37. Isten csapása

Sziasztok. Hosszas hallgatás után meghoztam az új részt. Igen igen, tudom, hogy egy teljes hónapnál is több idő telt el, de lelki beteg vagyok, amit nem szívesen fejtenék ki, csak szeretném, hogy tudjátok, hogy okkal nem voltak részek eddig. Sajnálom, ha csalódást okoztm, esküszöm minden erőmet bele fogom fektetni, remélem, hogy sikerülni is fog! Mégegyszer bocsánatot kérek mindenkitől! :( Tx

Hazaérve teljesen kivetkőztem magamból. Nem tudtam, hogy mit kellene kezdenem a helyzettel, ami adódott. Harry jelenléte teljesen összezavart, Zaynt sehol sem találtam annak ellenére, hogy felhívott. Azt mondta siessek haza, mert nem érti hová tűnhettem.

Harry ijeden hozott haza, majd ő is lelépett. Teljesen összezuhantam, úgy éreztem, mindennek vége. Leültem az ágy szélére és erőtlenül a telefon után nyúltam. Tárcsáztam anyu számát. A hangposta szólalt meg a vonal túloldalán. 
-Szia anyu. Stephanie vagyok. udod, aki a lányod volt... szeretnék most mindent elmesélni, amit eddg talán nem tettem meg nyíltan. Mndig utáltam Tina-t, sohasem volt elég jó ember ahhoz, hogy megkapja mindazt, amilye van. C sak ez volt az egyetlen ok, ami miatt én becserkésztem Zaynt. Nem voltam szerelmes belé, csak piszkosul helyesnek tartottam. Kívántam. Akartam a testét, hogy az enyém legyen és hozzám tartozzon. Sikerült elérnem egy hónap alatt, hogy belém szeressen. Aztán a mziban dugtunk. Ja, igen... a moziban, a hátsó sor padlóján a két szék között. Életem legboldogabb napja lett. Aztn elszöktünk és megint ezek történtek meg... szeretők lettünk és én belezúgtam fülig. Képtelen voltam lemondani róla, képtelen voltam, hogy máshogy képzeljem el az életem... képtelen voltam elképzelni az életemet úgy, hogy ő nem a része... aztán terhes lettem. És eljött a karácsony. Boldog voltam míg Hazza fel nem bukkant. Jah igen... hogy ő hogy jön a képbe? Hármasban szeretkeztünk és istentelenül jó volt vele minden együttlét. Maga volt a mennybéli pokol, mikor rajtam vonaglott. -elnevettem magam keservesen. -Aztán ez is rutinná vált, nem bítuk abbahagyni ezt a gruppen témát. És most elérte, hogy végleg elkeseredjek. Szóval anya nagyon szeretlek, sohase felejtsd el! Soha, rendben? -nyomtam ki a telefont, miközben könnyeim patakokban zúdultak le az arcomon. Harry... miért kellett ezt kiváltania belőlem...
A konyhába támolyogtam és imádkoztam legbelül, hogy senkise nyisson be. Szerettem volna magam maradni. Benyúltam a fiúkba és kihúztam belőle egy kést. Mit csinálok? Hogy süllyedtem ennyire mélyre? Belülről mardosott a depresszió és nem bírtam elszámolni vele. Ez tűnt a könnyebb útnak. Bementem a fürdőbe és a csap szélére fektettem a kést. Csak bámultam hosszú perceken keresztül, miközben megtámaszkdtam a csapon. Aztán a tükörben bámultam elfehéredett arcképemet, majd az égre néztem és csak annyi jött ki a számon, hgy miért? Miért kellett mindennek így történnie?
Megfogtam a kést és egy csókot leheltem rá. Könnyeim végigfolytak a fényes fémen, majd a hasamhoz nyomtam. Felsikítottam a fájdalomtól, miközben egyre beljebb fúródott...


Zayn szemszöge:

Elmentem a parkba, hogy megkeressem Stephaniet. Éppen a fagyzó előtt sétáltam, melynek jégvirágos ablakai elnyelték az utca gyér fényeit, mikor megcsörrent a telefonom. 
A kijelzőre pillantva egy kicsit elcsodálkoztam. Steph anyukája hívott.
-Jóestét... -kezdtem bele, de a szavamba vágott, amitől kicsit megijedtem.
-Zayn hol vagy, hatalmas baj történt! 
-Mi a baj?
-Stephanie most hagyott egy búcsúüzenetet a mobilomra! 
-Tessék? -a torkomba ugrott a szívem és futni kezdtem hazafelé.
-Elmesélt minden gusztustalanságot amit ti műveltetek és hogy Harry a felelős érte. Aztán annyit mondott, hogy szeret, de múlt iőben beszélt, nagyon félek!
-Azonnal megyek! -nyomtam ki és őrült tempóban rohanni kezdtem a szállásunk felé. 
Szinte feltörtem az ajtót és úgy rohantam be.
-Stephanie... Stephanie hol vagy?! -fel le rohangáltam, mire megtaláltam őt vérbe fagyva a fürdőszobában összeesve. 
-Saj... sajnálom. -nyögte erőtlenül.
-Nem..