33. Az első nap Párizsban

Sziasztok! Itt az új részecske :) Jó olvasást:)

 pitsa ♥:D

Szenteste…


Zayn szemszöge:

A mai napom egy az egyben egy őrült rohanás, reggeltől estig. Hajnalban Stephanie úgy vesén rúgott, hogy vissza sem bírtam aludni, annyira kiverte az álmot a szememből. Aztán olyan 7 óra körül felébredt ő is, gyorsan összecsomagolta a ma reggelre még szükséges holmijait is, aztán kitalálta, hogy ő mangót akar enni, ami jól meg van érve, mert az olyan finom édes, ő pedig imádja, és most meg fog halni, ha nem ehet egy szép, pirosra érett mangót.. Puff Malik, most feladták neked a leckét. Lementem a boltba körülnézni. Találtam avokádót, papayát, igaz elég zöld állapotban, de legalább volt. De mangó, az seholsem…
Most mit csináljak? Már tuti teljesen hülyének néznek, mert itt állok a Tesco kellős közepén és a fejem vakargatom, hogy honnan akasszak le Stephanie-nak fincsi mangót. Aztán eszembe jutott a régi szomszédom, még mielőtt egy házba költöztünk a fiúkkal. Maggie néni. Neki volt ilyen üvegháza, ahol déli gyümölcsöket termesztett, még banánt is, kókuszt, ilyeneket. Nagyon remélem, hogy mangója is van, és azt is remélem, hogy ad is belőle 1-2 szemet. Fogtam egy taxit, majd a sofőrre ráparancsoltam, hogy azonnal vigyen az általam bediktált címre.
-Ötven font lesz.
-Tessék? –akadtam ki egy kicsit és összeráncolt szemmel meredtem rá. –Na jó nesze, fogja! –vágtam hozzá egy százast, mert annyi volt nálam apróbb…
-Jupí! –visított fel, majd el is hajtott. Már csak azt nem tudom, hogy fogok hazajutni miután végeztem itt, sebaj!
Becsengettem.
-Csókolom Maggie néni, emlékszik még rám? –mosolyogtam.
-Zayn drága kisfiam! Annyira örülök, hogy látlak! –puszilgatott körbe, majd megölelt. –Gyere beljebb!
-Egy hatalmas szívességgel fordulok önhöz, és kérem ne sértődjön meg, csak a barátnőm terhes és…
-Tessék? De hát ez csodálatos! Gratulálok!
-Köszönöm. –mosolyogtam.
-Szóval, mi kellene a kis kertecskémből? –mosolygott.
-Hát 1 vagy 2 érettebb mangó.
-Gyere csak, megkeressük a legszebbeket! –kacsintott mosolyogva, majd a hátsó üvegház felé vezetett.

Ki is kerestük a két legszebbet. Szép nagyok voltak, pirosak és érettek. Akartam neki adni érte cserébe valamit, de semmit sem fogadott el, nem csak pénzt nem.
Aztán kiszaladtam az utcára, és leintettem egy taxit. Haza is értem viszonylag gyorsan.
Felfutottam a szobába, és mikor beértem, kiestek a kezemből a gyümölcsök. Steph ott táncolt erotikusan, és mindössze egy aprócska, fekete csipketanga fedte a testét.
-Hmmm.. –lépett oda elém, miközben szemeimet képtelen voltam levenni csodálatos testéről. Lehajolt a mangóért, felvette és jólesően beleharapott.
-Istenem… -sóhajtott egyet, miközben újra és újra beleharapott a gyümölcsbe. Én pedig az alsó ajkamba…
-Hmmm… nagyon fincsi.
-Látom. –tátottam el picit a számat. Tudom, hogy amatőr, de annyira dögös volt.
-Kérsz belőle? –mosolygott rám pajzánul, majd a melléhez nyomta.
-Ne tedd ezt velem. –szuggeráltam mereven, és minden mozdulatát figyelemmel kísértem. Odalépett elém, majd felnézve rám elmosolyodott.
-Szeretlek kínozni, kicsi Malik úr.
-Igen, erre sikerült rájönnöm. –meredtem szemeibe. Aztán megcsókolt. Hosszú combjai alá nyúlva felkaptam, majd a szoba közepe felé haladtam vele, mikor a tükörben megláttam az egész hátát beborító tetoválását. Hogy lehet ennyire szexi egy ilyen csodálatos nőn ez a hatalmas ábra? Pedig nem szeretem a túl nagyokat lányokon, de ez valahogy… tényleg úgy néz ki, mint egy igazi angyal.



Stephanie szemszöge:

-Te nem is angyal vagy, hanem maga az ördög. –nyögte erőtlenül miközben leült az ágyra, ölébe húzva finoman.
-Szexmániás vagy.
-Te meg iszonyatosan szexi! –emelt fel picit, amíg lerángatta magáról a nadrágját. Aztán visszaültem az ölébe.
-Hééé!
-Shhh kis mohó! –mosolyogtam, majd összepuszilgattam. Egy darabig tűrte, hogy kínozom. Aztán mikor már kezdte átszakítani a micsodájával a bugyimat, kicsit elvesztette a fejét.
-Nem bírom tovább, elég ebből! –emelt fel.
-Haha, rajtam bugyi van! –egyetlen mozdulattal félrehúzta a vékony szövetet, majd az ölébe ültetett. Hatalmasat sóhajtottam.
-Most már nincs akadálya… semminek! –csúsztatta tenyereit a csípőmre, miközben olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem szétharapja a számat. Gyengéden, de szenvedélyesen… azt hiszem sikerült felizgatnom a fantáziáját. Na meg persze mást is.


Őrült rohanásban telt el az egész délelőttünk. Délután negyed háromkor landolt a gépünk Párizsban, és egyből a szállodába mentünk. Csodálatos volt Párizs, minden fényáradatban úszott, nagy pelyhekben hullott a hó.

-Ez a fa engem irritál! –mutatott a rózsaszín díszekben pompázó szállodai műfenyőre, ami a szobánk ékességévé vált erre a pár napra.
-Miért, szerintem nagyon cuki.
-Langyi fa! Mi van ha fiúk veszik ki a szobát? Tök buzis! –nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Ne mérgelődj, mert árt a szépségednek! –koppintottam az orrára.
-Akkor is buzis!
-Tegyél ellene! –nevettem fel. Erre ő odament. Azt hittem fel akarja rúgni, vagy valami. Ehelyett lehajolt, és előszedett mögüle valamit. Nagy mosollyal az arcán odajött elém.
-Boldog karácsonyt angyalka. –mosolygott kedvesen.
-Ez micsoda? –csillantak fel a szemeim.
-Nyisd ki és meglátod! De nem angyalka. –húzta el a száját. –Mert ezt még azelőtt vettem, mielőtt megtudtam volna.
-Kifejezetten örülök neki, most van épp elég angyalkám! –mosolyogtam, majd kinyitottam a dobozt.
-Úr isten! –kaptam a számhoz, mikor megláttam. Ő csak mosolygott.
-Zayn ez… ezt néztem ki, mikor veled voltam a … istenem… -néztem mereven a fekete dobozból rám kukucskáló gyémántkirakásos órát. A múltkor együtt vásárolgattunk, mikor a poén kedvéért bementünk egy ékszerboltba, és megjegyeztem, hogy gyönyörű ez az óra. De igen csak borsos ára volt, úgyhogy hamar kiszerettem belőle.
-Ezt nem hiszem el, hogy képes voltál megvenni!
-Pedig látod.
-Köszönöm szépen. De már megint elmaradok mögötted. –konyult le a szám. –Én idióta ajándékot vettem karácsonyra. És ne röhögj ki, de ez volt az egyetlen ötletem, a pokémonos figurák mellett. –ekkor felnevetett. –Szerettem volna, valami személyeset adni, és mivel tudom, hogy szereted ezeket, ezért csináltam neked egyet. –nyomtam a kezébe a kis selyemtasakot, ami egy ezüstszínű masnival volt összehúzva.
-Te csináltad? –kerekedtek ki a szemei. Aztán előszedte.
-Juuuuj! –mosolyogott el mikor meglátta.
-Tudom, hogy gáz, mert labdába se rúghatok egy gyémántokkal kirakott óra mellett, de…
-Stephanie! –emelte fel az államnál fogva a fejem finoman. –Nagyon nagyon örülök neki, és ennél személyesebbet nem adhattál volna. És imádom a karkötőket. –mosolygott, majd elkezdte bűvölni a kis fagyöngyökkel kirakott fonott gyártmányomat.
-Szeretlek te kis bolond. –mosolyodott el, és megpuszilt.