg nem voltam benne biztos, hogy tőled van. Mert ugye Harrytől is lehetett volna. De most már biztos, mert DNS vizsgálatot csináltak rajta, szóval ha te is szeretnéd apuka leszel!
-Wííííííííííí! –ugrott fel, majd felkapott és megpörgetett a levegőben és vagy egymillió puszit nyomott az arcomra. Remegett kezem lábam. Talán most jött ki rajtam a félelem, amit akkor éreztem, mikor idejöttünk. Végül is nem tudtam, hogy mire számítsak.
-Hát nem teljesen erre számítottam. –mosolyogtam. –Azt hittem ki fogsz akadni, vagy valami… de ez? –szöktek könnyek a szemeimbe.
-Egy gyerek a legeslegszebb dolog az életben. Még jó, hogy nagyon örülök neki.
-De olyan nehéz lesz és olyan korán jött…
-Az lehet. De ketten együtt minden akadályt legyőzünk! –mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is téged, nagyon!
-Már csak azért is félek, mert nekem sosem volt igazi családom. És félek, hogy nem leszek jó anyja…
-Te leszel a legjobb anyja a világon!


Gyerekek mi ez a jó kedv? –kérdezte Harry mikor fülig érő szájjal besétáltunk a Direction-lakba.
-Csak  annyi, hogy…
-…hogy nagyon szép idő van ma! –fojtottam Zaynbe a szót, mire ő kérdőn nézett rám. Bementem a konyhába, ő pedig követett.
-Mit miért? –görbült le a szája, mint egy kis ovisnak.
-Mindenki meg fogja tudni, csak ne most! Kérlek… karácsonykor elmondjuk nekik, rendben? Mi van ha előre iszunk a medve bőrére és…
-Jól van drágám, ahogy akarod. –puszilta meg az arcom. Ekkor Harry bejött.
-Este? –húzogatta a szemöldökét.
-Mi lesz este?
-Hát értitek! Benne vagytok?
-Az az igazság Harry, hogy mostantól sajnos más lányt kell keresned magadnak!
-Miért? –kerekedtek ki a szemei. –Nem volt jó?
-De, nem erről van szó, csak…
-Csak ő az enyém. –fonódott két kéz a derekamra és a nyakamba fúrta arcát.
-Miért érzem azt, hogy valamit eltitkoltok?! –húzta fel az egyik szemöldökét.
-Nem titkolunk el semmit, csak egy időre elég volt, ennyi.
-Hát jó…
-Beszéld meg az anyukájával, nagyon vonzó nő!
-Hülye! –ütöttem bele a vállába.
-Most miért, szereti az érettebb nőket is! –nevetett fel.
-Jól van Zayn, pihenj! –durrogott és kiment a konyhából.
-Úristen! Halálosan megsértettem! –nevetett.
-Kis bunkókám. –pusziltam meg, majd én is kimentem a konyhából, és Zayn is követett.


Tina szemszöge:

-Figyelj már ide te használhatatlan semmire kellő! –kiabáltam Tommal, aki éppen a combomat markolászta. Már megint engem akart. Hányingert kaptam.
-Mi van már megint?
-Csak annyi, hogy mivel Dr. Denniels csődöt mondott Stephanie-nál, ezért valószínűleg új dokihoz jár. Szóval vagy meg kell találnunk azt a dokit, vagy egy új bizalmast kell kerítenünk valahogyan.
-Mert?
-Miért szerinted hogy raboljuk el a gyerekét másképp? A közelébe se fogunk tudni menni!
-Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar bekapja a legyet.
-Jajj én igen. Mindketten egészségesek és a nyomorult kurvája már akkor dugott vele, mikor még velem járt… az ilyen ribancoknak semmi sem szent! De nem baj, most mindenért megfizet!
-Én nem tudlak tovább kísérni ezen az úton cica. –simított végig a  belső combomon.
-Ezt most hogy értsem?
-Úgy, hogy nekem Malik és Stephanie ártott. Nem pedig az a szerencsétlen kisgyerek!
-Igen, de azzal, hogy kiiktatjuk azt a fattyút nekik ártunk vele, gondolkozz már!
-Az lehet, de én nem megyek bele olyasmibe, ahol egy ártatlan is sérül!
-Mi baja lehet annak a kis fattyúnak? Lepasszoljuk valakinek aki gondját viseli majd. Ő sohase tudja meg az igazságot hacsak a nevelőszülei el nem mondják neki, Stephanie-ék pedig sohasem találják meg.
-És szerinted annak az ártatlan gyereknek jót fog tenni, hogy nevelőszülőknél nevelkedik fel?
-Más kisgyerek is túlélte már!
-Nem tudom neked mennyire tetszene, ha te lennél a kisgyerek! Nyílván te is szeretnél az igazi családoddal élni!
-Ne nyavalyogj már mint egy fürdő kurva! Ha nem hát nm, megoldom egyedül is! Ostoba!
-Csak tudnám hogy lehettél szerelmes Zaynbe, ha egy ilyen gyalázatot képes vagy elkövetni ellene. –vette magára a zakóját.
-Eleinte te is jó ötletnek találtad, sőt, te vetetted fel!
-Igen, de aztán rájöttem, hogy egy ártatlan élettel játszadozol. Ő nem ártott egyikünknek sem. Már nem akarom megbosszulni Stephanie-nak a dolgokat. Részemről le volt tudva azzal, hogy megvertem, te meg megerőszakoltad a pasiját. Ez bosszú volt, normálisan elintézve de nem a családján keresztül.
-Milyen családról beszélsz? Az egy fattyú!
-Attól, hogy nem házasok, együtt élnek, szerelmesek és az ő közös kisgyerekük. Belőlük fogant. Szerintem ez az alapja a családnak és nem egy nyomorult papír. Felnőhetnél már egy kicsit.Tényleg, legalább terhes lettél? … Na ugye… –lépett ki az ajtón.
-Ostoba! –elemtem fel a vázát az éjjeliszekrényről és hozzávágtam az akkorra becsukódó ajtóhoz. Ennyire nem lehetek szerencsétlen hogy még csak nem is estem teherbe. Zsarolhattam volna azzal, hogy jöjjön vissza hozzám. De így? Várjunk csak… kerítenem kell valakit erre a feladatra!



Stephanie szemszöge:

Itt ülünk Tina háza előtt vagy fél órája a kocsiban Zaynnel. Van pár holmi amit vissza akartam hozni neki, hogy végleg lezárhassuk vele a közös múltunkat és végre új életet kezdhessünk.
-Ezt… nem hiszem el! –kerekedtek ki a szemeim, mikor megláttam Tomot kijönni a házból és végig kísértem a szememmel, amíg leér hozzánk a vaskapuig.
Kiszálltam a kocsiból.
-Hát ti meg? –nézett ránk kerek szemekkel.
-Ezt én is kérdezhetném! –vontam fel a szemöldököm.
-Fogalmam sincs. Egy hatalmas tévedés volt ez egész. Tina nem normális.
-Mi meg csak… csak visszahoztunk neki pár dolgot.
-Én a helyetekben nem mennék be! Teljesen elgurult a gyógyszere!
-Mert?
-Nem mondhatok semmit, csak azt, hogy vigyázzatok vele. Meg a picire is!
-Mi? Te honnan tudsz a piciről? –kerekedtek ki a szemeim.
-Mi intéztük el Tina-val.
-Tessék? –kérdeztük egyszerre Zaynnel.
-Baromi egyszerű volt. C vitamint adott a doki neked fogamzásgátló helyett.
-El se hiszem… mivel vettétek rá a dokit?
-A lányát nem vették fel a konzervatóriumba. Tina elintézte neki, cserébe ezért.
És ebből mi örömötök volt? Mert igazából ezzel jót tettetek, mert nagyon boldogok vagyunk.
-Nem lettetek volna sokáig azok. Sőt, én a helyetekben most is tartanék tőle. Mondom, hogy megőrült.
-Miért?
-Nem mondhatom el, különben engem is belerángat. És ebből még később rendőrségi ügy lehet. Viszont azt elárulom, hogy most szálltam ki belőle mert nagyon aljas húzásai vannak…
-Pont ezért mondd el! Mert ezzel tisztára mosnád a neved!
-Biztos nem rántotok be?
-A gyerekemre esküszöm meg neked! –láttam rajta, hogy igazad mond.
-Egy undorító dologra készül.
-Mégis mire?
-Az egész terhességet azért találta ki, hogy te megszüld azt a babát, aztán elrabolja és odaadja valakinek, hogy te az életben meg ne találd többé. Mert azt akarta, hogy mindketten életetek végéig szenvedjetek.
-Hogy mi?
-Ezt viszont én nem fogom hagyni! Megígérem nektek! Engem is megsértettetek, nem mondom. De az a gyerek semmiről sem tehet!
-Miért lettél ennyire kedves?
-Nem miattatok. Csak az erkölcseimmel nem fér össze, hogy belemenjek egy ilyen aljas dologba.
-Köszi, hogy szóltál, nagyon hálásak vagyunk érte! –Zayn.
-Nem kell megköszönni, csak tettem, amit jónak láttam. Csak annyit mondok, hogy legalább legyetek nagyon boldogok, dacolva Tina idegrohamaival!

Miután Tom mindent elmesélt felrohantunk Zaynnel a házba.
-Ti meg mit kerestek itt? –ahogy megláttam elsötétült az arcom. Ledobtam a földre a dobozait és nekiugrottam. Téptem a haját, és miközben Zayn próbált leszedni róla párszor a hasába is talpaltam.
-Utolsó ribanc! Nyomorult! Hogy képzelted ezt?
-Nem hiszem, hogy neked kellene kérkedni a ribancozással, kicsikém!
-Csak úgy szólok, mindent tudok! Hogy ártani akartál a kisbabámnak, de előre figyelmeztetlek, ha csak egy haja szála meggörbül te leszel az első, akit felelősségre vonunk és az élő istenre esküszöm, hogy a börtönben fogsz megrohadni! –szorítottam a haját még mindig.