21. Ki tudja?

Sziasztok! Kicsit megkésve ugyan, de meghoztam az új részt!:)  

Egy hónappal később…

Az elmúlt egy hónapban remekül elmulattunk Harryvel és Zaynnel. Szinte nem telt el úgy hét, hogy ne lettünk volna együtt. Azonban a napokban kezdtem kicsit viszolyogni tőle. Egyáltalán nem kívántam a dolgot, meg is mondtam nekik. Valamiért nem vágytam rá.
Ma reggel nagyon fura érzéssel ébredtem. Úgy éreztem, mintha forogna velem az ágy, mikor a plafonra néztem. Rettenetesen szédültem. Próbáltam felállni, és meg is inogtam. Belekapaszkodtam az ágyba, de az imbolygástól úgy felkavarodott a gyomrom, hogy behánytam. Fogalmam sem volt, hogy mi történt velem.
-Jóreggelt kicsim! –jött be mosolyogva Zayn. –Óh… -látta meg, hogy a wc mellett ülök és rajta támaszkodom. –Baj van? –nézett rám aggódó tekintettel.
-Rettenetesen rosszul vagyok. Ilyen még sohasem fordult elő velem. Alig állok a lábamon.
-Mi a baj? –simogatta a hátamat.
-Úgy szédülök, hogy menni alig bírok. És ez. –mutattam a wc-re.
-Hánytál?
-Megint…
-Jóreggelt! Oh… -lépett be a szobába Victoria, a legjobb barátnőm. Most jött haza Amerikából pár napja. Azóta sülve-főve együtt vagyunk. Kiskorunk óta ismerjük egymást, ő az egyetlen, akit valaha is barátomnak tudtam nevezni.
-Már megint? –kérdezte aggódó tekintettel. Csak bólintottam.
-El kellene menned orvoshoz életem! –csóválta a fejét Vic.
-Semmi szükség rá. Biztos csak összeszedtem valami vírust!
-Sülve főve együtt vagyunk. Ha vírus lenne mi is elkaptuk volna Harryvel.
-Harryvel? –nézett ránk értetlenül Vic. Elmosolyodtam. Rajtunk kívül senki sem tudja, mit műveltünk esténként.
-Igen, a múltkor egymás villájával ettünk. –rögtönöztem, mire Zayn nagyon el kezdett bazsalyogni.
-Hozok teát. Hátha attól jobban leszel.
-Köszi édes. mosolyodtam el halványan, ő pedig kiment.
-Kérdezhetek valamit? –ült le mellém Vic.
-Persze.
-Szóval… mi van köztetek Harryvel?
-Tessék? –kerekedtek ki a szemeim.
-Ugyan már, annyira bénán hazudoztok Zaynnel. Szerinted bevettem ezt a gyenge dumát, hogy egymás villájával ettetek? Nem vagyok hülye!
-Megfogtál. –hajtottam vissza a fejem a wc fedelére.
-Szóval?
-Nem mondhatom el. Megígértem.
-Kérlek! Tudod, hogy megbízhatsz bennem!
-Igen, de ez nem csak az én titkom!
-Akkor meg főleg. Szóval?
-Megígéred, hogy azonnal elfelejted mihelyst kitetted a lábad ebből a szobából?
-Meg. –mosolyodott el. –Csak olyan rohadt kíváncsi vagyok, mondd már el! –csillogtak izgatottan a szemei.
-Nem találnád ki miket művelünk mi hárman Zaynnel.
-Gruppen. –nevetett fel, az én mosolyom viszont lefagyott.
-Eh… ez most …komoly? –lepődött meg teljesen.
-Jobb lett volna, ha még sem tudod, nem de?
-Hát most nagyon meglepődtem. –kerekedtek ki a szemei. –Azta… bízhatsz bennem, senkinek sem fogom elmondani. De ez nagyon durva.
-Durván csodálatos, egyébként… -mosolyodtam el zavartan.
-Jó? –vigyorgott.
-Pff.. magasan a legjobb. Csak hát… ez egy olyan téma, amit az ember nem szívesen hangoztat. Milyen ringyó lennék az emberek szemében, ha ez kiderülne. Ajjajj.. –hajtottam fel gyorsan a wc tetejét. Immáron másodszor.


Összekapartam magam és lementem nagy nehezen a lépcsőn. Hányingerem volt, de már kezdett jobb lenni a helyzet. Leültem az asztalhoz és elkezdtem szürcsölgetni a teát, amit Zayn csinált nekem.
Mire megittam egészen jól is éreztem magam. Jót tett a gyomromnak a meleg innivaló. Elropogtattam pár kekszet is. Teljesen felélénkültem. Felszaladtam az emeletre és magamra kapkodtam a ruháimat. Aztán elkészültem és visszamentem a konyhába. Zayn akkor pakolta el a kajákat a hűtőbe. Megfogtam a karját mire rám nézett és elmosolyodott. Tarkójára csúsztattam a kezem és megcsókoltam.
-Ezt mivel érdemeltem ki? –mosolygott.
-Azzal, hogy imádlak! –nyomtam még egy puszit a szájára.
-Szerencsés fiú vagyok.
-Én sokkal szerencsésebb vagyok!

Nap közben ellátogattunk pár szép helyre. Felüdültem a kis kirándulásunktól. Vic nyakig sáros lett, csak úgy mint Zayn, mert elesett és seggen lecsúszott a domboldalon. Meg kellett fürödnünk az erdei patakban, ami nem volt túl meleg, viszont mégsem mehettünk vissza a városba nyakig sárosan.
-Nem vagyok jóban ezekkel az erdei túrákkal, úgyhogy remélem most kibaszottul szeretsz ezért! –morgott Zayn összeráncolt szemöldökkel miközben a patakban öblítette le a pulcsijáról a sarat.
-Igen, imádlak és nagyon köszönöm, ez életem egyik legszebb napja!
-Enyém meg az este lesz mikor végre felszúrhatlak. –jött oda Harry és üvöltve közölte velem ezt a tényt.
-Kussolj Styles vagy soha az életben nem érhetsz többé hozzám! –röhögtem összeráncolt szemöldökkel.
-Khm . –hajtotta le Zayn a fejét. Harry röhögött és elment.
-Baj van, szívem?
-Nincs. Csak… kérdezni szeretnék majd valamit.
-Mit?
-Nem itt és nem most. Főleg nem így.
-Megijesztesz.
-Nem kell aggódnod. –mosolyodott el. –Legalábbis remélem. –pirult el egy kicsikét.
-Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok!
-Majd este mindent megtudsz! –puszilta meg a homlokom és elindult az ösvény felé.
-Nem gondolod, hogy ilyen könnyen lerázol? Amúgy is este van már! –futottam utána és mutattam az égboltra, ami már szürke színben pompázott.
-Majd otthon! –makacskodott.
-Megneveljelek?
-Gyere! –tárta szét a karjait én pedig löktem rajta egyet és beesett a sárba a bokrok mögé.
-Hülye nő! Ezért mostam ki mindenemet? –nevetett, én pedig az ölébe ültem.
-Kussolj! –nyomtam le őt a földre. Tök jó, már a haja is a sárban hempergett. Lehajoltam hozzá és hevesen nekiestem. Egy halkat nyögött és teljesen sáros kis mancsával a hajamba túrt. Köszi Zayn, legalább én is nyakig koszos leszek.

-Hahahahahaha! –nevetett fel nagyon durván Vic mikor meglátott minket. –Hát ti meg mi a fenét műveltetek? –kérdezte két röhögés között.
-Kismalacnak éreztük magunkat! –nevettem fel én is.
-Igen, úgy hallottuk a sár jót tesz a bőrnek!
-A szex meg a léleknek, mi? –flegmult le minket Harry.
-Bajod van vele?
-Nincs. Ti dolgotok. –ment el.
-Ennek meg mi baja?
-Én nem tudom. –emeltem fel a kezeimet értetlenül.
-Utána megyek. –mondta Vic és Mirandával együtt elmentek, kettesben hagyva minket.
-Hogy csinálod, hogy még tiszta mocskosan is ellenállhatatlan vagy? –simogattam meg a sártól úszó haját.
-Fogalmam sincs, anyut meg aput kérdezd. –húzta ki magát vigyorogva.
-A lényeg, hogy tisztában vagy az adottságaiddal! –forgattam meg a szemeimet és elindultam felfelé az úton.
-Az sosem bűn! Na! –futott utánam és megfogta a kezem.

**

-Te nő! –pirított rám Vic. –Kérdezhetek valamit? –én csak bólogattam.
-Reggel óta agyalok valamin…
-Micsodán? –szürcsöltem bele a teámba a kanapén ülve.
-Rendszeresen megjön?
-Hát nem tudom, mert hónap végén szokott megjönni és még csak 22-e van… miért?
-De ugye …?
-Ugye mi?
-Nem csak úgy, hogy… kiugranak a vonatból?
-Fogamzásgátlót szedek.
-És csak azzal?… Mármint, tudod…
-Igen. Csak azzal.
-Remélem tudod, hogy csak 60%... 40%-ban akár…
-Ki se mondd, mert szívrohamot kapok!.
-De azért én kimondom, mert mi van, ha tényleg? Akkor nagyon megszívtad!
-Nem lehetek terhes!
-Dehogynem! Sőt, a vicces az, hogy ki tudja kitől!?
-Híííí… -kaptam a számhoz a kezem. –Ezt nem hiszem el! –teljesen pánikba estem. –Mi van ha tényleg az a baj? Honnan tudjam melyik fiúé? Lehet Harryé is… abból hatalmas botrány lenne…
-Hát kezdőké a szerencse. Kivel kezdted a meccset?
-Felváltva.
-Na szívecském, akkor most szépen felhívod a dokit és kérsz egy időpontot!
-Nem lehet, mindjárt lejön Zayn és megyünk el itthonról!
-Akkor majd én felhívom!
-Meg tennéd?
-Meg.
-Köszönöm!
-Mehetünk! –jött le vigyorogva az említett.
-Oké. –mosolyogtam, majd felálltam a kanapéról.

Beültünk a kocsiba.
-Most már elárulod mit tervezel?
-Majd az étteremben.
-Miért kell addig várni vele? –duzzogtam.
-Hát mert jó, ha egy pohár pezsgő vagy bor mellett kérdezek meg ilyesmit, azért. Majd meglátod, ne türelmetlenkedj!
Elindultunk az étterem felé…