23. Kibővülve

Sziasztok! Meghoztam az első új részt az új életéből Stephanie-nak. Innentől kezdve csupa cuki rész várható, de azért lesz 1-2 kevésbé cuki is. Na mindegy :) jó olvasást! :) 

Felkeltem és azonnal szaladtam a wc-re. Megint hánytam.
-Ezt nem hiszem el… Mi van velem? –kérdeztem magamtól, vagyis inkább a wc-től, amibe még belógott a fejem. Állandóan hányok, ez nem egészséges. Mindegy, eldöntöttem, hogy nem mondom el Zaynnek, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon. Kimentem a konyhába és megittam a teámat, amit igazán szükségesnek éreztem, annyira jól esett a meleg lötyi tegnap is. És ma is. Amint megittam felüdültem.
-Baj van kicsim? –kérdezte aggódóan anya.
-Igen, napok óta hányok. De tudod. Ma is…Minden reggel ez megy.
-Nem lehet, hogy terhes vagy?
-Nem, nemrég voltam a dokinál és azt mondta, hogy nem vagyok.
-De figyelj… nem biztos, hogy az első vizsgálaton kiderül. Vagy elmegyünk egy másik dokihoz, vagy elmész mégegyszer hozzá, mert ez így nekem nagyon nem tetszik! Jó, kicsim?
-Azt hiszem jó ötlet. Nekem sem tetszik már ez a szitu… -ekkor csengettek.
-Ez biztos Zayn lesz. –mosolyodtam el és a szívem a torkomba ugrott. Letettem a bögrét és odafutottam az ajtóhoz. Nagy mosollyal nyitottam ki, ő pedig nem szólt semmit, csak egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra, miközben karjaival óvatosan átölelt. Kifejezetten örültem neki, mert ha nem tartott volna meg, lehet, hogy elolvadok.
-Szia, szia, szia. –puszilgattam az arcát mosolyogva.
-Szia bébi. Hiányoztál!
-Te is nekem, nagyon! Gyere beljebb! –fogtam meg a kezeit és behúztam őt a lakásba.
Jóreggelt Mrs. Wilson, hogy vannak ma reggel? –nézett anyu hasára miközben mosolygott.
-Szia Zayn, remekül, köszönjük! És te?
-Hasonlóképpen.
-Anya mi bemegyünk a… ahhh… -kaptam a gyomromhoz. Megint émelyegtem.
-Ugye nem… -nézett rám kérdően Zayn.
-Kicsit rosszul vagyok ma.
-Már megint? Tuti megbízható ez a doki?
-Eddig az volt, de mostanában furcsa. Új fogamzásgátlót írt fel. Nem lehet, hogy attól vagyok rosszul?
-Hát csak egyféleképp lehet kideríteni! Szedelőzködj cica, elviszlek egy másik dokihoz. Kerítünk valakit.
-Mikor?
-Most!
-Most?
-Igen, most! Gyerünk szépen, aggódom érted!
-Hát jó, nem bánom. Legalább hamarabb túlesek rajta.
-Mehetek én is?
-Nem anyu, te maradj csak itt szépen, vigyáznod kell magadra! –mosolyogtam.
-Biztos ne menjek?
-Igen, tessék maradni szépen, majd vigyázok a gyönyörű lányára mint a két szememre! Megértem mondjuk hogy félti. –nézett rám édesen, miközben anyut leültette a fotelre.
-Nem lesz semmi gond, hiszen csak kivizsgálnak. Na megyek készülődni!

Körülbelül fél óra alatt elkészültem és le is mentünk a kocsiba. Zayn felhívta az anyukáját hogy ajánljon egy jó dokit. Megszerezte a címet és az elérhetőségét, majd odamentünk a rendelőbe.

-Szóval Miss…
-Wilson. Stephanie Wilson. –mosolyogtam miközben leültem egy székre, ő pedig velem szemben foglalt helyet.
-Miss Wilson. Mi a panasza tulajdonképpen?
-Voltam a nőgyógyászomnál, de nagyon szét van hullva mostanság. Szerinte nem vagyok terhes, de…
-De lehet?
-Mármint terhes? Van kapcsolatom, ha erre gondol.
-Igen, erre. Szóval rendszeresen menstruál? Nincs semmiféle gondja vele?
-Késik egy kicsit. Pontosan két hete. Valamint hányok és nagyon undorodom egy-két olyan dologtól, amit eddig nagyon szerettem.
-Ennyi?
-Igen.
-Erős a gyanúm, hogy a doktora nem vett észre valami igen komoly dolgot. De még mielőtt bármit is mondanék szeretném megvizsgálni alaposan. Ehhez elsősorban egy kevés vérre lesz szükségem.
-Rendben.

Levette a véremet, majd kiküldött amíg megkapja az eredményt a laborból. Közben Zaynnel egymás kezét –vagyis inkább én az övét –szorítva ültünk a váróban. Fél óra múlva megjött a nővér.
-Miss Wilson!
-Megyek! –mosolyodtam el, majd remegő térdekkel mentem vissza a rendelőbe.
-Miss Wilson azt javaslom, hogy beszélgessen el a nőgyógyászával.
-Miért, valami komoly bajom van?
-Komoly, de nem súlyos! –mosolyodott el.
-Milyen betegség? Méhnyakrák, vagy…
-Nyugodjon meg, semmi ilyesmiről nincs szó. Ön gyermeket vár! Egészen pontosan 4 hetes terhes.
-De az lehetetlen…
-Miért lenne lehetetlen? –mosolygott és vállamra tette a kezét. –Ez egy csodálatos hír! Egyébként sem lehetetlen, az óvszer sajnos gyakran elszakad.
-De én nem úgy… gyógyszer… én…
-Milyen gyógyszerrel? –kerekedtek ki a szemei, majd rápillantott a laboreredményeimre. Belenyúltam a táskámba és kivettem a levelet.
-Ez C-vitamin. –adta vissza mosolyogva.
-Lehetetlen, nem szedek C vitamint!
-Pedig ez itt, az! Ránézésre látszik! Csodálkoztam is, mert a laboreredmény nem mutatta ki a hormontartalmú készítményt.
-De… -nem kaptam levegőt. Forogni kezdett velem a világ. Megszédültem.
-Jöjjön. –ültetett le egy székre és megkérte a nővért, hogy hozzon egy pohár vizet. Hamar vissza is ért az átlátszó frissítővel, amit egy húzásra legurítottam.
-Ez most azt jelenti, hogy…
-Hogy bizony 8 hónap múlva anyuka lesz!
Nem szólam semmit. Az agyam pörgött és pörgött, kattogott egyfolytában. Kezemet lassan a pocakomra simítottam. Boldog voltam, de csak egy pillanatig.
-Doktor úr, magzatoknál is lehet DNS vizsgálatot véghezvinni? –néztem fel rá ijedten.
-Természetesen.
-Szeretném igénybe venni!
-Oh...
-Szóval mi szükséges ehhez?
-Hajszál az apajelöltektől. Ennyi.
-Megoldom.